Kevés nemzetnek van ilyen tánchagyománya, élő kultúrája, mint a magyarnak – véli Szűcs Gábor, az előadás egyik rendező-koreográfusa. „A globalizáció más nemzeteknél sokkal jobban elmosta a tánckultúrát és zenekultúrát. A magyarlakta területeken annyira megmaradtak ezek a táncok, a hagyományok, hogy ritka. Egyrészt annak köszönhető, hogy elég hamar elkezdődött egyfajta kutatás. Martin György népzene- és néprajzkutató az ötvenes években sok anyagot, táncot, zenét gyűjtött Magyarországon, és fölfedezte ezt a kincset. Elővették a kis ládikából az emberek az őseik táncát, és lakodalmakban, mindenféle alkalmakkor elkezdték tanulni. Utána a következő lendület a hetvenes években volt, amikor Magyarországon elindult a táncházmozgalom, és rengeteg fiatal zenész, táncos járt Erdélybe és Felvidékre, meghallották a széki, mezőségi, gyimesi és felcsíki muzsikát, és ezt meg akarták tanulni. Most már ők viszik tovább ezt a hagyományt és adják át” – mutatott rá a koreográfus.

Szűcs elmondta, a magyar táncokból most ízelítőt láthat a közönség, kimondottan az erdélyi magyarok régi stílusú táncai és zenéi jelennek meg a produkcióban. „Ez a műsor kimondottan a magyarság táncát mutatja meg. Nagyon sok helyre barangolunk énekben, táncban, zenében. Látni lehet majd a magyar táncra jellemző improvizációt, az individualizmust, ami egy kincses sziget” – magyarázta Szűcs Gábor.

A jászberényi Jászság Népi Együttes vezetője negyedik alkalommal dolgozik együtt a csíkszeredai együttessel, kialakult már egyfajta közös munkamódszer. „Gondolom, hogy milyen műsorokat lehet velük készíteni, amelyet ők is szívesen táncolnak, szívből táncolnak. Ez nagyon fontos, mert ez rögtön látszik. Ha a táncosnak nincs a szíve-lelke a színpadon, azt a néző is észreveszi, de náluk ez a két dolog összhangban van.”

Szűcs Gábor rendező és koreográfus társa jelen produkcióban Fundák Kristóf táncpedagógus, az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes művészeti vezetője. Alkotótársaik Szűcsné Urbán Mária és Fundák Kaszai Lili. Az előadás zenei szerkesztője Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza főigazgatója.
„A Szűcs és Fundák házaspárok, alkotótársak alkotásaira jellemző, hogy dinamikusak, pörgősek, ugyanakkor érzéseket, hangulatokat jól közvetítenek. Rég kiderült, hogy a szakmai szemléletünk hasonló, és ez jó alapot és bizalmat jelentett akkor, amikor újabb alkotás elkészítésére kértem fel őket. Szűcsékkel ez már a negyedik alkalom, Fundák Kristóf már harmadszor segíti az alkotás folyamatát, ezúton nemcsak segítette, hanem közösen hozták létre az új darabot. Külön megtiszteltetés, hogy a kiváló zenész és zeneszerző, Kelemen László is elfogadta a felkérést. Sokak előtt nem ismert az, hogy a táncművek – bár színpadra készülnek – az alkotás folyamatában születnek, általában nem rendelkeznek előre megírt \"szövegkönyvvel\", forgatókönyvvel, így mindannyiszor új, magyar táncmű jön létre. Kizárólag a hasonló ízlésre, szemléletre alapozhatunk. Tapasztalt, határozott elképzelésű alkotókról van szó, akiknek a feladat egyeztetése után szabad kezet kell adni. A munkafolyamatra viszont összehangolni az elfoglalt alkotókat, bizony komoly logisztikát igényelt” – mondta el András Mihály, az együttes igazgatója.

Az előadást május 12-én is meg lehet tekinteni. A hétfői és keddi előadások kuriózuma, hogy Pál István „Szalonna” és zenekara muzsikál. „Majdnem túlzás ilyen „nagyágyúkat” egyetlen darabhoz felsorakoztatni, de így kívánkozott az idén 25 éves Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes repertoárjába ez az új Magyaroké táncmű. Régóta készülünk erre a műsorra, amelyet nagy alapozás előzött meg táncban és énekben egyaránt. A tájegységek táncainak alapjait újra megdöngöltük” – összegzett az együttes igazgatója.