Természetesen a hasonló kiállításoknak nem lehet célja a teljesség igényével felsorakoztatni az illető táj minden nevezetességét, különben – ahogy Márton Ildikó építésztől, a műemlékvédő közszolgálat vezetőjétől megtudtuk – az alapos leltár, az épített örökség értékkataszterének elkészítése is folyamatban van. Másfelől ezek az értékek nem pusztán a környezetükből kiragadva, hanem éppen annak szerves részeként jelennek meg.

„Felcsík bemutatása, pontosabban megmutatása nem a teljesség igényével történik. Ez természetes. És még csak nem is dokumentarista módon, hanem annak mozgalmasságában, a világ dolgainak változó mivoltában. Ezen van a hangsúly, és ezáltal nem lengi be a képeket a múlékonyság, a valamikor másképpen, jobban, tisztábban és átláthatóbban volt érzésének nosztalgiája. A képeket az élet uralja, a valamikori pillanat varázsa, a tulipán effemeritása, a fények és árnyékok változékonysága, a színek és formák örök mozgásban levő játéka. Mert Felcsík is ilyen, mint bármely más hely, ahol élet, mozgás van. A képek ugyanakkor úgy mutatják meg ezt a vidéket, legyen szó bármelyik fotósról, annak egyedi látásmódjáról, szemszögéről, hogy a fényképészek kultúrtájként, egy sajátos kultúrtáj, élő emberi környezet, élettér szerves, leválaszthatatlan részeként kezelik a műemlékeket, a népi építészet értékeit, épített örökségünket” – emelte ki a tárlattal kapcsolatosan Túros Eszter művészettörténész.

Másfelől a fotósoktól megszokhattuk, hogy nemcsak egyszerűen leképezik a látványt, hanem láttatnak, olyan részletekre fókuszálnak, amelytől egy művészi, harmonikus összkép alakul ki. „Plasztikus a láttatásmód, érezni a víz csobogását, a termőföldek változó textúráját, az arckifejezések pillanatiságát. Ha nem is közvetett módon, hanem a látogató vélt érzékenységében bízva, ezek a képek nem csak látványukkal hatnak. Az erőteljes szín- és formaesemények nem csak szemünket, hanem minden érzékszervünket mozgásba hozzák, még ha intuitív módon is” – jegyezte meg a tálalással kapcsolatosan Túros Eszter.

Nem csak vizuális élményben részesülhettek a jelenlevők a megnyitón, felcsíki muzsikával és néptánccal hangolták a közönséget a térség látványvilágára. A megnyitó után pedig Macalik Ernő gyógyteáit, illetve Csíkmadarason készült házicsokit kóstolgathattak az érdeklődők. A szervezők leleményességét igazolja, hogy az édességre felragasztották a műemlékvédelmi közszolgálat honlapcímét (epitettorokseg.ro).

A tárlatot néhány hétig tekinthetik meg, a szervezők szándéka a megye más településeire is vándoroltatni. Természetesen a megye más térségeit is hasonlóképpen szándékoznak bemutatni.