– Nem előadásként, hanem színházi eseményként határozták meg a Terminust.

– Kerülöm az előadás szót a hozzá kapcsolódó nézői elvárások miatt. Ebben a színházi kultúrában az előadásról egy zárt, fiktív világ jut eszünkbe, amelynek alapjánál igényesen megírt dráma áll, a színészeket egy rendező instruálja, a nézők pedig sötétben ülnek. A Terminus nem ilyen. Színházi esemény, mert a színház eszközeivel dolgozunk, viszont nyitottabb, „befejezetlenebb”, mint egy előadás. A munkamódszerünk is nagyon más, mint amilyen általában egy színházi próbafolyamat, mert azon kívül, hogy a színészek nyilvánvalóan el kell végezzenek egy színészi munkát, a feladatok abszolút képlékenyek voltak. A színészek a saját történeteikkel és szavaikkal is hozzájárultak a szöveghez. Nem volt külön rendezőnk, együtt találtuk ki az alakításokat, mindenki mindenhez hozzászólt. A Terminus Dálnoky Csilla és az én ötletemből indult ki, de nagyon figyeltünk arra, hogy ne telepedjünk rá négyünk alkotó munkájára. Színházi esemény, nem előadás, azért is, mert nem hagyományos színházi térben zajlik majd, hanem egy kávéházban, a társasági élet színterén. Kocsmaszínháznak azért nem nevezném, mert ennek a megnevezésnek egyrészt van egy pejoratív felhangja, másrészt mert a kocsmaszínház önmagában nem mond el semmit annak az eseménynek az esztétikájáról.

– Ez a négy alkotó hogyan talált egymásra?

– Csillát és engem a szülés témája hozott össze, ebből a privát kapcsolatból, barátságból született meg a közös projekt ötlete. Mivel mindketten színházzal foglalkozunk, nagyon adta magát, hogy ezzel a témával, ami számunkra magánemberként nagyon fontos lett, kezdjünk valamit a színház módszerével is. A csapat többi tagját, Czikó Julcsit és Kozma Attilát később kerestük meg, és nagyon örültünk, hogy vállalták.

– Az esemény tematikája a szülés, születés.

– Ez a téma még mindig tabu mind a nyilvános, mind a magánélet tereiben. Még otthon is nagyon megválogatjuk a szavainkat, hogy mit mesélünk el a szülésről, születésről. Például nagyon keveset beszélünk az édesanyánkkal arról, hogyan születtünk, a testvéreink hogyan születtek, hogyan szültek ők maguk vagy a nagyanyáink. Keveset beszélünk otthon a férjünkkel arról, hogy milyen volt nekünk a szülés, milyen volt neki a gyerekünk születése. A gyerekeinkkel már talán többet. Úgy tűnik, ez az igény sokkal inkább megvan a mi generációnkban, a mostani kisgyermekes anyákban, hogy beszéljünk a szülésről és a születésről. A társasági életben pedig azért tabu, mert arról, ami a szülés főszereplői számára a legfontosabb a szülésben, születésben, nem beszélünk. A nyilvános térben ezekről a népességpolitika, az egészségpolitika, az orvosi, szülészeti ellátás kapcsán esik szó, vagy ha arról beszélünk például, hogy „fogy a magyar”. De ezekből mind kimarad az, hogy miként éljük meg a születést és a szülést, az élet e nagyszerű átmeneti rítusait. Kimarad az, hogy ez egy olyan élmény, amely bizonyos értelemben meghatározza mind a szülő nő, mind pedig a gyerek további életét.

– Ebbe a „párbeszédbe” résztvevőként hívják az eseményen jelen levőket. Mire számíthatnak?

– Arra, hogy nem lesz részük a nézőtér jótékony sötétségében, hanem egy térben ülünk mindannyian, ugyanabban a fényben, nem választ el minket semmi egymástól. De nem kell attól tartaniuk, hogy erőszakos interakcióra akarjuk majd kényszeríteni őket. Inkább azt reméljük, hogy ezzel az eseménnyel meg tudunk teremteni egy olyan hangulatot, olyan érzelmi közelséget, együtt gondolkodó közösséget, amiben majd sokan a jelenlevők közül úgy fogják érezni, hogy jó lenne részt venni benne, úgy, hogy akár hozzá is szóljanak. Hogy akár ott helyben, akár később, a saját környezetükben elkezdjenek beszélni a szülésről, születésről.

Terminus
Az eseményre a XI. Hargitai Megyenapok keretében kerül sor, májusban két alkalommal, 21-én és 25-én tartják a Petőfi Kávéházban, mindkét nap este hét órától, de a nyár folyamán többször is játsszák még. A részvétel kizárólag a terminus.szinhaz@gmail.com címre küldött előzetes bejelentkezés alapján lehetséges. Alkotók: Boros Kinga, Dálnoky Csilla, Czikó Julianna, Kozma Attila. Vizuális arculat: Timka
Szervezők: Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megyei Kulturális Központ, Erdélyi Összművészeti Egyesület, Petőfi Kávéház.
Az esemény létrehozása idején Czikó Julianna az RMDSZ által finanszírozott, a Communitas Alapítvány kiírásán elnyert alkotói ösztöndíjban részesült.