A két literátor a Szent György-napok keretében, a Lét és líra játékmesterei című közönségtalálkozón beszélgetett kedden este a Bod Péter Megyei Könyvtárban.

„Ha a fejem tetejére állok, ha ezentúl nem írok egy sor verset sem, akkor is költőnek tartom magam, a sűrítésre, a felerősítésre vannak kiképezve az ujjaim, az érdekel a nyelvben is, hogy lehet valamit markánsan és sajátosan elmondani” – fogalmazta meg a budapesti író, hozzátéve, hogy 1990-ig nem is írt mást, csak verset, ám akkor belátta, az irodalom olyan hatalmas tartománya az életnek, hogy más területeire is el kell kalandoznia, hogy kipróbálja azokat és azt, hogy ő ezekben hogyan működik. A műfajok közötti átjárás egyre könnyebb, viszont a kedve egyre lassabban áll át, mondta, majd a drámaátírásokról kifejtette, olyan munkát vállal el, amelyben teljes szabadságot kap. Csak a színházban lehetséges, hogy azt mondják, itt egy darab és turbózzam fel nyelvileg, abszurd lenne ez versben vagy prózában, de a színházban lehetséges, ezért az én munkáim nem fordítások, hanem átírások, szögezte le az író. 

Elmondta, ha beleakad a régi szövegeibe, lelkiismeret furdalás nélkül átírja, nincs végleges olvasat, kész kézirat, ez is a nyelvhez hasonlóan mozgékony, és ezt a számítógép erősítette fel. A számítógép, amely közelebb áll a kézíráshoz, mint az írógép, még a billentyűzet hangja is jobban hasonlít a ceruza percegésére, de a kockás papír mégis okosabb, mint a gép, mondta Parti Nagy és elárulta, átszoktatott balkezesként bal kézzel tanult meg „egerezni”, hogy jobbal tudjon jegyzetelni. A találkozón beszélt még a Szódalovaglás kötet keletkezéséről, ahogy a padlón pasziánszozott a börőndnyi cédulával és az ablakot sem merte kinyitni, a Rutinglitang című Presser-albumról, amely verseinek sajátos műfaji kitágítása, presszerezése, majd verseket és meséket olvasott fel. „Az irodalom egyre inkább visszaszorul, minden alkalom fontos, hogy az emberek ne csak könyveket, élő írókat is lássanak” – mondta a sepsiszentgyörgyi találkozón Parti Nagy Lajos.