A Csíki-medencében mintegy ötven, Hargita megyében pedig százötvenöt fogorvos tevékenykedik. Nagy mértékben le vannak födve a csíki települések fogászati rendelőkkel, jelenleg Madéfalván, Pálfalván, Csomortánban, Csíkszentléleken és néhány kisebb faluban nincs fogászati ellátás a térségben – tudtuk meg Kacsa Anikótól, a Hargita Megyei Fogorvosi Kollégium titkárától. Elmondta, hogy öt-hat évvel ezelőtt sokkal nagyobb hiány volt fogorvosokból. Az utóbbi időben viszont, főképp fiatal, egyetemről frissen kikerülő fogorvosok helyezkedtek el a térség falvaiban. Érdekesség, hogy épp a Csíkszereda közeli településeken nem működnek fogorvosi rendelők, amelyre észszerű magyarázattal szolgált a kollégium munkatársa: a város vonzáskörzetében lévő falvak lakói Csíkszeredában kezeltetik magukat. A jelenség ugyanakkor fordítva is igaz: a fogorvosok a több mint harminc kollégának munkát adó város közelsége miatt nem igazán vállalkoznak közeli vidéki praxisba. Inkább néhány kilométerrel távolabb próbálkoznak, és nem is sikertelenül.

Holló Zsolt év elejétől dolgozik fogorvosként csíkszentmártoni rendelőjében. Az egyetemet nemrég fejezte be, azt követően néhány hónapot Csíkszeredában tevékenykedett, majd idén januárban belekezdett a vidéki praxisba. „Ez a választása nem volt tudatos. Az ember elvégzi az egyetemet, majd valahol szeretne elindulni” – mondta érdeklődésünkre a fogorvos. Tapasztalatai szerint a pályájuk elején járó fogorvosok többsége – főképp szakmai szempontok alapján – a városi munkakörnyezetet részesíti előnyben, mivel ott sokkal változatosabb igényeket kell kiszolgálni, ezért többet is lehet tanulni. Viszont – tette hozzá –, városon sokkal nagyobb a fogorvosi jelenlét, azaz a konkurencia, így nehezebb is kezdőként elindulni. „A vidéki praxis kevésbé rejteget szakmailag nagyobb kihívásokat, talán éppen ezért könnyebb terep lehet egy kezdő fogorvos számára. Véleményem szerint össze sem lehet hasonlítani azt a típusú versenyt a fogorvosok között – mivel nyilván egy szolgáltatásról beszélünk –, ami városban zajlik a vidéki praxissal szemben” – részletezte a fiatal szakember.

Az egyetem elvégzése után neki is megfordult a fejében, hogy külföldön próbáljon szerencsét a választott szakmájában. „Mindenki gondolt előbb-utóbb erre. Ez a típusú belső harc szerintem mindenkiben lezajlik, aki az orvosi pályát választja. Ha az ember azt látja, hogy a barátai nyugaton milyen szinten boldogulnak, és milyen gyorsan tudnak egyről a kettőre jutni, akkor nyilván megfordul a fejében az a gondolat, hogy külföldön mennyivel könnyebb lenne. De mivel ez pusztán anyagi indok a kivándorlásra, nálam abszolút nem jöhetett szóba. Ezt nem tartom járható útnak” – húzta alá a szakember.

„A volt szaktársaim közül többen is elmentek külföldre dolgozni, de legtöbben itthon maradtak, és mindenki boldogul a maga módján. Az általános orvosi képzéshez képest a fogorvosokra nem annyira igaz, hogy tömegesen kivándorolnának. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a hatéves képzés után azonnal munkába lehet állni, azonnal kamatoztatni lehet a megszerzett tudást. Az általános orvosi praxis esetében kezdést követően még van öt-hat év, amely kis fizetéssel jár. Ilyen értelemben egy kezdő fogorvosnak erősebb a gazdasági potenciálja a végzés után. Ezért közülük többen itthon maradnak és munkába állnak” – fejtette ki Holló.

Közel egyéves vidéki munkája során már tapasztalt egyet s mást a vidéki praxissal kapcsolatban. Kérdésünkre, hogy mi a különbség a vidéki és a városi páciensek között, a következő választ kaptuk: „Egyértelmű, hogy vidéki környezetben sokkal gyakoribb az olyan eset, amely úgymond menthetetlen, ami végső stádiumban van. Ezt nem egy hátrányos megkülönböztetés, hanem ez a valóság. Nyilván itt is vannak igényes emberek, akik azért jönnek, hogy megelőzzék a bajt” – fogalmazott Holló Zsolt. Hozzáfűzte, tapasztalatai szerint egy vidéken dolgozó fogorvosnak sokkal személyesebb kapcsolata alakulhat ki pácienskörével. „Kicsit olyan ez a praxis, mint amikor valaki a falu papja, tanítója vagy épp rendőre” – tette hozzá félig viccesen a fogorvos.