Augusztusban szervezték újra a csíkajnádi önkéntes tűzoltó-alakulatot, azóta nyolc önkéntes tevékenykedik a településen, illetve kilencedikként a parancsnok kisiskolás fia, Erős Attila, aki felnőtteket megszégyenítve mutatkozott be a gyakorlatokon. Havonta két alkalommal találkoznak, és az utóbbi hetekben már tizenegyen jöttek össze – számolt be Szőgyör Domokos.  Az önkéntes alparancsnok hozzátette, Ajnádon több mint százéves múltja van az önkéntes alakulatnak: Sipos István csendőrtörzsőrmester még az első világháború előtt alakított egy csapatot, amely tűz esetén a helyiek segítségére sietett. Az általa Diósgyőrből hozatott, vontatható, kézi működtetésű vízszivattyút még 2000-ben is használták oltáshoz, jelenleg felújítás alatt áll. Az önkéntesek szeretnék használható állapotba hozni, hogy egy-egy tűzoltó bemutatón szemléltethessék a korábbi és a mostani oltási módokat.  

Kevés eszköz áll a 18 és 55 év közötti önkéntes tűzoltók rendelkezésére. A pár darab tömlő, munkavédelmi sisak és a kisebb teljesítményű vízszivattyújuk mellé sikerült egy helyi vállalkozótól kapott Dacia típusú személygépjárművet átalakítani. Így a nyár elejétől már nem saját autójukkal vonulnak a helyszínre, hanem a felszerelt gépjárművel indulnak oltani – részletezte az önkéntes. Ugyanakkor megjegyezte, nemcsak az autót alakították át, hanem megfelelő elosztó és sugárcső hiányában az egyik vízgázszerelő önkéntes vállalta az eszközök elkészítését. A jelenlegi, bérelt szertár tetőzetének cseréjét a helyiek segítségével szintén az önkéntesek vállalták, csak az alapanyagot biztosította számukra az önkormányzat.

Október folyamán bejegyeztettek egy egyesületet, amelynek már csak a törvényszéki elbírálása van hátra. Az egyesületet azért hozták létre, hogy könnyebben élhessenek a pályázati lehetőségekkel, ezáltal pedig bővíthessék eszközkészletüket, illetve hogy az önkormányzat által ígért anyagi támogatást el tudják számolni – mutatott rá az alparancsnok. Kiemelte, a legfontosabb a megfelelő védőruházat – tűzálló ruha, sisak, csizma, kesztyű – beszerelése lenne, hogy legalább a tűzvonalban dolgozók megfelelően védve legyenek a lángoktól. Emellett szeretnék a szertárt is felújítani, ennek kivitelezésére már kaptak ígéretet a helyi önkormányzattól.

Nagyobb autót nem szeretnének, mivel a településen van nyolc tűzcsap és öt patak, amelyek vízforrásként lefödik a lakott területeket, így vízszivattyúval is tudnak dolgozni, egy nagyobb teljesítményű szivattyú azonban megkönnyítené a munkájukat – ezt már Erős Ferenc mondta. A tűzoltóparancsnok megjegyezte, tömlőkre is szükségük lenne, hiszen a meglévő kevéssel folyamatosan számolniuk kell, hova csatlakozzanak, hogy elérjenek a tűzig. Ötvenéves tömlőt is használnak, mivel azok kenderrel borítottak, és jóval időtállóbbak, mint az újabb műanyagok.

Idén két bevetésük volt: egy csíkszentmihályi tűzesethez és egy árvízriasztáshoz kellett kivonulniuk. Mivel a településen nincs megfelelő térerő, így a bejelentés után nem üzenetben értesítik egymást, hanem a falu két végéről indul el egy-egy önkéntes, és közeledve a helyszínig minden tűzoltónak szól, hogy hová kell menniük. A szertárhoz érkező első három-öt ember ül autóba és indul a tűzhöz, hiszen mostanra már annyira begyakorolták a tennivalókat, hogy akár hárman is tudnak oltani. A később érkezők oda állnak be segédkezni, ahol szükség van rájuk – foglalta össze a két szakember.

Évente két alkalommal tűzvédelmi ellenőrzéseket tartanak a település minden portáján. Az újjászerveződésük óta bekapcsolódtak a környékbeli és községbeli tűzoltó rendezvényekbe, részt vettek a vacsárcsi, szentmihályi bemutatókon, valamint a helyi falunapok keretében tűzoltó-találkozót is szerveztek. Ezeknek a találkozásoknak a legfőbb hozadéka, hogy habár észre sem veszik, rengeteget tanulnak egymástól – részletezték. Példaként a csicsói önkénteseket említették, akik a több éves tapasztalatukkal sok jó tanáccsal látták el az ajnádiakat.

Egyik legemlékezetesebb történetük, amikor egy gyakorlaton a parancsnok mutatta, hogyan kell elhajítani egy B tűzoltótömlőt. A nedves füvön állva, ahogy lendítette a tömlőt, kiugrott a lába alóla, és fenékre esett. Azóta minden gyakorlaton elemlegetik, hogy a tömlőt ne úgy hajítsák, ahogy a parancsnok mutatta – mesélték mosolyogva az önkéntesek. Szintén sokszor emlegetnek egy korábbi tűzesetet, amikor egy bozóttűzhöz szinte a teljes falu kivonult a Récéd tetejére oltani, azonban miután megfékezték a tüzet, nem volt, mivel hazajutni. Az egyik helybéli terepjáróval volt kint, az ő autója után kötöttek egy nagy fenyőfát, amelyre ötven ember felült, s úgy húzatták hazáig őket.