Fülöp György (1921–2001) marosvásárhelyi élsportolót, aki a kosárlabda, jégkorong és vízilabda válogatottjaként hozta a sikereket az országnak, nem hogy sportnagymesteri, de még sportmesteri kitüntetésben sem részesítették a szakszövetségek. Ez utóbbiak a rekordok könyvében igazán kiérdemelnék a „szégyenteljes teljesítmény” jelzőt – mondta az egyik sportszaklapban 1997-ben egy bukaresti újságíró.

A Fülöp György életútjáról szóló több mint kétszáz oldalas, rengeteg fotóval illusztrált könyvet ifj. Fülöp György, a fia állította össze Pályán kívül – pályán belül címmel. Igen ötletesen nagyon keveset beszél ő maga az édesapáról, hagyja szólni az egykori sporttársakat, pályatársakat, barátokat, diákokat, vásárhelyieket és nem-vásárhelyieket, akik valamilyen kapcsolatban álltak a mindenki által szeretve tisztelt Gyuri bácsival.

Az emlékező írásokból lassan kirajzolódik a kiváló sportoló, a megértő, de szabályokat sportemberként tisztelő, az emberiesség mércéjét magasra helyező ember alakja. Azok is, akik nem kimondottan sportrajongók, élvezettel forgathatják a könyvet, hiszen a Fülöp családról, a Gyuri bácsi édesanyjáról, családjáról szóló sorok is élvezetes olvasmányt jelentenek.

Fülöp György kisgyermekkorától elkötelezte magát a sport iránt, ám ez távolról sem jelentette azt, hogy kizárólag ennek élt volna. A család, a mindennapi élet gondjai éppúgy lefoglalták mindennapjait, mint a Bolyai iskola, az ősi alma mater hírnevének öregbítése. Hosszú éveken keresztül volt aligazgatója, illetve sportigazgatója ennek a tanodának, s nem kis része volt abban, hogy az egykori református kollégium hírneve nemcsak hogy nem csorbult, de elit oktatási intézménnyé nemesedett a szocializmus emberpróbáló, emberi értékeket elsorvasztó időszakában is.

A Bolyai iskola dísztermében megtartott első bemutatón megtelt a terem, egykori pályatársak, barátok, sporttársak jöttek el emlékezni, de sokan voltak olyanok is, akik életkoruk okán nem ismerhették Fülöp Györgyöt, de hallottak róla tanáraiktól, szüleiktől, ismerőseiktől. És ez nem véletlen. Mint ahogyan az sem, hogy ma már az ő nevét viseli az iskola sportkomplexuma is.

A nemes nosztalgiázás során Kelemen Atilla parlamenti képviselő, akinek szülei baráti kapcsolatban álltak Fülöp Györggyel s a családdal, megindító szavakkal emlékezett a kiváló emberre, de annak családjára is. Gyuri bácsi flekkensütései, édesanyja, Ilus néni összehasonlíthatatlan tejfölös-hagyma savanyúságai szinte illattal-érezhető közelségbe kerültek, miközben megjelent lelki szemeink előtt a daliás termetű, vidámságában is mindig szigorúan következetes, mégis mélyen emberi tulajdonságokkal felruházott élsportoló.

Egy manapság ritka emberi tulajdonság, a szülő iránti mérhetetlen szeretet, tisztelet is megnyilvánult a díszteremben. A két fiú, György és Miklós kötelességének tudta ápolni, népszerűsíteni édesapjuk emlékét ezzel a könyvvel. És ott volt a bemutatón a család másik két tagja, az unokaöcs, Fülöp Zoltán Jászai Mari-díjas színész és Fülöp Bea, az előbbi húga, valamint a legkisebb Fülöp, Zoltán kislánya, Eszter. Mintegy példázta ez az ottlét a Fülöpök hagyományos családcentrikusságát.

A következő bemutatókra szombaton délután a Kultúrpalota előcsarnokában, vasárnap délben pedig a vártemplom gótikus termében került sor. Ezeken is népes közönség volt kíváncsi a kötetre.