– Rég nem volt akkora verseny Csíkkozmáson a polgármesteri székért, mint az idei önkormányzati választásokon. Mi lehetett a fokozott érdeklődés oka?

– Általában, ha egy polgármester dolgozik a községéért, tud bánni az emberekkel, és sikereket is ér el a fejlesztések terén, akkor nehéz egy ellenfélnek a regnáló polgármestert a választásokon legyőznie. Valószínűleg korábban ezért nem volt harc a polgármesteri székért, mert elődömnek, Bodó Dávidnak voltak látványos falufejlesztési megvalósításai, eredményei, és emiatt nem volt olyan ember, aki úgy gondolta volna, hogy nagyobb bizalmat élvezhet a helyiektől, mint a tisztségben lévő polgármester. Miután ő bejelentette, hogy nem indul újabb mandátumért, több emberből előjött a vágy, hogy megpróbálná a községvezetést. Egyébként szerintem ez így rendjén is van, az lett volna a gond, ha senki nem jelentkezett volna a tisztségre. Hogy a három jelölt közül miért nekem szavaztak bizalmat? Szerintem az eddigi munkám miatt lehetett, mivel eddig is aktív szerepet vállaltam a közösségi életben. A helyi ifjúsági szervezet alapítótagja voltam, évente 10–12 rendezvényt szerveztünk. Úgy néz ki, hogy az emberek nem felejtették el, hogy tizennégy évig aktív szerepet vállaltam a kulturális, hagyományőrző és sportéletben is. Így történhetett, hogy elég nagy arányban – 82 százalékban – rám voksoltak a helyiek. Ez egyébként kötelez is, hiszen sokan bíznak abban, hogy a hiányosságokra, problémákra megoldást találunk.

– Ennyi évnyi közösségi munka után polgármesterként mit tart fontosabb tennivalójának?

– Főként az emberek mindennapi gondjainak megoldását, illetve a közösségépítést látom legfontosabb teendőmnek. Rohanó világot élünk, nem igazán jut időnk egymásra, ezért lenne fontos, hogy a közösség olyan csapattá váljon, akik alkalomadtán együtt dolgoznak, ünnepelnek. Az emberek számára fontosak az infrastrukturális fejlesztések is: az elindított beruházásokat mindenképp be kellene fejezni. Az utak terén elég szép előrelépések voltak, de ott is van még tennivaló. Ami az iskolákat illeti, ott is törekedünk olyan programok indítására, amelyek megerősítik a fiatal nemzedék közösségtudatát, de a néptánccsoportot, a fúvószenekart, a focicsapatot is szeretnénk támogatni. További fejlesztésekre van szükség az egészségügyi szolgáltatások terén, hogy Lázárfalván is legyen ügyelet. És még sorolhatnám a tennivalókat, hiszen mindig van egy következő terv. Jelenleg folyamatban van egy mezei utas pályázatunk, a napokban hozzálátnak az aszfaltozási munkálatokhoz is. Az elkészülő több mint négy kilométernyi mezei út tulajdonképpen tehermentesítené az európai utat: a Tusnád és a Csíkszentmárton felőli kijáratnál egyaránt lesz mezei aszfaltút. Amint a hálózatépítéshez szükséges összes vezeték le lesz fektetve, szeretnénk a járdákat is helyreállítani, kialakítani Lázárfalván, Kozmáson egyaránt. Továbbá a turizmusban is látok lehetőséget, hiszen a Szent Anna-tó a község adminisztratív területéhez tartozik, a tulajdonjog pedig a lázárfalvi közbirtokosságé – ennek fellendítéséért már zajlanak az egyeztetések, tervezések. Az információs iroda pedig szerepet játszhatna abban is, hogy a Tusnádfürdőre érkező turisták a kozmási látnivalókra is figyelmet fordítsanak. Az egyéb fejlesztések mellett ugyanakkor a lélek fejlesztését is fontosnak tartom, a keresztény mivoltunk megélését. Hiszen a vallás, a hit is hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek akarjanak itthon maradni – bármennyi energiát is igényeljen – szülőföldjén boldogulni.

– Nagy port kavart a Községháza felirat levétele a polgármesteri hivatal homlokzatáról. Várható-e annak visszatétele?

– Érzékenyen érintett minket az eltávolítása, hiszen nagyapáink építették ezt az épületcsoportot, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a közösséget szolgálja. Nem értem, miért zavarja a felirat az olyan embereket, akik nem itt élnek. Mi a felirattal nem akarunk senkit bántani. A jogi eljárás miatt volt kénytelen a korábbi polgármester levetetni a betűket.

– A lakossággal volt már egyeztetés ezzel kapcsolatban, és mint kiderült, igény van rá, hogy visszakerüljön. Csupán a módját kell megtalálnunk annak, hogy minél kevesebb támadható felületet hagyjunk ennek kapcsán. Már több ötlet született, de még nem tudom, melyik lenne a jó megoldás. Az új képviselő-testülettel erről még fogunk vitázni, de öntudat-erősítő értékeinket mindenképp meg kell őriznünk – ahogy a feliratot, úgy a Nyerges-tetői emlékművet vagy a műemlék templomunkat.

– Jelentős számú roma él a településen. Mivel lehetne segíteni őket?

– Valóban elég nagy a roma közösség Csíkkozmáson, és robbanásszerűen növekedik a számuk. Nagyon korán vállalnak gyereket, sok esetben már 12 évesen anyákká válnak, de legkésőbb 16 éves korukig biztosan. Emiatt nagyon erős közösséget tudnak alkotni, ha a jogaikról van szó. Nagyon fontos lenne, hogy járjanak iskolába, sőt előtte óvodába is a cigány gyermekek. Az oktatás révén lehetne ugyanis megmutatni nekik, hogy másképp is lehet élni, nemcsak abban az ösztönös életvitelben, ahogyan ők napról napra teszik. Ha ki tudnánk alakítani az igényességet bennük, akkor már lehetne a tudásszintjüket is növelni, amivel már képzéseken vehetnének részt – így szakképzett munkások is válhatnak belőlük. A nagy problémát számunkra az jelenti, hogy nem tisztelik a tulajdonjogot, és nehéz őket rávezetni arra, hogy az úgy nem helyes. A magyarországi polgárőrség példája nyomán összehívtam a helyieket, felvetve, hogy lenne-e igény egy ahhoz hasonló önkéntes mozgalom elindítására. Pozitívan álltak a helyiek az ötlethez, eddig több mint 120 személy vállalta, hogy önkéntesen, akár saját autóval időközönként körbe járja a határt. Ilyenkor ellenőrzik, hogy minden rendben van-e, gond esetén pedig értesítenek engem és a rendőrséget. Ezzel az egymás tulajdona iránti tiszteletet szeretnénk a helyiekbe belenevelni. Reméljük, hogy a roma közösség is megtanulja, hogy nem érdemes, nem szabad máséhoz hozzányúlni. A lakosság igényt tart erre a tevékenységre. Ilyenkor is megnyilvánul a bizalom, hiszen ha megszólítom őket, akkor jönnek és önként teszik a dolgukat. Ehhez hasonlóan pozitív volt a helyiek hozzáállása a falunapok keretében megszervezett huszártoborzóhoz is, ahol a lovasok étkeztetését, az állatok elszállásolását is biztosították a helyiek. Úgy érzem, hogy a közösség nagyon mellettem van, mindenben támogat, így könnyebb a munka, érzem, hogy nem hiába teszem a dolgom. Szeretném, ha ez a kölcsönösség így is maradna.