– A Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés munkacsoportja az élhetőbb jövő érdekében egyfajta stratégiát dolgozott ki. Gyakorlatilag miről szól a terv?

– A remény stratégiája nevű programunk tulajdonképpen reálutópia. A jelenlegi gazdasági paradigmarendszer már csak egy ideg működhet, a jövőt az életszerű gazdaságok fogják jelenteni, ezért a vidéki, családi méretű gazdaságoknak értelmet kell adni. Ahhoz viszont az őstermelő fel kellene ismerje, hogy azzal az eszköztárral, amivel rendelkezik, lehet életminőséget, megélhetést biztosítani családja számára. Az életszerű gazdaság sosem tud versenyképes lenni, de nem is az a cél, hanem az, hogy az életet szolgálja, és ne a versenyt. Ezt a gondolatot kellene megjeleníteni, átadni a falusi, de akár a városi embereknek is: termelje meg a megélhetéshez szükséges élelmiszert, és ha többet termel, értékesítse úgy, hogy mást is segítsen.

– Hogy lehet mindezt gyakorlatba ültetni?

– Akkreditált és nonformális képzésekkel, szemléletalakítással, jó példákkal kívánjuk elérni. Ehhez készítjük Gyergyószentmiklóson a minta- vagy tangazdaságot növénytermesztés és állattartás, illetve szántóföldi takarmánytermesztés terén. Az iskolákban ugyanakkor szeretnénk egyfajta pályaorientációs folyamatot beindítani, hogy a fiatalok köréből ne mindenki kívánkozzon az „úri életpályákra”, mert azoknak nincs nagy perspektívájuk. Böjte Csaba testvérrel van egy együttműködési szándék, ő önálló gazdaságokat indít, hogy a rendszerében lévő gyermekek megtanuljanak gazdálkodni. Emellett tárgyalunk a Batthyány Ignác Technikai Kollégiummal, s ha összegyűlne egy osztálynyi diák, már ősztől elindítanánk az agrárképzést, amihez biztosítanánk a gyakorlóteret. A Varga Katalin utcai székhelyünk udvarán szociál-pedagógiai kertet alakítunk ki, ami konkrét gyakorlótér lesz. Egy gyógynövénylugast is kiképzünk, a termesztés már tavasztól beindulna.

– Mindemellett támogatások megszerzéséhez is segítik a gazdákat.

– Igen. Ezt a gazdatársadalmat valamilyen szinten hozzá kell juttatni a támogatásrendszerekhez. Vannak normatív rendszerek, támogatások, melyek egyértelműen nem a segítségről szólnak, hanem arról, hogy függőséget alakítsanak ki. Ezeket okosan fel lehet használni a kisközösségek érdekében. Vannak munkatársaink, akik ismerik a pályázati rendszerek útvesztőit, és minél több gazdát próbálunk hozzásegíteni a támogatásokhoz, beruházáshoz, tőkéhez, hogy elindíthassanak egy gazdaságot, melynek haszna lehet.

– A stratégiának része az Átalvető program. Ez több, mint értékesítési lehetőség.

– A gazda, ha már termel valamit, kellene tudja értékesíteni is azt – az Átalvető program piacot teremt a terméknek. A program által megpróbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy egészség szempontjából mitől jobb az őstermelő terméke a nagyipari élelmiszereknél, ugyanakkor cél egy egészséges kapcsolatrendszer kialakítása a falu és a város között, úgy, ahogyan az 200–300 évvel ezelőtt is működött. Fontos, hogy a termelő és a vásárló között alakuljon ki egy személyes kapcsolat, és persze bizalom. A modern kor eszközeit felhasználva, a kapcsolatteremtés első lépéséhez internetes felületet használunk, ahol a termékekről, a termelőkről tájékozódhat az érdeklődő, és ugyanitt rendelhet. Az átvételi ponton pedig személyesen is találkozhat a vásárló a termelővel. Ezt később vásárok is segíthetik. Jelzem, nem akarunk senkivel konkurálni, senkinél jobbak lenni, célunk, hogy minél több ember kerüljön kapcsolatba egymással.

– Udvarhelyszéken már működik a program. Mik az ottani tapasztalatok?

– Tizenegynéhány rendszeres termelő van, tejtermékből nem tudnak annyit kínálni, mint amekkora a kereslet, a lekvárok rég elfogytak, a gyógynövények szintén. Gyakorlatilag sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A székelyudvarhelyi átvételi ponton Caritas-alkalmazott veszi át a termékeket, és átadja a vásárlónak. Ennek a személynek a fizetését egyelőre a szervezet biztosítja, de hosszabb távon azt tervezzük, hogy egy megyei szintű egyesületet hozunk létre, ami biztosítaná a tevékenység teljes hátterét.

– Mikor indulhat a program Gyergyóban?

– Egy képzést fogunk meghirdetni hamarosan azoknak, akik új ismeretekkel bővítenék tudásukat állattartás, növénytermesztés, tejfeldolgozás terén. A program elindítása előtt el kell jutni a termék olyan szintű feldolgozásához, hogy az legyen egészséges, megbízható, a törvényes előírásoknak megfelelő. Gyergyóban nem igazán tudunk őstermelőkről, ezért örömmel vesszük, ha jelentkeznek.

– Visszatérve a stratégia egészére, milyen további elképzeléseket foglal magába?

– A szövetkezési kultúrát akarjuk erősíteni, ezért is fontos az egyesület létrehozása. Lényeges szempont az is, hogy az egyesületen belül történő értékesítéshez létezik uniós támogatás. Húsz éve beszélünk egyesületekről, de nincs igazán olyan, ahol jól meghatározott érdek mentén egészséges együttműködések alakulnának ki. Terveink között szerepel ugyanakkor egy dokumentációs központ létrehozása is, könyvtárunk már gyarapodik, hisz szakfolyóiratokat rendeltünk meg főként vidékfejlesztés témakörben. Ha majd bejön a gazda, tudjunk információt adni a kezébe. A helyi pénz gondolatát is körbejártuk, egy „barterhálózat” kialakítása lenne ennek első lépése, ami akár szívességbank is lehetne. Mindez viszont csak egy szerves fejlődésnek lehet az eredménye. Nem hiszek abban, hogy egy import tőke fejlődési folyamatokat tud elindítani, ellenkezőleg: egy fejlődési folyamat generál tőkét. Az elmúlt 20 esztendő arról szólt, hogy infrastruktúrát hoztunk be. Kérdés, hogy van-e, aki megbecsülje? Az emberrel nem foglalkozott senki. Mi ezt szeretnénk.