„Meghívtak, s én jeleztem, ne számítsanak tőlem magasröptű beszédre. Nekem csak érettségim van, a tudást magam gyűjtöttem innen-onnan, főként tapasztalatból. De ebből élek” – idézte fel Lukács Géza, aki a Szárhegyi káposzta márkanév megszerzését és minőségi tanúsítvány kibocsátásának útját kijárta. A november 21-ei konferencián többek között az erdélyi zöldségnemesítésről, a nyolcvan éves csombordi szőlészeti iskoláról, az erdélyi fás legelők szociális értékeiről hallhattunk, s még sok más téma között a káposzta is szerepelt.

„Úgy gondolom, tetszhetett az előadásom, mert a taps a végén az rendes taps volt, és egyszerre hat kéz volt a levegőben, hozzászóltak, kérdeztek. Még a szünetben is pezsgés volt a káposzta körül” – mondja Lukács. Érdekes beszélgetésem volt egy vetőmag forgalmazó cég tulajdonosával. „Nem tudta megérteni, hogy mi nem akarjuk eladni a szárhegyi káposztamagot. Kérte, vizsgáltassuk be a magot, forgalmazzuk. Mondtam nem, mert nincs arra garancia, hogy más területen ugyanilyen minőségű káposzta lesz. És két lejért mi nem tesszük kockára a szárhegyi káposzta hírnevét. Azt is megkérdezte, mi a garancia arra, hogy a bevizsgálatlan magból nevelt káposzta nem ártalmas a fogyasztókra. „Azt válaszoltam neki, ha háromszáz évig nem volt ártalmas senki egészségére, reméljük, ez nem változik a háromszázegyedik évben sem.”

Javaslatok is szép számban hangzottak el. Ezek egyike a feldolgozásra vonatkozott, hogy jó lenne, félkész termékeket, savanyított káposztát forgalmazni. Ennek egy akadálya van a káposztatermelő szerint: „kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy az uniós elvárásokat teljesíteni tudjuk. Az már élelmiszer-előállítás lenne, aminek komoly higiéniai előírásai vannak, mint  például a tejfeldolgozás követelményrendszere.”

Javasolták a genetikai állomány vizsgáltatását, hátha található egy jellegzetes marker köztük, ugyanakkor a fajtaszelekcióra való odafigyelést is hangsúlyozták az előadótársak. Nagyra értékelték, hogy sikerült kijárni a levédés útját önerőből, hisz hasonló próbálkozások vannak a hóstátiak, kibédiek, aranyosgyéresiek részéről is, eddig viszont még nem jártak sikerrel termékeik levédésében.

Szó volt arról is, hogy van lehetőség felvenni a versenyt káposztatermesztésben a hollandokkal. Elismeréssel fogadta a közönség Lukács Géza székely-módszerét, hogy nem kell sok idő alatt megtérülő beruházásokra áhítozni, lehet készíteni egy régi porszívóból pár plexid lemezből pneumatikus vetőgépet. Arra is felkapták a fejüket, hogy Szárhegyen már van olyan palántázógép, amelyik meg is locsolja a palántát, sőt működés közben fel is tölti magát vízzel. Lehet, hogy tonnában a szárhegyi alulmarad a hollandihoz képest, viszont minőségben verhetetlen lehet.

Volt felszólaló, aki a minőségi tanúsítványt díjazta, megemlítve, Kolozsváron is árultak „szárhegyi káposztát”, az eladók viszont magyarul egy szót sem tudtak. Jó, ha számon kérhető az árustól, tényleg azt kapja-e a vásárló a pénzéért, ami a termék megnevezéseként szerepel. Mert ha szárhegyi képében más káposztát adnak neki, akkor akár újságpapírral is fizethetne érte.

A szárhegyi gazda gazdagabban tért haza. További támogatásra kapott ígéretet az agrárszakemberektől, azt is jelezték, egy, a zöldségről tartandó előadásra is meg szeretnék hívni, hisz még sok minden érdekli a szárhegyi káposztáról.

Elégedett a gazdálkodó, és nem csak a konferencia sikere miatt. Szárhegyen is számos élményt szerzett idén ősszel. Egyre nagyobb a szárhegyi káposzta hírneve, egyre nő a vásárlók köre. Élmény volt az is, hogy akár az elmúlt években idén is többen voltak, akik a káposztarakás mellé álltak, kést vettek kezükbe, és az elvitelre szánt termést maguk tisztították meg. Aztán olyan is volt, aki „ottragadt” a káposztapucolós hangulatban kalákázni másoknak is. Van, aki már saját késsel érkezik, azt tartja, finomabb lesz a töltött káposzta, ha ő tisztogatja a fejeket.

Az idei termés fele lett a tavalyinak, így volt, akinek már nem jutott. De a következtetésük jólesett Lukács Gézának: nem kiábrándultak, belátták, jövőre korábban kell káposztáért Szárhegyre indulni. Az aszályos nyár a gyökérzöldségek fejlődését is visszafogta, csak reménykedni lehetett, hogy kitart a jó idő, novemberig földben maradhat a zeller, petrezselyem, hogy az eladható méretre fejlődjön. Megérte vállalni a rizikót, és november 19-ére sikerült betakarítani mindent a földekről. A gazda felesége ennek örömére font kukoricacsuhéból „babérkoszorút” az utolsó szállítmányt fuvarozó autóra, és jöttek szomszédok is kicsit kalákázni, hogy az udvarról fedél alá kerüljön a téli eleség.

Jó úton jár Szárhegy hírneve, s ezt a helybéliek is érzékelik. A Cárinában, ahol a szárhegyi káposzta terem lassan lemondanak a krumpli és egyéb zöldség termesztéséről, hiszen ha van vevő, megéri káposztázni. Lukács Géza célja, hogy mindenki belássa, nagy érték a márkás termék, fel kell hagyni a karalábémag-fogással, hogy ne kereszteződjön, ne korcsosodjon a káposzta. Akiknek viszont muszáj megálljt parancsolni, azok a hamisítók. A legfontosabb, hogy a vásárló tényleg szárhegyi káposztát kapjon a pénzéért, hogy jövőre is vásároljon.