Fazakas Misi elmondta, bár itthon megközelítőleg 120-szor játszották a 350-szer bemutatott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadásukat az elmúlt évek során, továbbá a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa csapatával is sikerült együttműködniük, mégis 2014-es tevékenységük 85 százaléka külföldön zajlott. Az említett előadást minden nehézség ellenére három kontinens 18 országának 129 településén láthatták az érdeklődők eddig.

Az Osonó Színházműhely társulatvezetője elárulta, a társaság önfenntartó egyesületként működik, összesen pedig 164 ezer lejből sikerült gazdálkodniuk 2014-ben. Az említett összeg felét Európai Uniós és magyarországi programokból finanszírozták, a külföldi bevételek 35 százalékot tettek ki költségvetésükből, míg a fennmaradó részt Romániában futó projektekből sikerült fedezni.

Mucha Oszkár az említett arányokat elemezve kifejtette: „Mi szívesen vállalnánk nagyobb részt az itthoni akciókból, de ezt ilyen körülmények között nehezen tudjuk teljesíteni (…) Érthetetlen módon sokszor logisztikai támogatást sem kapunk: egy berecki fellépést semmivel sem egyszerűbb megszervezni, mintha mondjuk egy trieszti előadás lehetőségén dolgoznánk – magyarázza a társulat gazdasági vezetője. Hozzátette, jelenleg azon dolgoznak, hogy az adminisztratív és pályázási tevékenységeket leválasszák a művészeti aktivitásról.

A kimutatások szerint az összesen 104 előadás mellett 67 közönségtalálkozót, 46 műhelyfoglalkozást, 20 szociális tevékenységet, valamint öt tábort is tartottak idén. Ezeken mintegy tizenötezer ember vett részt, amelyből kilencezer külföldön, továbbá megközelítőleg 2700-an Háromszéken. Az Osonó tagjai fontosnak tartják a szórvány-, és faluprogramot is. Felléptek többek között Fogarason, Déván, Lupényban, illetve Csernakeresztúron is. Utóbbi helyszínnel kapcsolatban érdekességként megemlítették, hogy a település kultúrházának nincsenek ablakai, az előadásra viszont még az óvodásokat is elhozták, így a fellépés előtti utolsó félórában átírták a forgatókönyvet, hogy a pejoratív, vagy a számukra érthetetlen kifejezések kimaradjanak.

Nem csupán játszották előadásukat, hanem az egyes falvakban még működő színjátszó csoportokat szakmai tréningekkel is segítették munkájukban. Drámatáborokat szerveztek, valamint Prezsmer Boglárka színház-pedagógus vezetésével is zajlott tevékenység, amelybe irányított módon orvosokat, tanárokat és időseket vontak be. Thaiföldön turnéztak, valamint marokkói fiatalok társulásával a mask@face.now című koprodukciót is létrehozták, majd mutatták be több alkalommal 2014-ben.

A társulat tagjainak nehézséget jelent az utánpótlás: bár a csatlakozó fiataloknak gyakorlatilag lehetőségük volna ingyen világot látni, a szeptemberi válogatásra egyetlen középiskolás fiú sem jelentkezett. Megoldásként a társulat állandó tagjainak járó, valamiféle javadalmazást látják. „Nincs az rendben, hogy gyakorlatilag az országos átlag munkaidővel megegyező időtartamot dolgoznak önkéntesként. Erre a célra valószínűleg magyarországi lehetőséget keresnek, mert helyileg egyelőre megoldhatatlan feladatnak tűnik” – fejtette ki Fazakas Misi, aki hozzátette: az Eurofound felmérése alapján egy személy munkával töltött maximális óraszáma egy évben Romániában 1864 óra, ehhez képest az Osonóban 1749 óra jutott minden önkéntesnek.

Legutolsó turnéjukat alig pihenték ki, máris újból útnak indul a csapat: öthetes európai turnéval indítják január közepén az évet, amely keretén belül összesen 25 településen 25 előadást tartanak. Többek közt fellépnek Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Németországban, valamint Ausztriában arra is igényt formáltak, hogy több napos szakmai tréning-sorozatot tartsanak. Fazakas Misi érdeklődésünkre elárulta a mask@face.now Osonó-marokkói koprodukciót márciusban, a Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé keretein belül mutatják be Háromszéken. Mint magyarázza, nem kis feladatnak tűnik egyelőre az öt marokkói színész „kihozása” az országból. Egyrészt meglehetősen nehéz körülmények között élnek ezek a fiatalok, hármuknak az Osonó fizeti az útlevél elkészítését, másrészt pedig az Európai Unió országai csak igen szigorú követelmények teljesítését követően adnak vízumot marokkói állampolgároknak.

Az Ecou Egyesülettel közösen román-magyar fórum-színházat is terveznek. Ez a román-magyar kapcsolatot próbálja, érdekessége pedig, hogy csupán tíz percig tart, majd kezdődik elölről. Eközben a néző szabad kezet kap, beleszólhat, sőt módosíthatja a forgatókönyvet, az ismétlésben pedig már az új helyzet szerint megy az előadás. A produkció arra keresi a megoldást, hogy miként ünnepelheti meg egy vegyes házasságból származó kislány a születésnapját, ha román és magyar barátai között „nincs átjárás”. A próbák már elkezdődtek, előreláthatólag legkésőbb tavasz végéig bemutatják ezt a koprodukciót is.