– Január van, és meszelnek az alfalvi polgármesteri hivatalban. Mi az oka az év eleji „nagytakarításnak”?

– Már a tavaly elkezdtük az épület felújítását a külső nyílászárók cseréjével, és ezt folytatjuk a belső ajtók cseréjével és a meszeléssel. Nagyon megérett erre a falak állapota, ugyanakkor sikerült új informatikai rendszert beszerelnünk, és a munkálatok során ezek kábeleit rejtjük a falba. Úgy gondoltuk, hogy elvégezzük ezt a munkát most, amíg még az emberek a szilveszteri fáradalmakat pihenik ki, kisebb a mozgás a hivatalban.

– Milyen volt az elmúlt esztendő a községben, hiszen itt is, mint a többi településen pénzhiánnyal kellett átvészelni az első félévet?

– Az év eleji pénzszűke nagyon kilátástalanná tette a helyzetet, nem láttam esélyét a fejlesztésnek. Az adókból és illetékekből befolyó összeg többnyire csak az önkormányzat működtetésére tudtuk fordítani, illetve a tartozások, korábbi pályázatok önrészének kifizetésére, bankok és állam felé törlesztettünk. Ezt sikerült is az év közepéig megvalósítani, illetve folytatni az elkezdett beruházásokat: a villanyhálózat bővítését, a kultúrotthon javítását. Ezzel az év eleji tervek be is zárultak, többre nem volt lehetőség amiatt, hogy egyetlen lejt sem kaptunk a visszaosztásból. A költségvetés-módosításkor viszont változott a helyzet, szép összeget, 1,3–1,4 millió lejt kaptunk. Ebből sikerült a meglévő terveket kivitelezni: a Fenek útjának újraaszfaltozását, a járdaépítést az év végén, előtte pedig a mezei és községi földutakból mód nyílt elég sokat felújítani. Volt három Leader-pályázatunk is, ezekből sikerült egy buldoeszkavátort és széles körű felszerelést vásárolni a katasztrófaelhárító és önkéntes tűzoltóegységnek, illetve a Sövér Elek Alapítvány tudta elvégezni a székhely külső felújítását. Letettünk ezen kívül négy infrastruktúra-korszerűsítést célzó pályázatot: óvoda felújítására, ivóvíz- és szennyvízhálózat bővítésére, a földutak aszfaltozására. Pályáztunk a kultúrotthon munkálatainak folytatására is, de a projekt valamilyen oknál fogna nem került be a rendszerbe. A terv viszont készen van, várjuk a következő lehetőséget.

– Hol tart a kultúrház korszerűsítése most?

– A felújítási munkálatok egyelőre a rendezvényteremre korlátozódtak. A templom után ez a leglátogatottabb hely, tetőzetének állapota életveszélyessé kezdett válni, így halaszthatatlan volt a munkálat. A teljes épületet szeretnénk rendbe tenni, ha lesz rá pályázati lehetőség, fontos még a korszerű mellékhelyiségek kialakítása, ezekhez pedig egy folyosó megépítése is. Utóbbiakat önerőből az idén fogjuk kivitelezni.

– A rendezvényterem fűtésére panaszkodnak azok, akik ott ünnepségen, közösségi eseményeken vettek részt. A szemmagasságban tett hőmérő bár húsz fokot mutat, a lábuk mindig megfázik. Van-e esély nagyobb hőkomfortra?

– Valószínű, spórolni akartak, amikor ezt a fűtésrendszert kialakították. A magas plafonból sugárzott hő, illetve a színpad felől érkező hideg kevés a kellemes hőmérséklethez... annak ellenére, hogy elég magasak így is a villanyszámlák. Egy faőrleményes kazánt szeretnénk oda vásárolni, abban bízva, a két rendszer majd szerencsésen kiegészíti egymást. Nagyobb kazánban gondolkodunk, mely kifűti majd a volt emeletes iskola épületét is, amikor átköltözik oda a polgármesteri hivatal.

– Az elmúlt esztendőt illetően mivel elégedetlen a polgármester?

– Nem tudok elégedetlen lenni. Annyira keservesen indult az év, hogy amikor fele eltelt, és megtudtuk, hogy mégsem vagyunk árva gyermekek, jelentős összeget kaptunk, nagyon megörvendtem. Akkora lelkesedéssel tudtam hozzálátni a tervek megvalósításához, hogy ennek emléke maradt meg. És így, évet zárva azt tudom elmondani: a reméltnél jobb volt 2015. Természetesen, van még megoldani való, például a földproblémák rendezése, a birtoklevelek kiadása. De ezt nem lehet féléves tervként kezelni. Idén betervezünk erre egy tekintélyes összeget, meghirdetjük a közbeszerzési eljárást a teljes alfalvi adminisztratív terület felmérésére.

– Prioritásként említi a birtokhatárok rögzítését. Még milyen tervek vannak?

– A legfőbb, hogy pályázatokhoz legyenek terveink, fejlesszük az infrastruktúrát, az iskola emeletes részét is tudjuk felújítani. Nagy reményem az, hogy sikerül megvalósítanom nagy tervemet, létrehozni azt a bioerőművet, amely mellett tej- és fafeldolgozó is üzemel majd. Ez még gyerekcipőben van, a tervek közül a legbizonytalanabb, de már van erre pályázati lehetőség, és ez nekem az álmom már a mandátumom elejétől. Akkor tudnék igazán boldog ember lenni, ha ezt sikerülne kivitelezni. Abban bízom, hogy az év első felében letisztulnak a lehetőségek, konkrétabbá válnak a feltételek.

– Azt jelenti, ha év közepéig nem sikerül ezt megvalósítani, akkor Gáll Szabolcs vállal egy újabb mandátumot polgármesterként?

– Mindenképpen szeretnék még négy évig polgármester lenni. A bioerőművet nem csak megtervezni kellene, hanem kivitelezni is. A térség fejlődése érdekében lenne ez fontos, az energiatermeléssel sokat lehetne segíteni a feldolgozásban és értékesítésben. Mindez pedig többletjövedelmet és lehetőséget jelentene a térség lakóinak. Erre szükség van ahhoz, hogy egy viszonylag elszigetelt zónában kiútlehetőség legyen a jelenlegi helyzetből a fejlődés irányába, a fiatalok itthon tartása érdekében. De nekem nem életcélom polgármesternek lenni.

– Az eddig megkérdezett polgármesterek közül ön az egyetlen, aki nyíltan vállalja: a következő mandátumban is vállalja a megmérettetést a polgármesteri székért. Ezt követően kívánja megvalósítani a négy évvel korábban elmondott tervét, hogy EU- parlamenti képviselő legyen?

– EU-parlamenti képviseletről valóban beszéltünk négy éve, de most úgy látom, számszerűen nem vagyunk annyian választópolgárokul, hogy megvalósuló reményeket tudjak fűzni ehhez. Tanulmányaimhoz is igazán találna a külképviselet, de az a terület jelen pillanatban túlságosan is le van fedve. Ha Románia-szinten lenne egy hárommilliós magyarság, akkor lehetne ehhez reményeket fűzni. Most úgy gondolom, nekem az is életműnek számítana, ha sikerülne a közösségemet és egyáltalán ezt a térséget itthon úgy képviseljem, hogy azzal a gazdasági fejlődést tudjam előmozdítani. Elégedett lennék, ha sikerülne a bioerőművet és a két feldolgozó egységet létrehozni, és annak vezetője lehetnék. Biztos vagyok benne, hogy nagyon lelkes, és nem profitorientált hozzáállásra lesz szükség, főleg a működtetés első szakaszában.