A hagyományos roma kézműves mesterségek népszerűsítése, illetve azok megismertetése, átadása a célja A Hargita megyei romák kézműves mesterségeinek megőrzése című projektnek. A hétfőn elindult program révén hagyományos cigány kézműves – vesszőkosárfonó, illetve vessző- és cirokseprűkötő – tanfolyamokat szerveztek, amelyeken 15-15 megyebeli, 12-17 év közötti fiatal vesz részt. Az ismereteket 120-120 elméleti és gyakorlati órában sajátíthatják el a kézművesek oktatásával. Emellett roma nyelvtanfolyamot is szerveztek, amelyen 10 fiatal és 5 felnőtt vesz részt. A program értéke közel 210 ezer lej, amelyet a 2009-2014-es EGT támogatásokból finanszíroznak.

Párhuzamosan a képzésekkel a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házának előterében különböző hagyományos cigány foglalkozások ismerhetők meg június 4-éig. Az úgynevezett foglalkozások kiállítására nemcsak a roma fiatalokat várják, hanem minden érdeklődőt. Szerdán – míg a diákok az elméleti képzésen a cirokseprűkötés mikéntjével ismerkedhettek meg – az előtérben már „berendezkedtek” a különböző foglalkozások bemutatására, többek között láttunk fakanál-, mézes pogácsa-, ékszer-, csatorna-, vesszőseprű- és cirokseprű-készítőt, illetve kosárfonót is.

A foglalkozások kiállításán szólítottuk meg a csíkszentmártoni Budi Zoltánt, aki immár 25 esztendeje foglalkozik kosarak készítésével. Mint mondta, édesapjától tanulta a mesterséget. Beavatott a munkafolyamat részleteibe is: a megfelelő ágak begyűjtése után két napig hagyják száradni a vesszőket, hogy ne törjenek, azt követően fognak csak neki a kötésnek. Először a kosár gerincét képező karikát hajtják meg, majd a kigyalult vesszőkkel hozzálátnak a fonáshoz. Ha minden készen áll, három órát vesz igénybe a fonás. Megjegyezte, egyre kevesebben vásárolnak kosarat, így elsősorban megrendelésre dolgoznak.

Nisztor Teréz munkahelye mellett mézes pogácsa és cukorka készítésével is foglalkozik, amelyeket a környékbeli búcsúk alkalmával értékesít – áprilistól decemberig jár az egyházi ünnepekre. A csíkrákosi asszony elmondta, kedves ismerősétől, Sinka Erzsébettől húsz évvel ezelőtt tanulta el a mesterséget, azóta közösen dolgoznak. A pogácsák elkészítése több napot vesz igénybe, mivel egy nappal korábban főzik meg a szükséges szirupot, a sütés után pedig hagyják kihűlni a süteményt, csak azután jöhet a festés és a díszítés. Az időigényesség miatt ugyan nem tudja bemutatni a mesterségét a helyszínen, viszont szívesen mesél bárkinek róla.