„Izgalmakkal teli pillanat ez, amit megélsz. Hasonlóképpen családodnak is, akik elengedtek és teljesen odaadtak az Úrnak” – fogalmazott a szentmise bevezetőjében Veress Sándor Levente. A kászonújfalvi plébános az újmiséshez intézett köszöntőjében úgy fogalmazott, pappá szentelése révén azt lehet tapasztalni, hogy Isten szereti az újfalvi közösséget, ezért van remény és van jövő tagjai számára. „A hivatás nem más, mint Isten szeretetteljes tekintete arra, akit Ő meghív. Te válaszoltál erre a hívásra” – hangsúlyozta a plébános.

A papi élet aranyfedezete az imádság

„A hivatás az a vágy, amit Isten az emberbe ültetett” – ez már Tamás Huba homorodkarácsonyfalvi plébános részéről hangzott el a prédikáció során. A hagyományokhoz híven az újmisés által az ünnepi szentbeszéd megtartására felkért atya több intelmet is megfogalmazott az ünnepelt számára. „Hogy milyen pap leszel, nagyrészt tőled függ. A papi élet aranyfedezete az imádság, annyit érsz, amennyire lelki, imádkozó ember vagy. (..) Imi, te az Istené vagy, akkor leszel boldog, akkor leszel jó pap, ha ezt megőrzöd, ezt megéled” – jelentette ki a plébános, aki szerint Isten hűséges, ezért akik Őt szeretik, elnyerik méltó jutalmukat. „Azt kívánom neked, mindenki ismerje fel benned Krisztust, és Őt szeressék általad” – zárta homíliáját az atya.

A szentmise záró részében maga az ünnepelt szólt a jelenlevőkhöz, hálát és köszönetet mondva mindazoknak, akik segítették és támogatták őt az Úrhoz vezető úton. „Ígérem, hogy mindig imádkozni fogok értetek, és arra kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem, hogy megtarthassam vállalásomat” – szólt az ünneplő közösséghez György Imre, majd újmisés áldásban részesítette családját, közeli rokonait, paptestvéreit és a híveket. A primíciás misén, a paptestvérek ajándékaként és meglepetéseként, a Székelyudvarhely-szombatfalvi Szent György-plébánia Psallite Deo kórusa énekelt.

Szükség van jó papokra

„Papi jelmondatomat a Zsoltárok könyvéből választottam, mely így hangzik: »Íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem akaratodat (Zsolt 40, 8a–9a)«” – írja vallomásában a kászonújfalviak újmisés papja. György Imre úgy fogalmaz, eddigi életének és hivatásának történetét összefoglalva olyan volt az, mint egy hullámvasút, amely tele van mélységgel és magassággal, amelyen a jó Isten kormányozta őt, aki tudta, mikor és hogyan kell úgy vezetnie, hogy célba érjen: „ Jó volt látni és tapasztalni, hogy az egyházunk él, és nem valami porosodó múzeum, ahogy azt sokan tévesen hiszik és gondolják. Ezeket tapasztalva elmondhatom, hogy még jobban megerősödtem hivatásomban, és bátran kijelenthetem, ahogy régen, úgy napjainkban is nagy szükség van jó papokra, lelkipásztorokra, akik a helyes úton vezetik a nyájat. És itt biztatlak, kedves testvérek, titeket, akik lelketekben meghallottátok vagy meghalljátok a hívó szót, merjetek igennel válaszolni és imádkozni azért! Akik pedig tudjátok, hogy környezetetekben valaki már meghallotta a hívó szót, támogassátok és bátorítsátok őt.”