Míg Európa nyugatibb felében szinte nincs is olyan városközpont, ahol tíz méterenként ne lenne egy-egy pelenkázóhellyel, babasarokkal felszerelt étterem vagy nyilvános hely, addig Marosvásárhelyen – de országszerte – szinte mindenhol elfeledkeznek a kisgyerekesekről. Nagyon kevés olyan hely van a város főterén, ahol az édesanyák zavartalanul és kényelmesen elláthatják babáikat. Természetesen így is tisztába teszik, megszoptatják, elvégeztetik kisdolgaikat a babáikkal, totyogóikkal, mert az édesanyák kreativitása nem ismer határokat, ha a gyerekeik szükségletéről van szó. Van, aki a ruhás boltban az öltözőben, van, aki a földön, van, aki a WC-tetőn teszi tisztába a babáját, de mindenki megoldja valahogy, legfeljebb marad a keserű szájízzel és a hiányérzettel.

A közintézmények, éttermek, bankok, gyógyszertárak között is kevés van, amely babasarkot, pelenkacserére alkalmas helyet biztosít a szülőknek. Orsi pár hónapos babáját szerette volna átpelenkázni egy népszerű gyógyszertár előterében a főtér közepén, ám nem engedte meg neki ezt kasszánál ülő alkalmazott, hiába ordított a gyereke mellette, ráadásul még a pelenkát is tőlük vásárolta – mesélte lapunknak az édesanya. Számos nyilvános helyen reagálnak hasonlóképpen az alkalmazottak, ugyanis tudják, a kliensek zöme nem nézi jó szemmel a pelenkacserét egy patika közepén, sőt az alkalmazottak sem. Alternatív megoldást azonban sok helyen nem kínálnak.

Adrienn úgy érzi, buszozni is szinte lehetetlen babakocsival Marosvásárhelyen. „Marosszentgyörgyön lakom, az 5-ös számú buszra gyakorlatilag lehetetlen felülni babakocsival, és hordozóval meg életveszélyes, ugyanis nagyon keskeny a folyosója, hiszen az egy kirándulóbusz. Ha autóval mentem, akkor a Vár sétányon parkoltam, és az autóban pelenkáztam, ha szükség volt rá” – mondta el lapunknak a háromgyerekes Adrienn.

Trella-Várhelyi Gyopár, a Védem Egyesület sajtófelelőse maga is háromgyerekes édesanya, aki saját tapasztalatból tudja, nagy hiány Marosvásárhelyen a pelenkázóhely, babasarok. „A Védem indulásakor megfogalmazódott már, hogy mekkora hiány ez Marosvásárhelyen, és változtatni kellene. Azóta többször beszéltünk már erről a sajtóban például, de pont azokhoz nem ért el az üzenet, akik tehetnének is ezért valamit. Az lenne esetleg a megoldás, ha az egyesületünk egy beadvánnyal fordulna az önkormányzathoz, azzal a kéréssel, hogy alakítsanak ki egy erre megfelelő helyiséget. Bizonyára nagyobb fajsúlyú lenne a kérés, ha ezt egy érdekvédelmi egyesület intézné, és nem csak egy-két szülő” – magyarázta Trella-Várhelyi Gyopár, aki úgy gondolja, az önkormányzatra mindenképpen partnerként kell tekinteni, mert csak együttműködve lehet elérni bármit is a városban.

Példaként hozta fel a babakocsival közlekedők helyzetét is, ugyanis számos utcában annyira szűkre szabták a járdákat, hogy a parkoló autók mellett csak úgy lehet elmenni, ha az édesanya az úttestre tolja a babakocsit vagy megkarcolja az autót. „Ezzel kapcsolatban is konkrét kérést kell megfogalmazni, hogy pontosan milyen utcák járdáiról van szó, mert csak így születhetne esetleg tanácsi határozat ezek kiszélesítéséről” – mondta a Védem szóvivője.

Nem jelentene nagy beruházást egy babasarok létrehozása valamely nyilvános intézményben, csupán néhány négyzetmétert és egy pelenkázóasztalt kellene biztosítani, ám ehhez olyan emberek kellenek, akik maguk is hasonló helyzetben vannak, és átérzik ennek szükségességét, mert mások fejéből ritkán pattan ki egy pelenkázóasztalt szükségszerűsége – tette hozzá a Védem Egyesület szóvivője.