– Mikor alakult meg a Lármafa Egyesület és milyen céllal?

– Hivatalosan 2007-től létezünk, de már egy évvel előtte is készítettünk egy közös projektet a barátaimmal, ez egy multikulturális akció volt, külföldi meghívottakkal, akik kortárs táncot, képzőművészetet, és zenei koncerteket hoztak el. Akkor gondoltunk arra először, hogy egyesületet hozunk létre, aminek az lesz a feladata, hogy Sepsiszentgyörgyön megteremtse a multikulturalizmust, ami még mindig nem működik sajnos. Az volt a célunk, hogy a város kulturális életét összekapcsoljuk az európai kulturális vérkeringéssel, de ezen folyamatosan dolgozni kell. Ezen a két napos nemzetközi multikulturális találkozón, különböző országokból érkeztek a kortárs művészetek képviselői (Lengyelország, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Magyarország). A “multiculti melting spot” rendezvény célja  a különböző kulturákat  képviselő művészek találkozása volt a régiónkban, ahol létrejöhetne egy interkulturális párbeszéd, kapcsolatteremtés a művészet eszközeivel.

– A kulturális tevékenység mellett a környezetvédelemre is figyelmet fordítotok. Ez milyen megmozdulásokat, rendezvényeket tartalmaz?

– Két nagyszabású környzetvédelmi projektünk volt, ami tulajdonképpen környezetvédelmi és kulturális rendezvény lett, és a Sepsiszentgyörgy, illetve Tusnád közti Olt-folyó partját takarítottuk ki, majdnem teljesen. Az ötletgazda Józsi Szabolcs volt és Pesten találtuk ki, hogy nyáron hasznos tevékenység lenne egy ilyen takarítási akció. Az első ilyen rendezvény 2008-ban volt és óriási sikerrel zárult. Több mint százötven önkéntes és barát vett részt és harminc kilométert akartunk feltakarítni, amiből végül kevesebb lett, de így is nagy volt a sikerélmény. Támogatóink is voltak, hiszen a Tusnád és Sepsiszentgyörgy közötti falvak polgármesterei mellénk álltak, különösképp a mikóújfalusi polgármester Nyáguly Vilmos, aki óriási segítséget nyújtott úgy a takarításban, mint az ellátásban. A megmozdulás három napig tartott, és nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen az Olt folyónk szemetes partja egyenes képet vetít társadalmunk milyenségéről. A takarítás mellett kulturális programok is voltak, több helyi és vendégzenész jött el, akik a nap végén muzsikáltak. A koncertek és zenélés mellett előadást is szerveztünk, Kisgyörgy Zoltán geológus mesélt az Olt kialakulásáról, annak környezetéről, geológiai, földrajzi adottságairól. A takarítási napok végén mindig koncerttel zártuk a rendezvényt, felléptek a Ritmo del Flamenco és Tündérground együttesek is. Ugyanakkor érdekesség, hogy egy hawai, de Kanadában élő lány is csatlakozott hozzánk, és segített nekünk valamint zenéjével szórakoztatott bennünket.

– Második alkalommal is sor került a szemétgyűjtésre, ez mikor volt?

– Másodszor 2009-ben szerveztük meg a takarítást, több helyi szervezet segítségével: a Tega Rt. a szemét elszállításáról, takarítóeszközökről gondoskodott, a Kovászna Megyei Környezetvédelmi Hivatal információkban segített, a Tein teaház a táborokban forralt bort, kávét, sört szolgált fel, illetve helyszínt biztosított a takarításról készült fotók kiállítására, Gidófalva Polgármesteri Hivatala tűzifát, asztalt, padokat, nyersanyagokat adományozott, Sepsiszentgyörgy városi tanácsa pedig anyagiakban segített. Az a projekt is sikeres volt, több tonna szeméttől szabadítottuk meg a várost.

– Mi történt az elmúlt egy-két évben?

– Kicsit kifulladtak a tevékenységeink, de ez minden szervezetre jellemző, hogy a kezdeti fellángolást egy ilyen időszak követi, de a munkahelyem mellett én viszem tovább a dolgokat, így Szent György Napokon Afrika-napot szerveztem, amire egy nagyon jó zenekart hoztunk el, Marokkóból.
Az Afrika tematikus nap meghívottai a Chalaban együttes mellett, Fehér Károly és Saïd Tichiti voltak Budapestről, ahol egy világzenei hangszerboltot vezetnek, többek közt ázsiai, afrikai, ausztráliai hangszereket szereznek be a világ különbözői pontjairól – így Csád, Szenegál, Elefántcsontpart, Guinea, Mali.

Nagyobb megmozdulás nem volt, de kisebb eseményekben részt vettünk és ezt szeretnénk a továbbiakban is. Ilyen a helyi művészek, zenészek menedzselésének átvállalása, azaz támogatjuk, segítjük őket a pályázásban és turnészervezésben is. Ilyen az Égvilág együttes, akik gyerek és felnőttelőadásokat készítenek, műsoraik tematikusak, játékosak és interaktívak. Számukra szerveztünk turnét külföldre, Magyarországra és azon túlra is, illetve olyan helyekre amelyek nehezen megközelíthetők. Az előadás felnőtt változatát pedig Varsóban mutattuk be, ahol nagyon jó lengyel-magyar kapcsolat alakult ki és újabb fellépésekre hívtak meg. A másik nagy zenei projekt, az Evilági nagykoncert, mely Orbán Ferencnek köszönhető és ami összehozta a zenészeket Sepsiszentgyörgyön. Az előadásban Orbán Ferenc és 120 sepsiszentgyörgyi zenésztársa, 19 dallal, 70 perc igazi zenei csemegével mutatkoztak be a háromszéki nagyközönségnek. Ebben a Lármafa is partner volt és azóta is turnéznak folyamatosan a magyarlakta területeken.

– Milyennek látod a civil szférát Háromszéken?

– Az önkéntesség sajnos nem úgy működik nálunk, ahogyan például külföldön, ami nagy gondot jelent. A többi civil és ifjúsági szervezettel jól működő kapcsolatunk van, CIVEK és HÁRIT tagok is vagyunk így sok segítséget kapunk a részükről, viszont azt tapasztalom, hogy sajnos nincsenek kreatív ötletek, kezdeményezések, melyeket mi is szívesen felvállalnánk. Az viszont jó, hogy alakulnak mostanában olyan  kulturális szervezetek, mint a MAGMA is, akik újszerűek, úgymond furcsa projektjeik vannak, de egyben figyelemfelkeltő is. A táboroztatás és focibajnokság illetve karaoke-estek mellett szükség van valamire, amin felkapják az emberek a fejüket, ami más mint az, amit megszoktak egy civil szervezettől. Ami nem hordoz igazából értéket, azt mi elkerüljük, a székelyföldi értékeket mi is felkaroljuk, de azokat, amelyek lassan feledésbe merülnek. Sokan promoválják azt a székely ideológiát, ami nem fest reális képet a székelyekről, és lehet, hogy ezek az emberek nem ismernek egy balladát vagy népzenét, de nem fogtak a kezükben igazi kézműves mester által készített hangszert sem. Mi ezeket támogatjuk, próbáljuk eljuttatni az emberekhez itthon és külföldön is, és ezt tekintjük hivatásunknak. Újra kell gondolni, hogy milyen értékeink vannak és azokat miként promváljuk, annak érdekében, hogy ne a giccsről ismerjenek bennünket, hanem a minőségről: zenében, kézművességben, táncban. Meglátásom szerint ötletszegény ez a vidék, holott rengeteg értékkel bír, úgy a népművészet, mint a képzőművészet is.

– Milyen konkrét terveitek vannak idénre?

– Rendbe szeretném tenni mint elnök a szervezet adminisztratív részét, de újabb tagok csatlakozását is várjuk, akik szeretnének valami újat mutatni, és kreatívan állni hozzá a projektjeinkhez. Egy új weboldalt is szeretnék készíteni, melyen különböző velünk dolgozó együttesek is kapnak profilt, így számukra is nagyobb tér jut a bemutatkozásra. Ezen kívül, szeretnénk egy független civil rádiót beindítani, melyre külföldön már rengeteg példa van, és melynek célja a civilek, fiatalok megszólítása önkéntesek által. Ebbe bárki bekapcsolódhat majd, aki szeretne adást készíteni vagy egy olyan zenei listát bemutatni, ami az ő zenéje. A felétel az, hogy legyen innovatív, kreatív, nyitott, európai érzetű zenei anyag legyen. A zene mellett nagy hangsúlyt fektetnénk a társadalmi párbeszédre, interjúkra is, olyan témákban melyekről eddig még nem beszéltek a hazai és helyi médiában.

– Hogy lehet megnyitni az embereket, hogy befogadóbbak legyenek és ne lepődjenek meg egy-egy utcai megmozduláson vagy flash mobon?

– Azzal lehet szerintem megnyitni a háromszékieket, ha minél több ilyen tevékenységet szervezünk, melybe őket is bevonjuk, így nem csak nézői, de aktív résztvevőivé válnak az eseményeknek. Ha nem ócska dolgokat adunk az embereknek, hanem minőséget, akkor arra lesz igényük. A városnapokat és falunapokat is az teszi tönkre, hogy az emberek nem a minőségi zenét kapják, hanem az import sztárokat, melyek rengeteg pénzbe kerülnek. Ezzel a pénzzel lehetne hozni mondjuk az elmúlt évi Boney-M sztárok helyett olyan előadókat és előadásokat, melyek az embereknek is jobban tetszene, minőségi lenne. Szerintem annak tapsolnak az emberek, amit adnak nekik, és nem igaz, hogy a minőségi dolgokat nem értékelnék. Nem igaz, hogy az embereknek nem kell az alternatív, magas művészet, hanem az ócska, csiri-csáré zene kell – ha ezt kapják, akkor erre jönnek ki, de értékközvetítéssel előbbre mozdulna a kulturális élet is a régióban. Ezek a dolgok elrontják a légkört a kulturális életet Háromszéken, és sajnos eltörpül mellettük az igazi érték, igazi művészet.

Mi abban látjuk a fejlődést, hogy mivel már van egy igen komoly kulturális gyökere a városnak, ezt kell támogatni és promoválni, hiszen mindenhez a kultúrán át vezet az út. A most készülő projekt, miszerint Sepsiszentgyörgy lesz Székelyföld kulturális fővárosa, ez egy nagyszerű projekt, mely előremozdítja a várost és a térséget is, éppen ezért több hasonló megmozdulásra lenne szükség ahhoz, hogy európaibb város legyünk.