Van, amikor biciklivel vagy érmekkel, van, amikor ezek nélkül áll népes hallgatósága előtt. Végül is nincs szüksége különösebb kellékekre, az életéről mesél. Hatással van az őt hallgatókra, mert őszinte.

A csíkszeredai Novák Ede előadói pályafutása valamikor 2008 végén indult, amikor is egy multinacionális cég kérte fel, hogy vezető beosztásban lévő alkalmazottainak tartson egy beszámolót életéről, sportolói pályafutásáról, az éppen véget ért pekingi paralimpiáról. „Izgultam, hiszen ez volt az első felkérés, hogy nagyközönség előtt beszéljek magamról, eredményeimről, arról, hogy ki is vagyok valójában, ez nagyon személyes volt. Aztán arra gondoltam, érdekes élettörténetem van, miért is ne beszélnék róla. Meggyőztem magam. Megtartottam az előadást, és láttam a jelenlévőkön, hogy tetszett nekik. Lelkesek voltak és érdeklődők, csodálkoztak, hogy a balesetem után talpra tudtam állni, céljaimról kérdeztek. Pozitív hozzáállásuk ösztönzőleg hatott rám” – elevenítette fel a néhány évvel ezelőtt történteket a sportoló. A következő felkérésig 2010-ig kellett várnia, akkor már egy bukaresti, trénereket foglalkoztató szakcég megkeresésére tartott egyetemistáknak előadást. „Gondoltam, ezt is megcsinálom, elhibázni nem tudom, elmondom, ki is vagyok. Ez is jól sikerült. Ekkor ismerkedtem meg a trénercég egyik alkalmazottjával, és innentől kezdve egyre több multinacionális cég keresett meg azzal, hogy tartsak motivációs előadásokat csapatépítőkön, konferenciákon, képzéseken. 2011-től elég intenzíven végzem ezt, egyre több a felkérést, van, amit vissza is kell utasítsak, főként nyáron a zsúfolt programom miatt kevesebb idő jut előadásokra.

Mint szavaiból kiderült, a cégek többsége azt kéri, problémák áthidalásáról, megoldásáról, újratervezésről beszéljen alkalmazottainak. „Jó érzés, amikor több száz ember állva tapsol már az előadás elején. Mindig megkérem őket, hogy a végére is hagyjanak. Marad is” – jegyzi meg nevetve. Az előadásokon arról beszél, hogyan kell egy-egy bukás után talpra állni, újragondolni az életet, megtalálni a helyes utat, kitartani a célok mellett, egyáltalán miért fontosak a nagy álmok. „Álmaink szívünkből, lelkünkből kell fakadjanak, és ha igazán tudjuk, mit akarunk, akkor azokat követjük, és nem azt nézzük, ami körülöttünk van. 1983-ban, amikor arról álmodtam, hogy olimpiai bajnok leszek, nem volt semmim, csak egy pár alumínium korcsolyám és egy kötött futóm. Amikor pedig 2001-ben eldöntöttem, hogy kerékpáros paralimpiai bajnok akarok lenni, akkor nem volt sem biciklim, sem csapatom, sem pénzem, de volt egy vágyam, amiben hittem. Persze mindenért meg kellett harcolni. Sok ember az álmait kicsire szabja, de ha nincs nagy célunk, a problémákat nem tudjuk áthidalni. Ha kis álmaink vannak, hajlamosak vagyunk arra, hogy ha kisebb problémával szembesülünk, elveszítjük az irányt, hamarabb megtörünk, utat vesztünk” – vallja a paralimpikon. Azt mondja, nem törekszik arra, hogy profi előadó legyen, és nem is az, előadásai attól különlegesek, hogy saját magáról beszél, nem könyvekből olvasott sikertörténetekkel példázódik. „A mai világban nehéz olyan embereket találni, akik magukról őszintén beszélnek. Az őszinteségnek sokkal nagyobb az értéke, mint egy tökéletes előadásnak. Az előadásaim eredetiek, őszinték, humorral tűzdeltek. Ilyen az életem is” – fűzi hozzá mosolyogva, és azt is bevallja, olyannyira jól érzi magát ebben a világban, hogy amikor véget ér sportolói pályafutása, ebben képzeli el jövőjét.

Ede tartott már motivációs előadást Magyarországon és Moldova Köztársaságban is, de a felkérések zöme itthonról érkezik. „Előadói karrierem legértékesebb előadása nemrégiben volt, amikor sztárvendégként voltam meghívva a Business Review magazin bukaresti gálaestjére, ahol az év legsikeresebb vállalkozóit díjazták. Ott volt a hazai biznisz krémje, csúcsvezetők, akiknek angol nyelven kellett tartanom az előadást. Nagy lelkesedéssel fogadtak, és ez nagyon jólesett.” Azt szereti, ha minél nagyobb számú a hallgatóság, ilyenkor más a hangulat is. „Az előadás végeztével van, aki nevet, más sír, látok olyat, aki lelkes, vagy le van törve. Az, hogy át tudom adni az általam megélteket, hogy kíváncsiak rám, különleges és csodálatos dolog. Ez nekem is feltöltődést jelent” – mondja.

Novák Ede gyorskorcsolyázó pályafutásának évekkel ezelőtt egy autóbaleset vetett véget, amelynek következtében amputálni kellett egyik lábfejét. Álmai, vágyai voltak, amelyeket nem adott fel. A csíkszeredai kerékpározó mára paralimpiai bajnok. És még vannak céljai.