Sarlós Boldogasszony ünnepe immár hagyományosan falunappá teljesedik ki Gyergyóújfaluban, az önkormányzat a templombúcsú köré többnapos, színes programot szervez a helyieknek és az idelátogatóknak. Idén sem történt ez másként: kulturális, szórakoztató, sportesemények, gyerekrendezvények követték egymást a szerdán véget ért, kétnapos ünnep során. „Kimagaslók voltak a hagyományok bemutatásáról szóló programok. Ezek által értékeinket igyekeztünk bemutatni a külföldről érkezett vendégeinknek” – mondta portálunknak Egyed József polgármester.
Négy testvértelepülés népes küldöttsége kapott ízelítőt Újfaluból: a magyarországi Bogácsról, Nagybaracskáról, Tompáról, illetve a délvidéki Nagymad községből érkeztek vendégek a falunapra.

Ízelítő az erdőből

Nem csupán a vendégek, de a helyiek számára is tartogatott újdonságot egy-egy program. A keddi vadászbemutatón például közelről vehettek szemügyre jó néhány trófeát, medve-, vadkan-, rókabőrt, agyarakart. A kiállításon elhangzott, a tárlat anyaga a székely erdőkből való, egyik medvebőr érdekessége, hogy a kommunista diktátor, Ceauşescu lőtte.

A vadászok tevékenységéről is ízelítőt kaptak a kiállításon részt vevők; megtudhatták, hogy a vadak felkutatása, kilövése mellett azok gondozása, etetése, selejtezése is a feladataik közé tartozik.

A rendezvényen két előadást is meghallgathattak az érdeklődők: Fodermayer Vilmos nyugdíjazott erdészmérnök, hivatásos vadász a magyarországi vadászatról beszélt, valamint az Alsó-Duna összefüggő ártéri területén tevékenykedő Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt.-nél végzett munkájáról, az ott fellelhető vadállományról. Benke József, a Zetelaka és Társai Vadász és Horgász Társulat igazgatója a székelyföldi vadászat múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartott előadást.

Régi tárgyak kiállítása, mint turisztikai potenciál

Régi tárgyakat gyűjtöttek össze és állítottak ki a Gyulafehárvári Caritas Újfaluban működtetett idősek klubjának tagjai. Egyed József megfogalmazásában „a régi tárgyak mustrájával Újfalu megvillantotta turisztikai potenciálját. A turizmust célozzuk meg a kiállítással is, mert az életet közösségünknek a visszajáró vendégek jelentik”.

„Mostanig minden évben énekeltünk egyet a színpadon, aztán meguntuk, mert újabbat nem tudtunk énekelni, s a régit nem akartuk ismételni. Ezért megszületett ennek a kiállításnak az ötlete” – mondta a tárlat megnyitóján Egyed Vilmos, az Idősek klubjának tagja.

Mintha több mint egy évszázadot ugrottunk volna vissza az időben, korabeli szobabelsőt láthattunk az idősek által otthonról, házhídjából, pincékből hozott tárgyak gyűjteményéből. Balla Julianna, a jól ismert citerás asszony is több darabot hozott. A stelázsin, azaz a tálason lévő terítők egyike az övé, akár a szentkép, a falvédők és díszpárnák, s még pilátusvirágot is hozott az ódon cserépvázába. Ha állandó kiállítás lenne, semmit nem sajnálna odaadni, hogy a fiatalok is láthassák. Hasonlóképpen gondolják többen, egy idős asszonytársa azért sopánkodott, hogy nem volt ideje összeszedni a holmikat, de ígérte, jövőre egy szekérrel is hoz, annyi „kacat” van a padláson.

Már így is gazdag a látnivaló, a mérlegtől a függő petróleumlámpáig, a szövőszéktől a fonókerékig sorakoztak a használati tárgyak, melyek sorából nem hiányoztak a mozsarak, kukoricapattogtató, a túrótartó, borító, sőt a kézimixer őse sem.

Megfigyelhettük, milyen volt az egykori újfalviak ünnepi ruhája, itt láttunk újra vizitkát, s többen kerültek, akik arról meséljenek, hogy milyen díszes főkötőt viseltek egykor az asszonyok, mely a népviselethez, ünnepre dukált.

Még fabölcső is volt, benne hajas babával. Amint Julianna néni mondta, nevet adtak neki: „Ő Rebeka. Öreg itt minden, neki is öreg nevet adtunk. Mert hát kit keresztelnek manapság Rebekának vagy Józéfának?” – tette fel a kérdést a múltat idéző tárlaton.

A templom az önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való találkozás színhelye

„Sarlós Boldogasszony ünnepén arra a Szűzanyára emlékezünk, aki Názáret csendjében meghallotta az angyali szót” – hangzott el a templom búcsújának ünnepi szentmiséjén. Prédikációjában Jakab Lajos vágási plébános kifejtette, zajos világunkban alkalmat kell keresnünk az elcsendesülésre, ki kell nyitnunk szívünket, hogy meghalljuk a túlvilági üzeneteket, Isten szavát. Erre a templomban  lehetőségünk van – hívta fel a figyelmet az ünnepi szónok, hangsúlyozva, a templom az önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való találkozás színhelye.

„Egy ilyen ünnep alkalmával fontos találkozni önmagunkkal. Azért van a templom csendje, hogy  megálljunk és elgondolkozzunk saját életünkről, csendet teremtsünk magunkban, és feltegyük a kérdést: vajon jó-e az irány, amerre rohanok” – hangzott el a prédikációban. Az ünnepi szónok rámutatott továbbá az embertársakra, közösségeinkre való odafigyelés fontosságára. „Amikor a Szűzanya elment Erzsébethez, örömet vitt magával. Mi úgy tudunk örömet szerezni embertársainknak, hogyha meghalljuk az isteni szót, és elindulunk önmagunkból embertársaink felé Istent dicsérve” – zárta gondolatait az ünnep szónoka.