Gumicsontváz, röntgenfelvételek, táplálkozási piramis, hírességekről készült fotók, szivacs, vécépapír-guriga, a Magyar Természettudományi Múzeumtól kapott emberi csontok – ezen szemléltető eszközök segítségével próbálja közelebb hozni a felső tagozatosokat és középiskolásokat az embertani vándorkiállítás anyagához a Csíki Székely Múzeum két múzeumpedagógusa, Demény Enikő és Kádár Kincső.

Gyerekeknek való-e?

„Sokat tanakodtunk, hogy mekkora gyerekeknek hirdessünk foglalkozást, hiszen elég különleges, hogy emberi csontokat fognak látni, és az a kérdés, hogy gyerekeknek mutassunk-e ilyeneket, egyáltalán hogyan közelítsük meg ezt a témát. Néhány ember lehet, kegyeletsértőnek tartja, hogy emberi csontok vannak itt kiállítva, de ha ezeket a régészek, az antropológusok nem mentették volna meg nekünk, nem tudnánk következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogyan éltek, mivel táplálkoztak, milyen betegségekkel küszködtek. Olyan tanulságokat vonhatunk le, amelyek saját életünkre nézve is hasznosak” – fogalmazott Demény Enikő.

Ez a kérdés egyébként, hogy mekkora gyerekeknek való egy bizonyos tárlat, már felmerült korábban is – derült ki a beszélgetés során. „Amikor a Természettudományi Múzeum szervezésében volt itt a Múmiák a váci Fehérek templomának titkai című kiállítás, gondolkodtunk azon, hogy beengedjünk-e gyerekeket erre, mivel Budapesten a Természettudományi Múzeumban nem feltétlenül tartottak nekik szóló programot. Hogy szerveztünk számukra is múzeumpedagógiai foglalkozásokat, az a mi bátorságunk volt” – fűzte hozzá Kádár Kincső.

„Akkor főleg arányokat mértünk, ezeket most is meg tudjuk csinálni. Például, ha tudjuk, hogy egy embernek mekkora volt az orra, tudunk következtetni arra, mekkora volt a füle. Kipróbáltuk, hogy ha a derekunk köré tekerünk egy fonalat, akkor abba kétszer fér bele a nyakunk és négyszer a csuklónk. Egy arányos testet egy méter cérnával le lehet mérni. A talpunk hossza akkora, mint a csuklónktól a könyökünkig terjedő belső rész” – részletezte a múzeumpedagógus.

Miért is fontos az egészséges táplálkozás?

A foglalkozás során kiemelt szerepet kap az a fajta szemléletmód-kialakítás, amelynek során a gyerekek a csontmaradványok mögött képesek meglátni a korábbi történelmi korokban élt embert, akinek az antropológiai kutatások alapján következtethetünk korára, nemére, foglalkozására, halálának körülményeire. A foglalkozás reflektál az elődeink és a mai ember életmódjára, étkezési szokásaira, betegségeire. A tárlatra látogató fiatalok csontmintákat hasonlíthatnak össze, gumicsontvázon tekinthetik meg az egészséges csontot, míg a kiállítás keretében láthatják majd azt is, hogy különböző betegségek milyen elváltozásokat okoznak a csontozaton.

A foglalkozások során az egészséges étkezés témája is terítékre kerül, egyáltalán az, hogy mire kell figyelni a táplálkozás során, hiszen a tárlaton látható például olyan koponya, amelyen a vashiány jelei mutatkoznak – jegyezte meg Demény Enikő. Elmesélte, szó lesz arról is, hogyan lehet megkülönböztetni a női és a férfi csontvázat, hogy egyes kultúrákban mi számított szépségideálnak, beszélnek száj- és fogbetegségekről.

„A csontoknak nagy szerepük van a vérképzésben, és le fogjuk játékosan modellezni a vért, elkészítjük szivacsokból, vécépapír-gurigából a csont felépítését is, hogy láthassák a gyerekek az összefüggéseket” – fűzte hozzá Kádár Kincső.

A kiállításon bemutatott arcrekonstrukciók által például hitelesen megelevenednek a gyerekek olvasmányai során elképzelt történelmi személyiségek, szembenézhetnek Janus Pannoniusszal, Szent László magyar királlyal, Dobó István egri várkapitánnyal.

Meglepetés felnőtteknek is

„Ebből a kiállításból tanulni kell. A múzeumpedagógiai foglalkozások egyik fontos célja rávezetni a fiatalokat arra, hogy a saját testünket tisztelni kell” – hangsúlyozták beszélgető partnereim. A két múzeumpedagógus továbbá elárulta, felnőtteknek is készülnek meglepetéssel, különleges tárlatvezetés-sorozatot terveznek, amikor is szakembereket – igazságügyi antropológus, biológus, orvos, szobrász, régész – hívnak meg tárlatvezető szerepre.