– Az előző polgármester, Kósa Péter mögül „kihátrált” az RMDSZ a választási kampány során, ő azonban függetlenként mégis indult. Hogyan zajlott a választást megelőző időszak itt?

– A régi polgármester az RMDSZ színeiben akart indulni. Én március 8-án döntöttem el, hogy indulok, 15-én adtam le a jelölésemet. Amikor meglátta a korábbi polgármester, hogy jelentkezek, úgy döntött, hogy függetlenként indul. Volt egy felmérés is a faluban a választást megelőzően. Aztán a választáskor – négy jelölt volt – majdnem hatvan százaléka a választóknak rám voksolt, és ezt a bizalmat mindenképp meg kell háláljam polgármesterként. 12 évet voltam itt önkormányzati képviselő, a falu aktív életének része voltam. Én egy békés választás előtti időszakra számítottam, ezzel ellentétben voltak harcok, például háromszor tett feljelentést ellenem a volt polgármester. Nem ígértem semmit a választás előtt, azt mondtam, bizonyítani szeretnék. Nekem jó állásom volt a tanfelügyelőségnél, onnan jöttem át azért, hogy a közösségemet segítsem, mert éreztem, hogy elégedetlenség van a lakosság körében.

– Teljesen más területről jön. Hogy látja, ez előny vagy hátrány?

– Öt évet iskolaigazgató voltam, és öt évet tanfelügyelő, tehát van valamennyi vezetői tapasztalatom. Úgy képzelem el, hogy ez is egy iskola, csak kicsit nagyobb. Gyerekkorom óta folyamatosan iskolába járok: voltam diák, aztán tanár lettem, igazgató, tanfelügyelő és most polgármester. Van gyakorlatom az emberekkel való munkában, és szeretem a kihívásokat. Annak idején, amikor édesapám ment munkába, mindig azt mondta, hogy megy szolgálatba. Most mindenkinek munkahelye van, több pénz kevesebb munka kéne. Én úgy veszem, hogy én vagyok a falunak a szolgája, ki kell szolgáljam az embereket, a gondjaikat meg kell oldjam. A négy év alatt szeretném a keresztény értékek mentén a közösségemet szolgálni. Szeretném, ha négy év múlva is ugyanígy tudnék szembenézni az emberekkel. Az eskütételkor kinyitottam a bibliát, és a Prédikátorok könyvében ezt olvastam: jobb a kapzsiságnál a mértékletesség és a józan életöröm. Ez lett a mottóm.

– Többszínű a tanács összetétele, többfélék a települések, hogyan lehet a problémák megoldásait összehangolni?

– Nem szeretnék különbséget tenni a falvak között. Lehet, hogy ez nem fog tetszeni azoknak, akiknek eddig több jutott, de szeretném, ha igazság lenne ebben is, ne billentsük el a mérleget csak az egyik falu felé. A képviselő-testületben van egy PSD-s és egy PNL-s tag, függetlenként van a volt polgármester, és a többi tanácstag RMDSZ-es. De mindenki a saját faluját képviseli, ha román, ha magyar. Sok olyan problémával szembesülünk, amely a korábbi tévedésekből – amelyek lehet, hogy szemléletbeli tévedések –, fejetlenségből erednek. Azon dolgozunk, hogy ezeket helyrehozzuk.

– Milyen más szemlélettel fogott neki a munkának?

– Az a meggyőződésem, hogy leaszfaltozhatsz mindent, felszerelhetsz kultúrotthonokat, de ha nem használják az emberek, és nincs élettel betöltve, akkor nem ér semmit. Olyant nem lehet csinálni, hogy felújítasz egy kultúrotthont és bezárod. Azt szeretném, hogy feltöltsük élettel ezeket a helyeket, és a bizalmat visszahozzuk. Érzékelek egyfajta félelmet a faluban, az emberek nem mernek összefogni, nem merik vállalni, amit mondanak. Jó lenne, ha közvetlenebbek lennének, és figyelnének egymásra, a szomszédjukra, és jelezzék, ha probléma van. Sajnos, itt a hivatalban sem volt mindig nyitva az ajtó számukra.

– Voltak, akik nemtetszésüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy ön nem lakik Szentmihályon.

– Igaz, hogy „férjhez mentem” más településre, de mindig szentmihályinak tartottam magam, mindig ide szólt a személyazonossági igazolványom. Itt tanítottam a településen megválasztásomig, nem szűnt meg a faluval a kapcsolatom, láttam, hogyan működik a község. A gyermekeim ide járnak napközibe, házunk felújítása is hamarosan befejeződik.

– Mit szeretne leghamarabb megvalósítani?

– Az egyházzal, a közbirtokossággal és az iskolával nagyon rossz viszonyban volt a hivatal. Ezen már javítottunk, az egyházzal már felvettük a kapcsolatot, a közbirtokossággal is már együttműködünk. A három intézménnyel szeretnénk a kapcsolatot működőképessé tenni. Sok tennivaló van: tisztázni kell a község vagyoni helyzetét, fel kell lendíteni a kulturális és a sportéletet. Ugyanakkor hangsúlyosabb szerepet szeretnénk a Pogányhavas Kistérségi Társulásban, kultúrotthont építeni, a gáz-, szennyvíz- és ivóvízhálózat munkálatait befejezni, a közvilágítást korszerűsíteni. Szeretnénk továbbá a testvér-települési kapcsolatokat felújítani. Apró lépésekben gondolkodom, nem lehet a hegyet egyből elhordani, ezért türelmet kérek az emberektől.