A fények péntek esti felkapcsolása előtt a községháza épületében beszélgettünk a helyi tanácsosok egy csoportjával, akik ezt a fajta díszkivilágítást szorgalmazták. Kovács Attila, Gál Gáspár, Borbély Attila és Nagy Balázs elmondták: úgy gondolták, hogy a panitiak megérdemlik, hogy a községközpontban nekik is legyen egy kis parkjuk, ahol fénnyel feldíszített karácsonyfa álljon. Ez annál is kézenfekvőbb volt, mert a tágas útkereszteződés közepén álló parkocska szinte önként kínálja magát ilyen díszítésre – fenyőfák állnak benne. Nagy Balázs szerint nem minden mezőpaniti jut el a megyeközpontba, hogy lássa az ottani feldíszített főteret, hát idehozzák nekik a látványt, ha kicsiben is. Miközben beszélgettünk, a tanácsosok a községháza konyhájában forralták a bort, amit a gázriasztó készülék nem vett túlságosan jó néven – elbódulva a felszálló ínycsiklandó illatoktól egy adott pillanatban visibálni kezdett. A helyi képviselők huszárvágással oldották meg a kérdést: fogták a fazekat, s kivonultak vele a parkba, hadd nyugodjon le a renitens és irigy riasztókészülék. A bor már különben is kellőképpen felforrt.

Kovács Attila elmondta, első alkalommal kerül sor ilyen kivilágításra, mert úgy gondolták, a panitiak megérdemlik, hogy nekik is legyen ilyen. Úttesten átívelő fénydíszítés már volt – és van most is –, de a fenyőfák feldíszítése első alkalommal történik, és remélik, hogy ezzel hagyomány teremtődik. „A kicsiknek meleg teával, édességgel kedveskedünk, a felnőtteknek meg forralt borral, forró teával, kinek-kinek igénye szerint. Jó alkalom az ilyen egy kis beszélgetésre, találkozásra az ünnep melege körül” – vélte a tanácsos.

Az iskolában épp évzáró ünnepély volt, a díszkivilágítás üzembe helyezésével vártak még egy keveset a kitűzött 7 órás időpont utánig, hogy a gyerekek is ide érkezhessenek. Utána a kicsinyek megkezdték a visszaszámolást, s az „egy” elhangzása után felvillantak a fenyőfa fénycsíkjai a gyereksereg örömujjongása közepette. A gyerekek belemarkolásztak a szaloncukros dobozokba, vidáman szürcsölgették a forró, de igen ízletes teát, tébláboltak a „nagyok” között, eközben a felnőttek csoportokba verődve beszélgettek egy-egy gőzölgő pohárral a kezükben. Az egész fénygyújtásnak boldog, családias hangulatot kölcsönzött ez a kis szeretetvendégség.