Idéntől Számadás a neve a remetei lakossági fórumnak, az évértékelő falugyűlésnek. Bevezetőjében Laczkó-Albert Elemér polgármester azt is elmondta, miért: „Számadásként definiáljuk, minden számért, minden gondolatért felelősséget vállalunk. Számonkérhetők vagyunk, elszámolással tartozunk. És amit itt hallanak, azt mondják tovább!”

Meghívottként vett részt Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke, akinek a községvezető mondott köszönetet, ugyanis az elmúlt esztendőben csak a megyei tanácstól sikerült támogatást kapni. Mint mondta, az együttműködést erősíti az is, hogy a választások óta remetei személy, Portik Edit is megyei tanácsos lett. Állami alapokból nem folyt be összeg 2016-ban, és ennek változásában reménykedve köszöntötték Bende Sándor parlamenti képviselőt is.

A remeteiektől megszokott részletességgel történt az elmúlt év eseményeinek, pénzügyi forgalmának bemutatása, iroda- és intézményvezetők részletezték az eredményeket és nehézségeket. Az anyakönyvi adatok között szerepelt, hogy 2016-ban 41 elhalálozás volt, 36 esküvőre került sor és 51 kisbaba született Remetén, illetve 6 külföldön. A születések alacsony számára hívta fel a figyelmet a polgármester, a kivetítőn pedig mindenki láthatta, voltak évek sokkal magasabb születési aránnyal is, így például 2008-ban 89 remetei látott napvilágot. Kérdéssorozatban fogalmazta meg: ha csökken e szám, ki fog dolgozni a faluban, ki viseli gondját az időseknek, kié lesz a föld?

Laczkó-Albert Elemér részletezte a tejporgyár helyzetét is, kijelentve, a jelek arra mutatnak, hogy a gyárat csődbe fogják vinni, értékesítik a vagyonát, mindenki munkanélküli lesz. Arról le kell tenni, hogy a tejpénzt, amivel a gyár tartozik, visszakapják a gazdák. Az önkormányzat sem reménykedik, hogy hozzájut a 8,6 millió lejes tartozáshoz. Így az lehetne kompenzáció, ha az út jobb oldalán lévő ingatlanokat, a tömbházlakásokat megkaphatná a tartozás fejében. Szociális védelmet szeretnének biztosítani az ott lakóknak, akik attól rettegnek, hogy víz és villany nélkül maradnak. Bár az önkormányzatnak nincs sok beleszólása a folyamatba, ügyvédet fogadott, és bíznak abban, hogy a gyárat egyben adják el, nem úgy, mint amikor egy éjszaka az inoxtartályokat feldarabolták, ócskavasba vitték, vagy amikor nyoma veszett egy rakomány tejpornak. „Kemény szavak, de kimondom: nem érdeke az államnak, hogy Székelyföldön, Remetén a gyár megmaradjon. Itt kell az okot keresni és nem a hülyeséget hatványozni azt állítva, az önkormányzat csődbe vitte a tejporgyárat.”

A számadáson kérdéseket vártak a lakosságtól is. Meghirdették, hogy előre várják az észrevételek, kérdések beküldését, melyekre majd a helyszínen adnak választ. Hét kérdés érkezett, de csupán egy esetében volt feltüntetve a kérdező neve és lakcíme is. A polgármester egy gyergyói népdalos lemezt készített elő számára ajándékként.

Egyébként a beszámolók végén mindössze ketten kérdeztek. Egyikük a külterületek adójának kapcsán volt kíváncsi a változások okára, másikuk pedig a tűzifa hiányának ügyét hozta fel. „A fa ára nagyon megnőtt az utóbbi időben. Erdőnk nekünk nincs, csak karók vannak, tudjuk mindannyian, milyen okból. A szüleink, amit megbecsültek erdőként, mi elherdáltuk, valamikor húsz gatter hessegtetett a faluban – fogalmazott a középkorú helybéli. – Ahhoz, hogy nekünk kitermelhető erdőnk legyen, el kell teljen száz év. Két erdészélet kell ahhoz, hogy egy fa kitermelhető legyen. Mindannyian tudjuk, olyan nyugdíjat kapunk, hogy tíz méter fát nem lehet megvenni belőle, de vannak olyan öregek is, akik csak két méter fát tudnak venni. Pedig olyan hideg telek kezdtek lenni, hogy a kolbász a híd szádában nem romlik el. Valahogy kellene segíteni az időseknek, a kisnyugdíjasoknak, hogy téli tüzelőhöz jussanak, mert ha nem, úgy járnak, hogy a kertet el kell tüzeljék.”

Noha az igény és szűkség szerinti tűzifa kiosztására nem tett ígéretet a községvezető, jelezte, ismeri az egyre növekvő faárakat, a közintézmények fűtésénél is nagy gondot jelent ez. A tervek között így beszélt arról a központi fűtésrendszerről is, amely faőrleménnyel működne, és első körben a közintézményeket látná el hővel. A pályázatból tervezett megvalósítást akkorára méreteznék, hogy második lépésként a remetei tömbházak, illetve a gerincvezeték közelében lévő háztartások is rácsatlakozhassanak. Mert szintén a tervek között az élen az áll, hogy minden intézmény, beleértve az iskolákat, sportcsarnokot, egészségházat, működni tudjon, hogy a mezei és erdei utak is járhatóbbá váljanak, felújítsák a fürdőt, megépítsék a piacot, a megnyert pályázatokból felépüljön a bölcsőde, korszerűsítsék a víz- és csatornarendszert, beruházzanak a művelődési házba és kultúrába, illetve nagyobb figyelmet fordítsanak az idős emberekre. Mindenek mellett viszont a birtokügyek tisztázásának szeretnének végére járni, és felkérték a helybélieket, akinek elbirtoklási ügye van, mielőtt sok pénzt költene jogi tanácsadásra, esetenként félretájékoztatásra, érdeklődjön lehetőségeiről az önkormányzatnál, ingyen.