Az ünnepi megnyitón Tar András alpolgármester Kovrig Magdolna tanárnőnek mondott köszönetet a fesztiválok eddigi és ezutáni szervezéséért, míg Monica Dohotariu, a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központjának igazgatója azt hangsúlyozta, hogy a húsz év folytonosságot, hagyományt jelent, és ez a legfontosabb a már sok helyen letűnő amatőr színjátszásban. Ugyanakkor arra kérte a helyhatóságot, találjon lehetőséget a kultúrotthon felújítására, mert ez a fesztivál és a város lakói is megérdemlik, hogy megfelelő, méltó háza legyen a kultúrának. Ugyanakkor egy oklevél átnyújtásával mondott köszönetet Kovrig Magdolnának, a fesztivál „lelkének”. Vajda András osztályvezető azokra az időszakokra emlékezett vissza, amikor vidéken is rendszeresen szerveztek olyan kulturális tevékenységeket, ahol az emberek találkoztak és olyan élményeknek lehettek részesei, amit irodalomnak, kultúrának, színháznak nevezünk. Az ilyen fesztiválok idején egy kicsit megáll az idő, és egy másfajta időbe lépünk be, és olyan tükröt tartunk magunk elé, amely másfajta képet mutat, mint a mindennapi  fejtegette a kérdést Vajda. Az ünnepi pillanatok Kovrig Magdolna visszaemlékezésével zárultak.

Hétvégi színházmaraton

A hétvégi találkozón huszonegy csoport lépett fel. Itt voltak Makfalva, Gernyeszeg, Szentgerice, Szabéd, Nagysármás egy-egy, továbbá Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy és Csíkfalava két-két csapattal, a szászrégeniek négy csoporttal. De nem hiányoztak a szilágykrasznai visszatérő vendégek, továbbá jöttek Kolozsvárról és Gyergyószentmiklósról is, és természetesen Magyarországról. A színpadon egymást váltotta a dramatizált anekdota, a mesejáték, a népi színjáték, az életkép, a paródia és kabaré, de görög mitológiai darabot is láthattunk a modern korból az Olümposz alá tévedt hősökkel. És nemcsak humor volt a színpadon, hanem mély gondolatok is előtérbe kerültek, mint a klasszikus családkép megkérdőjelezése, az ifjúság küszöbén a tinédzsereket foglalkoztató kérdések: a szerelem, siker, a drog, az önfeledt szórakozás és a kijózanodás fáradt-keserű pillanatai. Természetesen nagy sikernek örvendtek a mezőkövesdi, celldömölki és gyöngyösi vendégek  előadásai is. És már nemcsak klasszikus díszleteket láthatunk a Színpadon, hanem megjelentek a zenei aláfestések, a hang- és fényhatások is.

Díjeső – mindent, mindenkit értékeltek

Az értékelést végző zsűrit három személy alkotta: Nagy Gábor, a celldömölki Soltis Lajos Színház igazgatója, B. Fülöp Erzsébet, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze és Cseke Péter, az Ariel bábszínház és a Hahota színtásulat színésze. Ők egyaránt kiemelték a pozitívumokat és a hiányosságokat, tanácsokat osztogattak és bátorították a csoportokat a folyamatos továbbképzésre, felkérve, hogy használják ki a nyári kőrispataki színjátszó tábor lehetőségeit. Ez a csíkfalvi kisiskolásokon nagyon jól meglátszik, akik már a profik szintjén játszanak – mondta Nagy Gábor, de a szilágykrasznaiakat sem hagyták dícséret nélkül, akik a semmiből színházat teremtettek. „A pedagógusok hozzáállása és a színjátszók akarata csodákat szülhet. Ilyen csodákat láthattunk Erdőszentgyörgyön” – méltatta a rendezvényt a zsűri. Osváth Ilona szilágykrasznai vezető tanárnő elmondta: harmadik alkalommal jöttek a fesztiválra és mindig boldogan mennek haza, mert olyan erő van benne, amely közösségeket éltet. Szilágyi Dezső, a szabédi Fürge Lábak egyesület elnöke elárulta: a színjátszó fesztiválok egyfajta új kihívást jelentetnek számukra, és azonkívül hogy jól érzik magukat, sokat tanulhatnak a színművészek értékeléséből is.

Az oklevél és jubileumi emlékplakett mellett minden csoport vagy annak valamelyik tagja díjat kapott. A legjobb három előadásnak a kolozsváriak, szilágykrasznaiak és a celldömölkiek játékát találták. Rendezői díjat kaptak: Koncz Sarolta (Makfalva), Kovács Gyöngyvér (Gernyeszeg), Fábián András (Szészrégen), Nagy Gábor (Celldömölk), Tóth Márk Zoltán és Trezinszki Attila (Gyöngyös), Kátai Judit és Trufán Ildikó (Nyárádszereda). Színészi díjat ítéltek oda a következőknek: Marton Endre, Kerekes Ágnes, Kilyén Attila (Csíkfalva), Szász Roland (Gernyeszeg), Kis István Zoltán (Mezőkövesd), Brassai Brigitta, Bondor Katalin (Szászrégen), Kolcsár Lóránd (Szentgerice), Barabás Hunor (Erdőszentgyörgy), Marton Mercédesz, Brukner Roland (Celldömölk), Székely Szabina (Nagysármás).

Elsősorban a színjátszó nyer

Az immár húszéves fesztivált Hatos Gyöngyi tanárnő kezdeményezte, a szervezésben tavalyig ott volt Polocka Lázár kultúrigazgató is, míg a háttérben Kovrig Magda, aki ebben az évben egymaga szervezte a találkozót, de voltak mellette lelkes helyi fiatalok, akik közül Simon Tündét emelte ki. A nyugalmazott pedagógus elmondta: az amatőr színjátszó mozgalom nem érheti el a profik szintjét, mégis rengeteg haszna van, mert az ember, aki feláldozza szabadidejét, hogy szöveget tanuljon és színjátszással foglalkozzon, az elsősorban maga nyer rengeteget tudásban, megjelenésben, jellemben. Továbbá az itt megjelenő sok szánjátszóból mindig kinő egy-két egyéniség, aki színészi pályára lép.

A mozgalomnak az is célja, hogy lehetőséget biztosítson a falusi csoportoknak, hogy a betanult színdarabot ne csak falujukban adják elő, hanem másoknak is megmutassák. Sajnálattal nyugtázza, hogy a Kis-Küküllő mentéről kevesen jönnek, annál többen viszont a Nyárádmentéről, Szászrégenből, Kolozsvárról, Szilágykrasznáról, Gyergyó vidékéről.