Az EMŰK hatodik kiállításán jelen volt Kusztos Endre grafikus, Kosztándi Jenő festőművész, Köllő Margit textilművész, Miklóssy Mária festőművész és Deák M. Ria, illetve Deák Barna festőművész, hiszen munkáik is szerepelnek abban a kiállítási anyagban, mely 69 alkotást tömörít az Erdélyi Magyar Művészet 1965 – 1975 között elnevezésű tárlat anyagaként.

A teltházas rendezvény vendégeit Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszöntötte, aki elmondta: „ebben a teremben az egykori szekuritáté lehallgatási készülékei voltak. Az, hogy most a művészet elfoglalta ezt a teret, nyilván az elmúlt 25 év demokratizálódási folyamatának eredménye is lehetne, hogyha nagyon optimisták lennénk. Viszont ha realisták vagyunk, akkor csak arról szól a történet, hogy ma már a lehallgató készülékek kisebb helyen is elférnek.”

Azt a tényt, hogy az Erdélyi Művészeti Központnak Sepsiszentgyörgyön teremtenek székhelyet, úgy értékelte, Székelyföld megerősödött annyira, hogy összerdélyi feladatokat tudjon elvállalni. A polgármester rámutatott, hogy ma Romániában Sepsiszentgyörgy és Háromszék fordítja a legnagyobb összeget költségvetéséből a kultúra és a művelődési intézmények támogatására.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke felszólalásában elmondta, a Kulturális Autonómia Tanács által kidolgozott stratégiai döntéseket próbálja megvalósítani, az EMŰK is eme folyamat részeként kezdte el működését. Úgy vélte, a kiállítás által felölelt korszak – a felezőidő – olyan lélegzetvételnyi időszak volt, amikor sok alkotó azt gondolhatta, hogy valami új kezdődik. Az erdélyi kultúrában ebben a korszakban egy, a kortárs művészeti irányzatokhoz való felzárkózási, de a transzszilván örökséget is beépítő alkotómunka zajlott. Kelemen Hunor szerint ma megvan a megfelelő időtávolság a bemutatott korszak újraértékelésére és -értelmezésére. Hangsúlyozta, hogy az EMŰK egyik fő szerepe a kiállítások mellett az, hogy helyére tegye Kárpát-medence magyar kultúrájában az erdélyi magyar képzőművészetet.

Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke emlékeztetett, hogy 2009-ben, a Barabás Miklós Céh nyolcvan esztendejét bemutató kiállításon merült fel az EMŰK létrehozásának ötlete. „Másodszor avatjuk az EMŰK-öt, és még fogjuk avatni, hisz ez nem végleges helye, ez csak az EMŰK antréja, remélem, hamarosan pompázatos, világszínvonalú épülete is lesz az intézménynek” – mondta. Németh Zsolt a romániai elnökválasztási kampányról is beszélt is, leszögezve, hogy ami összeköti a politikát és a kultúrát, az az értékek felmutatásának szükségessége. Az erdélyi magyar közösségnek csodálatos értékei vannak, a világ számára ismerté kell válnia, és huszonöt év után eljutottunk oda, hogy immár nem a kultúra van a politikáért, hanem reményeink szerint fordítva – szögezte le. A magyar parlament külügyi bizottságának elnöke szerint a kulturális diplomáciának kiemelt feladata a kulturális erőterek megteremtése, ez pedig az EMŰK és a hozzá hasonló intézmények létrehozásával lehetséges.

Vargha Mihály, az EMŰK kuratóriumának elnöke a kilencvenes évek elejére emlékezett, amikor a háromszéki képzőművészek a Baász Imre által megálmodott erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megalapításáról merengtek. 2008-ban a város és a megye új vezetői ígérték meg az álom valóra váltását. Azóta már létrejött a Magma, elkezdődött a Gyárfás Jenő Képtár korszerűsítése, és valósággá vált az EMŰK is a művészek, a döntéshozók és a közönség segítségével – mondta Vargha Mihály.

A kiállítást dr. Baán László, a Szépmű­vészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg, igazi belső vidék-tárlatnak nevezve a tárlatot. Mintegy adósságlerovásként, a Szépművészeti Múzeum jövő tavasszal az erdélyi magyar művészetnek az 1920 és 1990 közötti évtizedeket átfogó kiállítását szervezi – tette hozzá.

A tárlat november 16-áig tekinthető meg hétköznap – hétfő kivételével – 10-től 17 óráig, míg szombaton és vasárnap 10-14 óra között.