Barabás László néprajzkutató szerint a Székelyföld marosszéki részén szokás a májusfa és a pünkösdi virágozás mellett a húsvéti zöld ág állítása is. Marosszéken a 19–20. század fordulóján a tavaszi zöld ágat általában legények tették a leányok kapujára, tornácára szerelmi ajándékként, utóbb sokfelé már csak fiatalabb fiúgyermekek kislányoknak. A húsvéti zöld ág: az örökzöld fenyőfa. A májusfa viszont kizöldült, lombos ág, fiatal fa, amit szintén szerelmi ajándékként vittek a legények a leányoknak.

A büszke lányok kapujába kórézsuppot tettek

Nagyernyében a húsvéti szokásokat mind a gyermekek, mind a felnőttek évszázadokon át ápolták. Húsvét szombatján este került sor a fenyőágtevésre, de a férfiak körében egész nagyhéten nagy volt az izgalom, hogy honnan tudják beszerezni a lucfenyőágat, hiszen a faluban nincs lucfenyőerdő. A faluban lévő magányosan álló fenyőfákról kértek a gazdáktól, vagy esetleg az éj leple alatt loptak le egy-egy ágat. Előfordult az is, hogy a szomszéd falvakból szerezték be. A kisebb fiúk, ha volt miből, több ágat is „szegeztek” a lányoknak, az idősebbek csak egynek, annak akinek udvaroltak. Mivel kevés volt a fenyőág, sokszor ellopták a már feltettet, a nevet lekaparták, és felszegezték az ő szívük választottjának. Éppen ezért gyakran megtörtént, hogy őrizték a már feltett ágat. Ernyében nem volt szokás feldíszíteni az ágat, mint azt sok szomszédos faluban. Előfordult, hogy a büszke lányok kapujába kórézsuppot tettek, vagy kiemelték a kiskaput a sarkából, és 100-200 méterre arrébb vitték.

Másnap a fiúk elsétáltak a ház előtt, és számba vették a fenyőágakat, majd húsvét másodnapján kezdődött az öntözés. Délelőtt a gyermekek, délután a felnőttek mentek öntözni kölnivízzel. A gyermekek  locsolóverset mondtak, majd megöntözték a család nőtagjait, akik piros tojást adtak nekik. A rokongyermek vagy éppen a fenyőágtevő több tojást kapott, tésztával is megkínálták, és virágzó kék vagy fehér jácintot tűztek a kabátja bal kihajtójára.

Székesen hajdan a hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott

Székesen az 1970-es évekig szokásban volt, hogy a legények fenyőfahegyet tettek arra a kapura, ahol az a kislány lakott, akinek udvaroltak. Ezeket nem díszítették. A fiúk most is tesznek a kislányoknak színes szalagokkal, krepp-papírral feldíszített fenyőágat, amit éjszaka őriznek, hogy mások el ne lopják. Húsvét másodnapján aztán öntözni indulnak. Ahova fenyőágat tettek, ott gazdagabban megfizetik őket. Piros tojást, zsebkendőt, bokrétát, néhol pénzt is kapnak.
Székesen egykor a hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott. A legények minden ház kapujára úgynevezett öntözőágat tettek, amit szekérrel hordoztak végig a falun. A hajnalozás éjfélkor kezdődött, amikor az ágtevők mindenkihez bekopogtak, minden családot zeneszóval, énekléssel, öntözéssel köszöntöttek. Mindenki szívesen fogadta, kaláccsal, itallal, pénzzel kínálta őket. Az így begyűlt összegből fizették ki a megfogadott zenészeket. Az italt nyilván nem lehetett mindenhol elfogyasztani, ezért volt két fiú, aki korsóval járt, és egyik a felkínált pálinkát, másik a bort gyűjtötte. Ez megmentette a köszöntőket a berúgástól. A korsókat aztán egy kultúrotthon közeli háznál helyezték el, és a következő éjjeli bálon a vendégekkel fogyasztották el azok tartalmát.

Meg szabad öntözni?

Húsvét szombatján a csejdi legények, legénykék is fenyőágat tettek a kislányoknak. Akik már komolyan udvaroltak, bolthajtást állítottak a szeretett lány kapujára. Ez két nagyobb méretű fenyőágból állott, amiket kétfelől a kapusashoz erősítettek és középen összekötötték. A kisebb fiúk „kávát” tettek, ami a következőképpen készült: két csupasz faágat kereszt alakban rögzítettek, majd e köré egy kört hajlítottak mogyoróvesszőből. Az így elkészült szerkezetre, kávára erősítették aztán a szalagokkal és kifúrt piros tojásokkal feldíszített fenyőágat. Ma az ágakat káva nélkül díszítik fel papírszalagokkal,  papírrózsákkal, így helyezik el a kislányok kapujára.

A kalács illata lengi be az udvart

Amíg a legénykék a fenyőágszerzéssel, -állítással, locsolóvíz vásárlással, a lányok tojásfestéssel, locsolóvárással voltak elfoglalva, a szülők is készültek a húsvét méltó megünneplésére. Az apa a húsvéti bárányt vágta le, ami általában fájdalmat okozott és kicsit rontott az ünnepi hangulaton, mert a célra kiszemelt kis állatkát rendszerint a gyermekek gondozták. Az édesanya aztán ünnepi ételnek készítette el a bárányhúst, a kalácsok kiszedése után egy nagy tepsiben szép, ropogós pirosra megsütötte. Az édesanyák többféle kalácsot is sütöttek: egyik tepsiben mákosat, másikban diósat, és két-három lábosban pusztakalácsot. Kiszedéskor az egész udvart betöltötte a kalács illata, sőt az egész falut belengte, hiszen minden asszony ezzel foglalatoskodott.