Reggel templomi istentiszteleten vettek részt a maturandusok, majd az utolsó osztályfőnöki órára került sor, mielőtt megszólalt az utolsó csengőszó és a Gaudeamus dallamaira négy osztály közel száz diákja ballagott ki az Alma Mater falai közül. Baki Erika, Lovász Zsuzsánna, Csíki Judit és Iszlai Mónika diákjai Nyárádremetétől Ákosfalváig, Jobbágytelkétől Gegesig az egész Nyárádmentéről érkeztek évekkel ezelőtt tanulni a kisvárosba, de a ballagók között egy nagysármási is volt.

Oltyán Csaba igazgató szerint ezek a diákok esélyt kaptak ebben az iskolában, hogy magyarként, értékeikben megerősödve tapasztalatokat szerezhessenek az életben, míg a tanárok és szülők erőt adtak a fiataloknak, hogy ne gyökértelenül éljék majd 21. századi modern rabszolga életüket valahol Európában. Az intézményvezető elismerte: tanárként nehéz, de örömteli munka volt a ballagó diákokat idáig eljuttatni.
A szülői bizottság nevében Kovács Ferenc szólalt fel: ha az elvetett mag néhány ember szívében kicsírázik, már nem volt hiábavaló az itt eltöltött néhány év, és az itt kapott segítséggel elindulhatnak a maturandusok megvalósítani álmaikat. Csüdör Imre plébános pedig arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy mindannyiukra szüksége van a mai magyar társadalomnak, szükség van a hinni tudókra, a meggyőződésből cselekvőkre, az egyenes, tiszta tekintetű emberekre.

A 11. osztályosok búcsút vettek a végzősöktől, akik a maguk módján köszöntek el az iskolától és diáktársaiktól, megvallva, hogy most mindenikük szabad, de igazából egyikük sem boldog. A 12. osztályosok átadták az utánuk következő évfolyamnak a folytonosságot jelképező sulykot a ballagók neveivel, majd új hagyományt teremtve átadták az iskola szellemiségét jelképező Bocskai-zászlót is. A tanárok díjazták a különböző tantárgyak területén kiemelkedő tanulókat, míg Kovács Ferenc Szilveszter, az évfolyam- és iskolaelső végzős tanuló ösztöndíjat kapott az iskola részéről. Hat vállalkozó felajánlásából létrehozták a Csíki Sándor Emlékdíjat is, amelyet tíz iskolai élsportoló közül Nagy Keresztesi Kristóf kapott meg, míg a többiek emlékplakettet vehettek át.

Az ünnepség végén a hagyomány szerint a végzős osztályok különböző színű léggömböket engedtek a magasba: a piros a szeretetet, bátorságot, összetartozást, a fehér a tisztaságot, a kék a hűséget, bölcsességet, a zöld a reményt jelképezte.