A Makk-féle összeesküvés külön fejezete volt a Várady József vezette mozgalom. Várady akkor vállalja a fegyveres ellenállás szervezését, amikor a Marosvásárhely központú székely összeesküvés már elbukott, a letartóztatások elkezdődtek. Ekkor vakmerőségre, bátorságra, makacsságra, nagy elszántságra és önbizalomra volt szükség. Várady épp ilyen adottságokkal rendelkezik. Az alig 26 éves bánpataki, Hunyad megyei ügyvéd, negyvennyolcas huszár a legalkalmasabb személy egy székely szabadcsapat szervezésére.

Szabadcsapatok alakulnak

Várady 1852 július közepe táján érkezik Háromszékre. Kezdetben a Sepsiszentgyörgy környéki falvakból szervezi a mozgalmat, majd az erdővidéki Bibarcfalván. A később vértanúságot szenvedő bibarcfalvi Bartalis Ferenc mint levélhordó kétszer járt Makk ezredesnél Bukarestben, írásbeli és szóbeli utasításokat közvetíteni. A titkos mozgalom Háromszéken eredményesebben működik, mint más régiókban. Így például a mátisfalvi Benő Miklós egymaga félszáz fős szabadcsapatot fegyverez fel. Várady kapcsolatot létesít a csíki vezetőkkel. 1853. október 2-án Bibarcfalváról – ötvenfős csapata élén – Csíkba indul. Terve az, hogy a csíkszentkirályi erdőkben bevárja a háromszéki és a csíki szabadcsapatokat, majd egyesült erővel megtámadja a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi adóhivatalokat. A pénztárakban talált pénzzel tovább növeli és erősíti az önkéntes alapon szerveződő székely haderőt, majd egyesül a külföldről érkező, a Makk ezredes vezette sereggel. Mivel a táborozók összeütközésbe kerülnek a helyi lakossággal, ugyanis azok nem ismerik a szabadcsapat céljait, ezért a csíkszeredai katonai kerület parancsnoksága hamar tudomást szerez róluk. 1853. október 6-án nagyszámú katonaságot küld ellenük. A hadsereg meglepetésszerű támadása miatt a szabadcsapat felbomlik.

Haditörvényszék Vásárhelyen, kivégzés Sepsiszentgyörgyön

Várady és társai fölött a marosvásárhelyi haditörvényszék 1854. április 6-án mondja ki a döntést, a 16 fővádlottból tizenkét személyt halálra, négyet pedig sáncmunkára ítél. Schwarzenberg herceg Várady József, Bartalis Ferenc, Bertalan László és Benedek Dániel kötél általi kivégzését jóváhagyja, a többiekét sáncmunkára változtatja.

Várady és Bartalis kivégzésére Sepsiszentgyörgyön kerül sor 1854. április 29-én. A vesztőhelyre, az Őrkőig vezető úton, Várady egész végig vidáman társalog az őt kísérő pappal. Egy szemtanú szerint: „egész katonásan egyenesen felment a bitófára vezető lépcsőkön, s egészen odaállva várta, míg a hóhér a kötelet nyakába illeszti”.

Két bibarcfalvi a Postaréten

Bertalan Lászlóról és Benedek Dánielről ritkán szólunk, életükről alig tudunk valamit. Bertalan László szökött katona volt. A Coronini gyalogezredből szökött meg 1853. március 4-én, és Várady József alig jelent meg Erdővidéken, Bertalan Lászlót máris ott találjuk a csapatában, amely arra készült, hogy kirobbantsa a fegyveres felkelést, de legalábbis kiszabadítsa az összeesküvés fogságba került vezetőit. 

Bertalan Bibarcfalván született 1830-ban, nőtlen, református vallású – ennyit sikerül megtudni róla. Büntetésből besorozott honvéd lehetett, ahogyan még sok százan a szabadságharc leverése után évekig a császár katonái lettek. Életkora alapján leginkább erre gondolhatunk. Várady szabadcsapatában a legtöbben bibarcfalviak voltak. Szinte önálló egységet lehetett volna szervezni a bibarcfalviakból, akik bekapcsolódtak a szabadságharc újraindításáért megkezdett szervezkedésbe.

Másodszori szökés

Összejárhatta a Habsburg birodalom több országát-tartományát, amíg fátuma Szentágotára nem vezérelte. Innen már megszökött. Mindjárt az elején belép a szabadcsapatba, sőt felelős megbízatásokat is vállal – élelmet rekvirál a bajtársainak.

Néhány hét után már nehéz volt adományokból élelmezni is a kis sereget, nemhogy tovább fejleszteni. Így az osztrák katonai helyőrség hamar tudomást szerzett az erdővidéki falvakban formálódó kis seregről, körülvették és rövid ellenállás után legtöbbjüket el is fogták. 12 embert ítéltek el, valamennyit halálra, de nyolcnak végül is megkegyelmeztek, 8–10–12 év fogságot kaptak „kegyelemből”. Az ítéleteket április 6-án hirdették ki, de a négy halálos ítélet közül áprilisban csak kettőt tudtak végrehajtani, mert a két bibarcfalvi legény megszökött börtönéből. Ennek a bravúrnak a részleteiről hallgatnak a krónikák. Egy hónapig is üldözték a szökevényeket, amíg sikerült újra elfogni őket és végrehajtani rajtuk az ítéletet.

Feleséget, gyereket hagyott otthon

A székely vértanúk közül Benedek Dánielről tudunk a legkevesebbet. Huszonhat éves volt, amikor meghalt. Bibarcfalvi legény, a szökött katona. Miután Bertalan hazaszökött az osztrák seregből, együtt állnak be Váradyhoz. Benedek Dániel fiatal feleségét, és pici gyermekét is otthon hagyta. Számára alig fél esztendőt tartott a vitézi élet – hacsak nem volt ő is azelőtt a nemzetőrségnek vagy a honvédségnek katonája. De erről nem szólnak a források. Csak arról, hogy a halálos ítélet után megszöktek, és csak alig egy hónap után tudták elfogni őket. A két legény átjuthatott volna Moldovába, s ahogyan sok ezren, a száműzetés éveit ők is átvészelhették volna. De maradtak. Benedek Dánielt is utolérte a végzete, április 20-án megszökött ugyan, de május 19-én újra elfogták, láncra verve, szigorú őrizet alatt Marosvásárhelyre hurcolták, és május 27-én már pergett is a dob, a hóhér végezte feladatát.

Máig rejtély, hogy miért hiányzik nevük is az obeliszkről, hiszen áldozatuk ugyanakkora – életükkel fizettek a szabadság álmáért.

Vasban töltendő...

Az osztrák önkény ötvenöt halálos ítéletet hozott a Makk-féle összeesküvési perekben, hetet végrehajtottak, „még más negyvennyolcz volt halálra itélve, kik kegyelmezés utján több-kevesebb ideig tartó – vasban töltendő – várfogságra itéltettek” (Orbán Balázs).

Az elítéltek között sok volt a mai Maros megye területéről származó. Íme néhányuk: Bereczky Sándor torboszlói (12 év), Albert János sáromberki, Musnay Pál szentistváni, Gál Antal szentgericei (10–10 év), Kenderessy Elekné Boér Anna mikefalvi (ő az egyetlen női halálraítélt, aki április 12-én kegyelmet kapott), Bitai Mihály mezőcsávási, Dózsa Sándor makfalvi (10–10 év), Demjén (Dimény?) Lajos marosvásárhelyi, Nagy Dániel mezőbándi, Horváth Gáspár vajai, Deák Farkas marosvásárhelyi (5–5 év), Hajnal Róza marosvásárhelyi (Hajnal József marosvásárhelyi városi hivatalnok leánya), neki 12 évre csökkentették az ítéletét 15-ről, Albert Márton vajai, Sófalvi József nyomáti (6 év), Szentkirályi Zsigmondné Berzenczey Erzsébet marosvásárhelyi (8 év) és a désfalvi Boncza Imre, Ady Endréné Boncza Berta nagybátyja, akit 10 évre ítéltek.

* A marosvásárhelyi emlékoszlopon levő Jókai Mór idézetből.

Összeállításunk szerzői: Bakó Zoltán, Gáspár Sándor, Kádár Gyula, Ötvös József, Vajda György.