A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) főtéri székhelyén jelentette be az előválasztáson való indulási szándékát Barabás Miklós. A kétnyelvű utcanévtáblák szerelése miatt megbírságolt, és ezáltal egyből a nyilvánosság középpontjába került civil aktivista nem rejti véka alá, hogy döntését a helyi rendőrség túlkapása után hozta meg.

„Eddig nem foglalkoztam a gondolattal, az előválasztás sem érdekelt, a hatalmi struktúrák, a politizálás még kevésbé, viszont az elmúlt hetekben tapasztalt rendőrségi túlkapások, a hatalmi játszmák, a magyar politikum magatartása a megfenyegetett lakosok irányába, a kétnyelvű utcanévtáblaügy folyamatos semmibevétele, a politikai érdekvédelem megváltoztatásának szükségességére hívta fel figyelmem. Bevallom, dühöt éreztem és tehetetlenséget, amikor a rendőrség megbüntetett a kétnyelvű utcanévtáblák – magántulajdonra történő – kihelyezése miatt. Rájöttem, hogy a helyzet sokkal durvább, mint ahogy ezt eddig valaha sejtettem. Az, hogy én indulnék az előválasztásokon, és siker esetén részt vennék a 2016-os választásokon, egyfajta civil érdekérvényesítési eszköznek számít. A volt szocialista országokban, ahol más a politikai kultúra, ugyan nem ismerik, de Nyugat-Európában rendkívül elterjedt módszer” – fejtette ki szerkesztőségünknek Barabás, ismételten hangsúlyozván, hogy ő teljesen független civilként szállna versenybe. Mint mondta, elsősorban azért szeretne indulni, mivel érdekli a közössége jelene és jövője is. „Történész lévén, népem múltja létfontosságú számomra.  Nem politikai karriert szeretnék építeni, hanem a közösségem érdekeit szolgálni” – tette hozzá.

A pedagógus-civil aktivista úgy érzi, Marosvásárhelyen lényeges változásra van szükség. Kifejtette, amióta közösségi ügyekkel foglalkozik, azt tapasztalja, hogy a magyar ügy kényes ügynek számít, amit senki nem mer felvállalni – sem magyar politikus, román még kevésbé. „Rájöttem, hogy a magyar közösséget érintő egyszerű ügyek – mint például a kétnyelvű utcanévtáblák – nem felvállalhatók, mert a politikai koalíció mást kíván, mert a pártérdekek nem ezt diktálják, mert a magyar közösségi ügyek egyszerűen nem ügyek” – állítja. Barabás Miklós azt tapasztalta az utóbbi hónapokban, hogy a kétnyelvűség nem igazán fontos – és ezt mondogatták neki bizonyos magyar politikusok is. „Ha csakugyan nem fontos, miért kaptam büntetést? Miért lettek a magyar lakosok megfélemlítve? Miért vetette le a rendőrség, miért szerelte le majdnem mindenki a saját házáról a kétnyelvű táblát?” – tette fel a költői kérdéseket pénteki sajtótájékoztatóján.

Kérdésünkre, hogy amennyiben rá nem vonatkozik a három magyar politikai alakulat által megkötött egyezség, miszerint valamennyien az előválasztáson nyertes jelöltet kötelesek támogatni, számol-e azzal, hogy győzelem esetén esetleg magára marad, Barabás belátta, hogy ez meg sem fordult a fejében. „Ez egy minősíthetetlen lépés lenne a pártok részéről” – tette hozzá. A kérdést megfordítva arra is kíváncsiak voltunk, hogy abban az esetben, ha nem ő nyer, hajlandó-e majd támogatni a 2016-os választásokon egy olyan győztest, akinek pártját a kétnyelvűség ügyében eddig bírálta, a legújabb jelölt kitérő választ adott. „A CEMO valóban elégedetlen a pártok és a politikusok a kétnyelvűség érvényesítésével szembeni hozzáállásával. De ha nem én leszek a közös jelölt, úgy érzem, akkor is elértem a célomat: a közbeszéd részévé tettem a kétnyelvű utcanévtáblákat. Magyarán: akár az atlétikában, meg akartam emelni a rudat, és ez sikerült is” – könyvelte el Barabás Miklós.