Árus Zsolt: nem omlott össze a világ

– Árus Zsolt nevével nem találkoztunk a legutóbbi választás jelöltlistáin. Mi ennek az oka?

– Tavasszal, amikor felmerült a jelöltlisták összeállításának kérdése, azzal szembesültem, hogy azok a személyek, akiket az elmúlt mandátumban kizártak az RMDSZ-ből, most a Polgári Párt listáján szeretnének indulni. Elmondtam a társaimnak, hogy ha olyan személy fontos számukra, aki a múlt rendszerben a Román Kommunista Pártban vezető tisztséget töltött be, akkor én nem fogok indulni. Úgy nézett ki, Tinka Kálmánhoz jobban ragaszkodtak, mint hozzám. Ez nem a világvége, mert tetszik, nem tetszik, az elmúlt négy esztendőben, bár jó, hogy az önkormányzatban jelen voltunk, de olyan nagy dolgokat nem tudtunk megyeszinten megvalósítani.

– Mit gondol arról, miért helyezték előtérbe Tinka Kálmánt önnel szemben?

– Ez szerintem a kezdők tapasztalatlansága. Nem akarok senkit megbántani, de a polgári pártos társaim elhitték azt, hogy Tinka valóban a városért és az emberekért tette, amit tett. Én régebbről ismerem, és úgy gondolom, hogy ő a saját karrierjét építi. Ez nem azt jelenti, hogy összevesztünk, én továbbra is a párt tagja vagyok, és megvárom, milyen konklúziókat vonnak le a választási eredményekből, utána lehet, hogy újra elbeszélgetünk.

– Ön milyen következtetéseket vont le a választási eredményekből?

– Nagyjából az történt, amire számítani lehetett. Az emberek látták, ami a városban történik, és azt értékelték. Mert az elmúlt négy évben az RMDSZ, ahelyett, hogy próbált volna az előbbi húsz év hibáin javítani, csak mocskolódással volt elfoglalva, s ezt nem díjazták a szavazók. A megyei szint már messzebb van az emberektől, az történt, amire számítani lehetett: a Néppárt megjelenése kettéosztotta a nemzeti oldal szavazóit. A székely megyék az utolsók között kullogtak, kisebb volt most a szavazókedv, mint máskor. Ebből mindenki veszített, országos szinten garantáltan rosszabbak az eredményeink, mint négy éve.

– A Magyar Polgári Párt eredményeiről mit gondol?

– A szavazatok száma azt kellene tükrözze, hogy egy párt jól végezte-e a dolgát, vagy rosszul. A Polgári Párt munkája erősen hullámzó volt, lehet látni, hol erősödött és hol gyengült. Persze, ez összefügg azzal is, hogy már a Polgári Szövetség idejéből létezett egy belső feszültség, a Néppárt megalakulásával pedig több MPP-s vezető döntött az átállás mellett. Kétségtelen, hogy az országos vezetőség követett el hibákat (nem véletlen az sem, hogy lemondtam az alelnöki tisztségről a kongresszus után). Ennek is következménye a mostani eredmény, illetve a Néppárt megjelenése. Ugyanakkor úgy gondolom, nem lenne szabad ezért egy személyt hibáztatni, nem tudom elfogadni azt a kijelentést sem, hogy a Néppárt és MPP közötti megegyezésnek egyetlen akadálya Szász Jenő személye. Ha egy ügyet szolgálunk, akkor nem szabad egy személy ennek akadálya legyen. Ilyen szempontból mindkét pártnak megvannak a maga hibái. A helyes út közgyűlés szervezése, ott derül ki, a tagság hogyan értékeli a történteket.

– Hogyan értékeli Árus Zsolt a megyei tanács elmúlt négy évi tevékenységét? Ön, aki az ellenzékiség szimbólumává is vált, beleértve azt, amikor székestől vitték ki a tanácsteremből, melyre még számítógépes játékot is építettek azóta.

– AZ MPP frakcióból én hallattam legtöbbet a szavamat. Nem tudtunk elég egységesen, határozottan kiállni. A kollégák mentségére azt tudom felhozni, hogy belecsöppentek, mint légy a tejbe, azt hitték, lehet úriember módjára dolgozni, miközben Borboly Csaba ebből a megyei önkormányzatból csatateret csinált, mindenből politikai kérdést kreált. A megyei önkormányzatban az MPP nem kapott semmi olyan tisztséget, ahol megmutathatta volna, mit tud, minden RMDSZ-kézben volt, s most a kétharmados többséggel még arrogánsabbak lesznek. Nem irigylem azokat, akik ott vannak. Hogy szimbólummá váltam, az talán azzal magyarázható, hogy egyrészt társaim kevesebbszer nyilvánultak meg a gyűléseken, másrészt, volt nekem lehetőségem sokszor kipróbálni az ellenzéki szerepet, és nincs olyanfajta gátlás bennem, hogy fontos dolgok esetén csak azért ne mondjam el a véleményem, nehogy ellenszenvessé váljak. Az, hogy ki, milyen rágalmakat hord a fejemre, engem nem fog megakadályozni abban, hogy elmondjam a véleményem.

– A legfrissebb sajtóhír Árus Zsoltról, hogy kivizsgálást folytat az ANI, 8000 lejt kérnek számon…

– Ez tipikus példája az inkompetenciának, el-elborzadok, milyen emberek ülhetnek abban az intézményben nem kevés fizetésért. Szerdán kaptam meg azt a bizonyos jelentést, amire ők alapoznak, s kiderül belőle, totál párhuzamosak, nem tudják, mi az ő dolguk, s azt hogyan kellene végezni. Ők ugyanis a képviselők vagyonnyilatkozatát és megyei beruházásokat vizsgálva megállapították, hogy a Server cégünk szerződést kötött egy számítógép-hálózat kiépítésére a tölgyesi kórházzal. Az különösebben nem zavarta őket, hogy ez 2009-ben történt, és a kórház csak 2010-től alárendelt a megyei tanácsnak. Az sem zavarta őket, hogy két levélben közölték velem, arra utaló jeleket találtak, miszerint megszegtem a törvényt, és kifejthetem az álláspontomat, csak azt nem közölték, mik ezek a jelek, és mikor mehetek oda. Érdeklődésemre válasz nem érkezett, aztán elkészítették a végleges jelentést, s még nem is postázták, amikor nyilvánosságra hozták, hogy hány gazember van ebben az országban. Ez a tipikus román rendszer: igazságszolgáltatás a sajtóban zajlik, az ember, mielőtt védekezhetne, ott van a megbélyegzettek listáján. Felszólítottam, törvénycikkelyekre hivatkozva: újabb közleményben cáfolják ezeket a valótlan állításokat, ellenkező esetben beperelem őket. Időközben a közigazgatási bíróságon is megtámadom a határozatot, s be fogom bizonyítani, hogy alaptalan az állítás, nincs összeférhetetlenség, egyetlen, a megyei önkormányzattal szerződésben álló cégnél sem vagyok részvényes.

– Amennyiben átalakulások lesznek a polgári pártban, vállal vezetői szerepet Árus?

– Olyan nyugodt volt az elmúlt pár hónapom… Nem az történt, hogy ültem, s lógattam a lábamat, hanem azt tettem, ami fontosabb. A Székely Nemzeti Tanácsban azt tapasztaltam, hogy lehet dolgozni, és lehet eredményt is elérni. 2010 óta nem mondom, hogy nyakunkba szakadt a fantasztikusan nagy támogatás a magyar kormány és parlament részéről, de kiállnak, elmondják: támogatják autonómia-törekvéseinket. Azt látom, hogy az SZNT-nek van presztízse külföldön is; dél-tiroli vezetőkkel szintén alakul a kapcsolatunk. Lehet haladni, és végső soron az a legfontosabb, hogy legyen Székelyföldnek autonómiája a lehető leghamarabb. Ebben a munkában próbálok segítő lenni, illetve amennyiben igény van, jöhetnek hozzám ezután is tanácsért a gyergyószentmiklósi városvezetők, segíteni fogok. Hogy mi lesz a megyei önkormányzattal, nem tudom. Bosszant, hogy nincs ellenzéki sajtó, az elnök kiépített magának ilyen-olyan eszközökkel egy médiabirodalmat, senki nem tesz fel neki kényelmetlen kérdéseket. Akár azt is el tudom képzelni, hogy ilyen téren változtassunk valamit. Ha erre igény lesz valamelyik sajtó részéről, vállalom, hogy kérdéseimmel segítem, hogy végre legyen demokratikus kontroll, kelljen készüljön, válaszoljon neki nem tetsző kérdésekre is. Mert kell a kritikus szemlélet. Ami az MPP-s vezető tisztséget illeti, különösebben nem kívánkozom arra, hogy vezető legyek.