A projekt során három olyan képzést dolgoztak ki a Diakónián belül működő Írisz Ház munkatársai, amelyek azon embereknek szól, akik szakmai tudást, tapasztalatot gyűjtenének ahhoz, hogy ápolásra szoruló személyeken segíthessenek. Az eseményen jelen volt Kristoph Schmidt projektkoordinátor is, aki a Diakonisches Werk Gladbeck-Bottrop-Dorsten, Arbeit und Bildung gGmbH – Németország ügyvezető igazgatója, és aki a Diakónia németországi működéséről beszélt, valamint örömét fejezte ki a projekt sikerességét illetően.

Három képzést sikerült engedélyeztetni

Szilágyi- Nagy Imola projektfelelős az elmúlt két év munkájáról elmagyarázta, céljuk egy olyan, három országot – Lengyelország, Németország és Románia – átfogó közös koncepció kialakítása volt, amely az ápoló személyzet szakképzésére vonatkozik. A képzésnek közös programot és tananyagot állapítottak meg, amely a többi országokban is elfogadható, illetve amely javítja a meglévő szolgáltatások minőségét és biztosítja a képzett személyzetet a folyamatosan ellátásra szoruló 30 és 60 év közöttiek számára.

A munkát a külföldi képzések különböző szempontok alapján történő elemzésével kezdték. A projektfelelős elárulta, minden egyes kurzus esetében közös pontokat kerestek, és ezek által készítették el saját programjukat. Az engedélyt is megkapták már júliusban, négy évre érvényes, így amennyiben összegyűlne egy csoport, megtarthatják a kurzust három képzési ágban is: szociális munkás, továbbá alap-, illetve felsőbb szintű személyzet a halmozottan fogyatékos személyek ápolásában. A projektfelelős hozzáfűzte, az oklevél elnyeréséhez szükséges vizsgát román nyelven kell letenni, ám a tanárok a résztvevők anyanyelvének bevonására törekednek a tanórák ideje alatt.

Az ápolónak és az ápoltnak is hinnie kell

Makkai Péter János, református lelkész elmondta nem csupán az ápolókon múlik, hogy az adott fogyatékoson segíthessenek, ugyanis utóbbinak is hozzá kell járulnia a munkához azzal, hogy elhiggyék: vannak akik segítenek, vannak lehetőségek, valamint lehet változtatni a kialakult helyzeten. „Kapcsolatokat ápolunk azokkal a családokkal, amelyek a fogyatékkal élőket ellátják és segítik. Az a tapasztalatunk, a legtöbb esetben a legnagyobb probléma az, hogy ezek a családok, illetve ezek a segítők nem hiszik el, hogy többet is lehetne tenni, hogy előbbre is lehet lépni” – magyarázta a református lelkész, aki egy példát is felhozott.

Korábban egy szülőkből álló csoporttal utaztak Magyarországra, Németországba, illetve Hollandiába, ahol az ottani fogyatékkal élők mindennapjait figyelték meg. Mint magyarázta megtekintették ezen személyek saját, védett lakásait, autonóm életstílusát, azonban a szülők részéről negatív jellegű volt a visszajelzés: ezt meg lehet valósítani külföldön, de Romániában nem. „Reményt kell adni a szülőnek, a gondozónak, mert van lehetőség változtatni, és akkor a fogyatékosoknak is önálló, autonóm, és teljes életük lesz” – hangsúlyozta Makkai Péter János.

Az együttes fellépés lehet a megoldás

A projektzáró konferencia meghívott előadója volt Horváth Levente Ákos, a román Munka-, Családügyi, Szociális és Időskorúak Védelmének Minisztériumában államtitkár, aki a fogyatékkal élők ápolásában jelentkező nehézségek megoldását az együttes fellépésben látja. „A hétköznapi embereknek is vannak megélhetési gondjai, viszont egy fogyatékkal élő esetében magasabbak a költségek, ugyanakkor nagyobbak a korlátok is, amelyekbe egy ilyen személy beleütközhet. A megyei, illetve a városi önkormányzatoknak, továbbá a központi intézményeknek is segíteni és támogatni kell őket” – magyarázta az államtitkár.

Horváth kifejtette, öt évvel ezelőtt sikerült a magyarországi Pécs környékén végiglátogatnia az ottani kidolgozott rendszert, meglátása szerint pedig az akkori helyzet most alakult ki Romániában. Mint magyarázta, az állami támogatások csökkenése következtében a szociális kérdésekkel foglalkozó intézmények sürgősen alternatív pénzforrások után kellett nézzenek, valamint át kellett értékeljék szerepüket, lehetőségeiket.

Diszkriminatív tanügyi rendszer és alacsony foglalkoztatottság

A romániai tanügyi rendszert kissé diszkriminatívnak találja az államtitkár, elmondta, kerettanterv módosításra lenne szükség, valamint azokat a lehetőségeket kellene hangsúlyozni, amellyel a fogyatékkal élők beiskoláztatási rátáját növelni lehetne. A statisztikák alapján ugyanis ezen a személyek átlagban csak az általános iskolát végzik el, és nem áll szándékukban folytatni tovább tanulmányaikat.

A fogyatékkal élők foglalkoztatottságát illetően az államtitkár megemlítette, hogy az Európai Uniós stratégiák és a statisztikák szerint ötven százalékos adatok szerepelnek, ám ez Romániában messzemenően kisebb. Jelenleg ugyanis az országban megközelítőleg 700 ezer fogyatékkal élő van bejegyezve, ebből 61 ezren tizennyolc év alattiak, körükben pedig a foglalkoztatottsági ráta 6,7 százalék. Bár az államtitkár elmondása alapján kisebb növekedésre lehet számítani, ez a szám számottevően nem fog változni az elkövetkezendő időszakban.