Cserekereskedelem Gyergyóban

Bár alig néhány napja létesült az Ajándék, csere és kaláka Gyergyóban Facebook-csoport, egyre több sikertörténet olvasható a beírásokban. Gazdára találtak a felkínált eperpalánták, apad a fölösnek bizonyult gyógynövénykészlet, ajánlást kapott az a személy, aki bivalypaszulyt keres, és igény mutatkozik a házi kozmetikumok készítési technikáinak elsajátítása iránt. Bejegyzés olvasható egy kalákamunkáról is, amiben többen részt vettek a csoport tagjai közül, és ami tökéletesen beleillik mind az ajándék, mind pedig a csere kategóriákba. A csoportleírás szerint ugyanis a munka, a kaláka ajándék és csere is lehet, ezért az oldalon helye van a kalákameghívásoknak is. Mint ahogyan a szolgáltatások széles skálájának, lehetőséget adva arra, hogy összetalálkoztathassa kínálatát akár az autószerelő a bőrdíszművessel. „Ez egy kísérlet a nemtalálkozások áthidalására” – olvasható az oldalon.

Felmerülhet a kérdés, mint ahogyan többen már fel is vetették: hol éri meg? Miért ajánlja fel valaki tulajdonát, tudását, de akár fizikai segítségét úgy, hogy nem kér, nem vár érte fizetséget? A választ valószínűleg tudják már mindazok, akik aktívan részesei a kezdeményezésnek, lapunk a csoport létrehozóját kérdezte erről. „Meg kell tapasztalni a felajánlás érzését, és azt a folyamatot, amit ez beindít. Azt, ahogyan a dolgok történnek maguktól, az ember pedig a cselekvésen kívül marad” – tanácsolja minden kétkedőnek Farkas Éva. Állítja, nem egy előre megfontolt lépés volt részéről, hogy elindítsa a kezdeményezést, „a dolgok alakulása formálta így a történetet.” Honlapot készített éppen, a technikai lépéseket követve jutott el a csoport létrehozásáig. „Az ajándékozás mint ötlet rég foglalkoztat, a csere pedig a kézművesek körében már bevált szokás – vásárok végén elcseréljük termékeinket. Kisközösségekben, szomszédok között is működik mind a csere, mind pedig az ajándékozás. Tehát ez a terv tulajdonképpen nem az enyém. Én azzal járultam a kivitelezéséhez, hogy nekiláttam honlapot készíteni. A további lépések ezzel együtt álltak össze” – mondja Farkas Éva. Elsőként ő volt az, aki felajánlást tett közzé a csoportban – eperpalántákat, gyógynövényeket kínált ajándékba. Hamar megtapasztalta: működik az elképzelés, jelentkeztek, akiknek épp ezekre volt szükségük.

Vannak, akik késztetést éreznek, hogy cserébe adjanak valamit azért, amit kapnak, így a csoporttagok között gazdát cserélt már dzsem, zakuszka, tojás és valószínűleg sok minden más. Nem követhető az összes lépés, hisz nem mindenki osztja meg minden élményét a közösségi oldalon. „Nem csak arról szól a történet, hogy gazdát cserélnek a dolgok. Ez csupán a jéghegy csúcsa. Hogy a mélységek is megérezhetők legyenek, ki kell próbálni, fel kell ajánlani valamit, vagy kérni kell abból, ami fel van ajánlva, el kell menni érte, találkozni, beszélgetni akár idegen emberekkel is” – mondja Farkas Éva.

Állítja, ha pénzt kér az ember valamiért, épp az igazi értéket hagyja figyelmen kívül. „Meg lehet beszélni, és akár közös nevezőre hozni a cserére szánt dolgot a pénzzel, de ez így nehézkesen működik. Nagyon nyűgös az, ha megvan az ár mindkét fél részéről, és ennek mentén jön létre a csere. Kihal belőle a mozgatóerő, »olcsóvá« válik az, ami amúgy megfizethetetlen. Ez egy veszélye annak, hogy megfulladjon a kezdeményezés” – állítja saját tapasztalataira hivatkozva a csoport létrehozója. Abban is biztos, hogy a felajánlások nem szülnek harácsolási vágyat az elfogadók részéről. Sőt, előbb-utóbb mindenki, aki elfogadott valamit, késztetést érez arra, hogy ő is adjon, „és így lesz teljes a kör”.

A kalákamunkáról mint ajándék- vagy cserelehetőségről érdeklődve megtudtuk, az utóbbi időben többszörösen is bebizonyosodott már, hogy az „új” értelmezésben igenis meg tud valósulni az egymáson való segítés eme formája. Farkaséknak ilyen téren is van tapasztalatuk. Fákkal, bokrokkal benőtt kertjük kitakarításához kerestek segítséget, ám a hozzáértők nem vállalták, mondván, az ezért elkérhető pénzbeli fizetség nem fedezi a befektetett munkát. „A kaláka ötlete kézműves ismerőstől érkezett. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy az ingyenmunkára mindenki eljött, akit megkerestünk, közöttük olyanok is, akik korábban pénzért nem vállalkoztak” – mesélte Farkas Éva. Mint mondta, az egy évvel ezelőtti történet annyira jól sikerült, hogy azóta a részvevők közül már többen bonyolítottak le hasonló módon egy-egy nagyobb munkálatot. A legutóbbiról az „ajándékozós” csoportban is olvasható bejegyzés, mint ahogyan biztatás is arra, hogy a felületen bárki kérjen, ajánljon fel fizikai segítséget.

„Aki úgy gondolja, hogy nincs semmije, fogadja el azt, ami fel van ajánlva. Tapasztalja meg, milyen érzés! Ezt az élményt nem lehet elmesélni, ezt meg kell élni” – tanácsolja Farkas Éva.