A Székelyföld területi autonómiájának szükségességét kinyilvánító tüntetésre szombat délelőtt került sor Sepsiszentgyörgy központjában, a rendezvényre a TransylMania együttes toborozta a tüntetőket. A prefektúra előtt felállított színpadon elsőként Sánta Imre, a tüntetés kezdeményezője szólalt fel, beszédében pedig kifejtette: a székelység zászlaja alatt kell szót emelni, az autonómia iránti igény kifejezésére. A református lelkész elmondta, a tüntetésre azért is szükség van, mert ma Sepsiszentgyörgy főterén nem lehet felhúzni a székely zászlót, ez ellen pedig lépni kell.

Sánta Imre aláhúzta, sokan nem tartották időszerűnek a mai megmozdulást, mivel választási kampány van, de meglátása szerint az autonómia ügye mindig időszerű, és itt az ideje, hogy ezrek kiáltsák: a székely nép él és élni akar, ehhez pedig autonómiára van szüksége. „Erdélyben és Székelyföldön közel száz éve megállt az idő, posványban tocsogunk, holott Európában ez idő alatt országhatárokat írtak át, autonómiák jöttek létre, mi meg csak tétlenül állunk” – hangsúlyozta a lelkész. Sántha Imre példákkal támasztotta alá beszédét, az általa felsorolt autonóm területeken fellendült a gazdaság, és jobb élet alakult ki a régióban. Az EMNP képviselőjelöltje rámutatott, a székelység nem valaki ellen, hanem önmagáért áll ki, hiszen hittel és kitartással mindent el lehet érni. „Meg kell tölteni a tereket, meg kell tölteni az utcákat, és nem szabad feladni, mert az egyetlen megoldás az autonómia” – mondta. Sánta Imre beszédét lelkesen üdvözölte a tömeg, többször is felkiáltottak a jelenlévők, hogy: Autonómiát Székelyföldnek!; Vesszen Trianon!

A felszólalók szónoklata között a TransylMania együttes dalai hangzottak el, de felolvasták Gál Kingának, az Európai Néppárt képviselőjének üzenetét is, aki üdvözölte a kezdeményezést. Levelében azt üzente, hogy a közösség első lépése az autonómia felé az, hogy megfogalmazzák az igényt, majd elkötelezetten kiállnak mellette.

Bíró Levente, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában párhuzamot vont Gábor Áron és a székelység bátor tettei, illetve a mai kiállás között, majd ismertette a Székelyföld területi autonómiájáért vívott küzdelem állomásait. „Gábor Áron példája hitet, erőt, elszántságot ad a küzdelemben, Háromszék pedig a szabadság földje. Ezért kell közösen mondjuk ma, hogy lesz autonómia! Követeljük történelmi jussunkat és nem hagyjuk abba a küzdelmet” – hangsúlyozta Bíró Levente. A székely tanács elnöke arra is utalt, hogy Háromszék példát mutatott ma az összefogásból, hiszen támogatták az egyházak, a politikum és civilek is. Bíró Levente kifejtette: akkor lesz autonómia, ha mindenki akarja, és ezt a politikum is felismeri, így az autonómia ma már nem kampányeszköz, hanem a kampány lett hatékony lehetőség a kivívására.

A tüntetésen felolvasták továbbá Herbert Dorfmann dél-tiroli európai parlamenti képviselő üzenetét is, aki üdvözölte az autonómiatüntetést, és úgy látta, mindez új lendületet ad az önrendelkezési mozgalmaknak.

A sepsiszentgyörgyi megmozduláson jelen volt Tőkés László, az Európai Parlament képviselője is, aki szerint az autonómia kérdésének nem megosztania, hanem éppen összekapcsolnia kellene az erdélyi magyarságot. Tőkés vázolta az önrendelkezés kivívásának eddig eredményeit, azokat a megmozdulásokat, ahol bátran álltak ki az emberek a cél érdekében. A képviselő saját életének példáját is bemutatta, felolvasva egy részletet 23 évvel ezelőtti naplójából, amikor fiatal lekészként félelemben élt, de nem adta fel a küzdelmet, hiszen vele volt a hite és a hívei szeretete.

Tőkés László elmondta, sokan támadják őt törekvései miatt, ő lett a románok első számú közellensége, viszont azok is vádolják őt megosztással, akik letértek az autonómia útjáról. Felszólalásában ugyanakkor méltányolta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselői is jelen voltak az Erdélyi Magyar Néppárt által meghirdetett tüntetésen. Tőkés azt is kifejtette, Románia rossz úton jár, hiszen mindenki látja, hogy Bukarest több problémát okozott, mint ahányat megoldott.

A politikus vádakat is megfogalmazott, miszerint az egyik háromszéki képviselő úgy látja, az autonómia ügye nem aktuális, illetve, hogy nem lesz képviselete a magyaroknak Bukarestben. „Ki vette észre, hogy néggyel kevesebb honatya van a parlamentben? Önmagában a mennyiség semmire sem garancia. Minőségi képviseletre van szükség, olyanokra, akik az autonómia ügyéből egy tapodtat sem engednek. Az igazunkhoz ragaszkodnunk kell alkalmas és alkalmatlan időkben is” – mondta Tőkés László. A képviselő szerint többre van szüksége a magyarságnak, mint az elért részeredmények, hiszen szabad székely nemzet vagyunk, nem pedig a román nemzetállam koldusai.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a székely szabadsághoz hasonlította az autonómiát, aminek jelképe a zászló is. A székely zászló elfogadtatása nem volt akadálymentes, de hat makfalvi székely vállalta a küzdelmet, és megvédte a jelképet. Az elnök felolvasta a hat bátor férfi nevét, akik tette példaértékű volt. Izsák Balázs kérdéseket is megfogalmazott a jelenlévők felé:
akarják-e, hogy a magyar képviselők ismét a parlament elé tárják a Székelyföld területi autonómiájának statútumát, illetve, hogy az önkormányzatok helyi határozatokat hozzanak az ügyben. A tömeg egyhangúlag kiáltott igent a feltett kérdésekre, majd többször is elhangzott az „Autonómiát!” felkiáltás.

Toró T. Tibor, az EMNP szenátorjelöltje kiemelte, „együtt kell felemelje a székelység kiáltó szavát, hogy messze elhallatsszon: elég volt! Kiáltó szavak vagyunk halkan és hangosan is, akkor is, ha levegőt veszünk vagy elődeink hangján kiáltunk” – mondta Toró. „Talpra kell állnunk, újra kell kezdenünk az izzadságos munkát. Elég volt a tétlen csodavárásból, hiszen Székelyföld kemény népe él és élni akar, ezért nem engedhetünk teret a romlásnak” – hangsúlyozta az EMNP elnöke.

A politikus kifejtette, az autonómia jog, cél, eszköz és jövőkép, sőt stratégiai cél is. Meglátása szerint hit, bizalom és jövőkép nélkül jövője nincs a székelységnek, mivel az önrendelkezés hatékony közigazgatási eszköz, és megoldást kínál a dolgos mindennapok bajaira is. Az autonómia nem egy megoldás, hanem a megoldás – mondta a politikus, hozzátéve, hogy a harcot szépen, de elszántan és kitartóan kell vívni, a politikum dolga pedig az, hogy összehangolt munkával segítse az autonómia kiharcolását. „Nem egymás ellenfelei és ellenségei vagyunk, hiszen a román központi nemzetállami szándék és gyakorlat a közös ellenség. Az lesz a mienk, amit ki tudunk harcolni magunknak kiáltó szóval” – foglalta össze gondolatait Toró T. Tibor. Az elnök beszédében úgy vélte, bár az erdélyi magyarság parlamenti képviselői húsz évvel ezelőtt felesküdtek az autonómiára, „a jövőt adták el a jelen – szavazatra váltható – eredménymorzsáiért”. 

A sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetés a nyilatkozat felolvasásával ért véget, melyet Sántha Imre olvasott fel a jelenlévőknek, kiemelve a székelység legfőbb kéréseit: szabad anyanyelvhasználatot, önálló oktatást és döntési jogot a közösséget érintő kérdésekben. A nyilatkozatban megszólítanak minden társadalmi réteget, a civil szférát, egyházakat, politikusokat, időseket és fiatalokat, hogy segítsék az önrendelkezés megvalósítását, gyűjtsenek aláírásokat és álljanak ki az autonómiáért. A tüntetés végén háromszoros igennel fogadták el a nyilatkozatot, így nyomatékosítva, hogy az autonómiát tartják az egyedüli megoldásnak Székelyföld gondjaira.