Tíz éve lányánál és vejénél lakik, így Gyergyószentmiklóson, az Ady Endre utcai családi házban fogadta köszöntőit a kilyénfalvi György Mihály bácsi. Meglepődött a sorra érkező hivatalosságoktól és az ajándékoktól, családi körben ugyanis már a hétvégén megünnepelték születésnapját.

Rég látott ismerőskét üdvözölte szülőfaluja plébánosát, aki Újfalu község polgármesterével és a kilyénfalvi tanácsosokkal érkezett kedden délelőtt köszöntésre. „Akkor én jó helyt járok” – viccelődött, amikor kérdésére, hogy most ki az „elnök” Újfaluban, maga a polgármester nyújtott kezet.

Gyergyószentmiklós polgármestere, Nagy Zoltán és a városháza szóvivője is ajándékkal érkezett, a honvédelmi minisztérium küldöttsége pedig kiválósági díjjal is meglepte a második világháborúban a román hadseregben is harcoló egykori szakaszvezetőt.

„Caracalban voltam katona másfél évet. Amikor bejöttek a magyarok, átvettek, aztán német katona is voltam. Amikor vége lett a háborúnak, jött a drótkerítés: orosz fogságba kerültem. Eltelt ott is három évig. Ahogy mondták, úgy csináltam, szót fogadtam. A fogságban bádogos és kovács voltam, a veteményes kertben is dolgoztam. 1948-ban szabadultam, akkor jöttem haza” – idézte fel Mihály bácsi a háborús és az azt követő éveit.

Köszöntői a hosszú élet titkáról is faggatták. Mihály bácsi kacagva válaszolt: az evés, az ivás és a nők tartják hosszasan életben az embert. Azt már a családtagok fűzték hozzá, hogy a bácsi sosem cigarettázott, napi rendszerességgel sétál a szabad levegőn, arca pedig valószínűleg azért annyira sima, mert különös gonddal ápolja. Mihály bácsi vallásos, templomba járó ember. Mostanában ritkábban jut el vasárnaponként szentmisére, de ilyenkor sem hagyja ki a fohászkodást: az imádságos könyvéből olvas és a helyi adón megnézi az alszegi templomból közvetített misét.

Mihály bácsi 18 éve özvegy. Négy gyermeke, tíz unokája, tizenhárom déd- és két ükunokája van.
Civil foglalkozása kovács volt. Otthon műhelyt működtetett, lakatosként az újfalvi bányában és a kollektív gazdaságban is dolgozott. „13 éves korától 85 éves koráig ütötte a vasat” – mondta Mihály bácsiról lánya. Ferencz Annától tudjuk, édesapja kitűnő egészségi állapotnak örvend, néhány éve volt egy komolyabb betegsége, „de különben azt sem tudja, mi az, hogy magas vérnyomás, azt sem, hogy hol van a mája, a szíve vagy a veséje. Egyedül a hallása károsodott, és mostanában arra panaszkodik, hogy fájni kezdtek a lábai, de még ma is szemüveg nélkül olvas.”

Minden nap hajnalban ébred, és imádsággal tölti az időt, amíg lánya és veje is felkelnek. Egyedül öltözik, tisztálkodik, eszik. Szeret tévét nézni, kedvenc sorozatfilmét sosem hagyja ki. Követi a híreket – a helyi adó és az egyik magyar kereskedelmi adó híradásait szereti nézni.

A keddi születésnapozáson családi adomákat is megismerhettek az ünnepre összegyűltek, és azt is megtudták, hogy a hétvégi családi mulatságon Mihály bácsi nem csak hogy dalra fakadt, hanem egyik unkájával táncra is perdült.