„Szinte egy időben alakultak meg Felcsíkon a közbirtokosságok, nagyjából ugyanazt a statútumot fogadtuk el, aztán az évek folyamán mindenki módosított rajta a helyi igények és adottságok szerint. Előre nálunk is hároméves mandátummal választódott meg az igazgatótanács. Ezen belül öt funkció van: elnök, alelnök, erdőgazda, titkár és pénztáros, az ellenőrző részről van három cenzor. Az utolsó két mandátumot és ezt, amit a tavaly kezdtünk el, négy évvel visszük. Így az igazgatótanácsnak is több ideje van valamit véghez vinni, mert három év egy pillanatra elrohan, egy új vezetőség nem tud kibontakozni teljesen” – mutatott rá Biró Károly, aki 2001 óta elnöke a Terkő Közbirtokosságnak.

A Terkő Közbirtokosságnak három megyében van erdeje: 660 hektár erdő Bákó, 570 hektár Neamţ megyében, a többi 1270 hektár pedig Hargita megyében található. „Neamţ megyében az 570 hektárból 430 hektár nemzeti park, tehát természetvédelmi terület. Abban gazdálkodni nem engednek. Törvény van arra, hogy az ilyen esetekben kárpótlás jár. Most akarunk pert indítani – Szentdomokos, Gyergyó és még néhányan szintén ilyen helyzetben vannak –, mert hiába igényeljük évek óta a kárpótlási díjat, mindig valami kifogást találnak, hogy ne fizessék ki. Nekünk ezidáig 1,3 millió lej körüli összeg járna. Damukhoz tartozik közigazgatásilag, jó lenne, ha legalább az állam bácsi adómentesítene. A másik baj, hogy az erdőnek költségei vannak, az őrzés a mi nyakunkban van. Költséget von az erdő maga után, és nem tudunk semmit kivenni belőle. Bosszantó az is, hogy évente egy adott mennyiségű fa megbetegedik, nem lehet kivágni, lábán megszárad, pedig tűzifaként lehetne értékesíteni. De nem szabad, nézegetjük, hogy pusztul az erdő, nem fáj senkinek, s meg van kötve a kezünk” – vázolta fel a Neamţ megyében található erdők helyzetét az elnök.  

A szenttamási közbirtokosságnak 1057 tagja van 4500 joggal. Van olyan, aki 80 joggal rendelkezik, de olyan is, aki mindössze 0,5-tel. A tagok éves osztalékként 150 lejt kapnak egy jog után. „A felcsíki közbirtokosságoknál körülbelül ennyit adnak mindenhol. Attól függ, hogy a jövedelem mit enged meg. Megvannak a jövedelmi mutatók, hogy miből mennyi pénz lehet, mert az erdővágások szigorúan ütemterv szerint vannak kezelve. Így körülbelül ki lehet számítani, hogy mennyi pénz tud kijönni belőle. A másik jövedelmi forrás a legelők utáni támogatások. Szenttamásnak 900 hektár legelője van, amire igényelhetjük a területalapú támogatást. Itt ugye eleget kell tenni a követelményeknek, s ha marad abból az összegből, amit a legelő hozott, akkor lehet más téren is gondolkodni. A fának a hozadékából, miután fedezzük a kötelező költségeket és marad valami, akkor lehet szó osztalékról.”

A jogok eladásáról

Az elnök elmondta, évente 2–3 jogot adnak el. Szenttamáson van egy olyan íratlan szabály, miszerint egy közbirtokossági jog annyit ér, amennyi a három esztendei hozadéka, eszerint egyeznek meg a felek. Tehát 450 lej körül lehet jogot vásárolni – természetesen csak a közbirtokossági tagoknak, hogy ne idegen kézre menjen át a jog. Örökölni akkor lehet, ha a tulajdonos meghalt.

„Egy ügyvéd, akitől kérdeztem, hogy jogilag hogy működik ez, azt mondta, hogy a jogot is úgy kell kezelni, mint másfajta birtokot, tehát lehet adományozni is. Bármely funkciót csak olyan személy vállalhat a közbirtokosságon belül, aki tag. Sok helyen úgy van, hogy a szülőn van a tagsági jog, de mivel már idős a személy, nem vállal funkciót. És ahhoz, hogy a gyermeke tudjon valamilyen funkciót betölteni, kell tudjon valamilyen módon jogot adni neki, különben egy idő után kiöregedik a közbirtokosság. Mindenki nem várhatja meg, hogy meghaljon az elődje és azután tölthesse be a tisztséget. Itt lehet adományozni, volt rá precedensünk. Vannak még zűrzavarok a közbirtokosság háza táján a jogok tekintetében, olyan értelemben, hogy a tag már meghalt és nem zajlott le a hagyatéki eljárás.”

A legtöbb tag ott él a faluban, de sok az elszármazott is. Olyan is van, akiről nem is tudják, hol tartózkodik, az osztalékát sem vette fel hat-hét éve. „Van olyan közbirtokosság, ahol ha három évig nem veszik ki az osztalékot, visszamarad a birtokosságnak. Nálunk, ha valakinek van járandósága, tíz év múlva is ott van, jöhet s kiveheti. Nem akarok én senkivel cirkuszolni, nem lehet a pénzzel játszani.”

Sípálya, ravatalozó, tejcsarnok, farm

A közbirtokosságnak pillanatnyilag közel négyszázezer lej van a számláján. Marosfőn létrehoztak egy 1200 méteres sípályát, belepótoltak a ravatalozó építésébe, tavaly fedett szabadtéri színpadot és tejcsarnokot építettek a faluban. „Van egy farmunk 270 juhval és azután amennyi bárány lett. Szájván van építve, szénatároló, szolgálati ház, a vizet is odavezettük. Volt, aki azt mondta, hogy a juhból nem nagy a haszon, vagy hogy át kell térni szarvasmarhára, arra is adottak a lehetőségek. Ha valami gond van, ezt lehet változtatni. Ott van a baj, amikor se pénz, se ötlet nincs. Mivelhogy van ez a farmunk és az állatlétszámunk, aktív gazdának minősít az APIA is. Az állatlétszám nem fedi le az összes 900 hektárt, amennyire támogatást kapunk, de valamennyit igen” – magyarázta Biró.

Minden évben két-három kilométer utat is építenek, itatóhelyeket hoztak létre és belepótolnak a mezei utak javításába, hogy az emberek tudjanak eljutni a területeikhez. Lehetőség szerint támogatják a faluban zajló kulturális programokat, egyesületeket, tanintézményeket is: óvodát, iskolát, színjátszókat, tánccsoportot, jégkorongozókat, dzsúdósokat, a rezesbandát, a helyi tűzoltókat, a szüreti bálokat, falunapokat.

Kevés a falopás

Egy-két szekér fát minden évben ellopnak, de nagyobb mennyiséget szerencsére nem. Ez annak is betudható, hogy egyrészt őrzik az erdőket, ugyanakkor a közbirtokosság erdői fent vannak a gerinceken, távol, olyan helyen is, ahol járható út sincs. Úgy vélik, ez nem is baj, mert ha szükség van, ők készítenek utat maguknak, más nincs, amit ott keressen. Fakitermelésre nem szakosodtak, meghívásos licit alapján szokták eladni a fát lábán, majd rá két évre ismét csak megfelelő csapattal beültetik a területet.

A szenttamási Terkő Közbirtokosságnak hét alkalmazottja van: elnök, könyvelő, titkár, erdőgazda, két pásztor és egy farmer. Az elnök elmondta, a tagok eljárnak a közgyűlésekre, ami jó, mert ott kell megtárgyalni az ügyeket, sérelmeket. „Érdekli az embereket például a legelőelosztás, hogy hova menjenek a juhnyájak, marhacsordák. Aztán főleg, ha választásos gyűlés van, és tétjük van a választásoknak, olyankor jönnek, mert hozza mindenki a hátterét, a komáját. Annak ellenére, hogy viták mindig is voltak, nagyobb problémák nem adódtak. A nagy egyetértés sem jó. Akkor születik jó döntés, ha az meg van vitatva többféle nézetből. Volt, aki nem örvendett a sípályának, aztán más mondta, hogy meg kell csinálni. Sokszor volt vita az osztalékkal is, olyan vélemény is volt, hogy az egészet ki kell osztani, nem kell csinálni semmit. A másik azt mondja, amelyik konstruktív, hogy ezelőtt is a közbirtokosság megoldott dolgokat, kultúrházat, orvosi rendelőt épített, valamit felmutattak. Ha a pénzt – ami persze mindenkinek jól jönne – kiosztottuk volna az utolsó lejig, abból nem maradt volna meg semmi a köznek. Fontos olyan dolgokat csinálni, amelyek hasznára is vannak a közösségnek.”

A szenttamási utca hangja

Guzrány Rozália: meg vagyunk elégedve, nekünk is van területünk. Ami jár, mindig megadják, úgyhogy szerintem nagyon rendesek. Kifogásom semmi.

Biró Ferenc: biztos meg vannak elégedve a tagok. Én nemigen járok gyűlésbe sem, idősebb bácsik szoktak menni. Édesapámnak van joga, én nem vagyok tag. Követem a tevékenységüket. Jó, mert szoktak adni az embereknek pénzt is, kiosztják, az állatokra is adtak tavaly, és a jogokra is.

Ágoston József: én tag vagyok, nagyon jól megy itt nálunk Szenttamáson, mert tartunk állatokat, juhokat. A fiam a farmvezető. Mondják a támogatást, ha nem kapunk is, ezek a juhok fogják fedni. Jól rendezik, nincs baj itt. Igaz, az elnökünk is régi, nem tudjuk leválasztani, mert nagyon jó. Semmi rosszat nem tudok mondani.