Muica Ottó iskolapszichológus két marosvásárhelyi szakközépiskolában – az Avram Iancu Iskolaközpontban és a Ioan Vlasiu Szakközpiskolában – dolgozik, ami azt jelenti, hogy idén mintegy 150 végzős pályaválasztását kellett figyelemmel kísérnie, szakmailag támogatnia.

Elmondta, iskolapszichológusként  minden évben kötelességük képességfelmérő teszteket, pályaválasztással kapcsolatos kérdőíveket kitöltetni a tizenkettedikesekkel. „Ezek során három dolgot szoktunk megvizsgálni: a diákok képességeit, érdeklődési körét és a majdan végzendő munka után járó anyagi jutalmat. Az érdekes az egészben az, hogy a diákok pályaválasztási kritériumai között első helyen áll a munkahely anyagi vonzata, ezt követi az érdeklődési faktor és utolsóként jelennek meg a képességek, tehát az, hogy azért választja azt a szakmát, mert ő abban jó. Mindez összhangban van azzal az általános közvélekedéssel, hogy mindenekelőtt a pénz a legfontosabb” – fogalmazott Muica Ottó a felborulóban lévő sorrendről.

A szakemberek ugyanis úgy vélekednek, hogy ideális esetben a diák tisztában van képességeivel, kipróbálásukra lehetősége van, és mindezek figyelembe vételével dönt a jövőjéről. Szakközépiskolákban tevékenykedő tanácsadóként, Muica Ottó furcsállja, hogy azokban a tanintézetekben is pályaorientációs tevékenységeket kell tartani, ahol a diákok eleve négy éven keresztül egy szakmát tanulnak. Közben azt is tapasztalja: az előbb említett kötelező felmérésen túl, a fiatalok elenyésző számban keresik fel őt pályaválasztással kapcsolatos kérdésekkel.

Kérdésünkre, hogy a tizenkettedikesek mennyire tudják azt, hogy mihez szeretnének kezdeni a középiskola elvégzése után, az iskolapszichológus elmondta: a diákság zömének fogalma sincs, „csak ténfereg”, inkább az érettségire koncentrál. „Gyakran felteszem a kérdést, hogy hol, mit szeretnének továbbtanulni, és azt a választ kapom, hogy előbb tegyék le az érettségit, aztán majd meglátják” – mesélte Muica Ottó. Megkérdeztük azt is, mit üzenne a tanácstalan, döntésképtelen diákoknak: „Mindenképp gondolják át, hogy az eddigiekben milyen területeken teljesítettek jól, és döntéskor ezt részesítsék előnyben. Fontos az is, hogy szeressék a jövendőbeli munkájukat, munkahelyüket” – hangzott a tanács.

A szakközépiskolákban nem igazán érezhető, vagy nem kerül a felszínre a „szülő mást akar, mint a gyerek” szindróma. Azt tapasztalni azonban, hogy a szülők nem figyelnek kellőképpen oda a pályaválasztás során felmerülő problémákra, ami az oktatási rendszer hibája is, hisz a szakember szerint az együttműködést e téren már az általános iskolában el kell kezdeni.

Muica Ottó úgy véli: mindezek után, vigasztalóan hangozhat, hogy a tizenkettedik osztály utáni döntések nem pecsételik meg végérvényesen a fiatal sorsát, de fontos szem előtt tartani – úgy szülőnek, mint gyereknek –  a tényt, hogy akkor tudunk a legjobban teljesíteni, ha belső motivációból cselekszünk.