Hétvégén kezdődnek a Bocskai-napok

Nincs "később", a nemzet hóhéra, mindig is megmarad a nemzet hóhérának és punktum! A gyászos történelmi eseményeket utólag lehet finomítani, ki lehet virágozni, új csomagolásba bepakolni, adott történelmi és politikai kontextustól függően, de attól a nyers tények, megmaradnak rideg, tagadhatatlan tényeknek!
És ez a féleszű gazember, aki hazug módon megtagadta népe felé eskü alatt tett vállalása teljesítését, mármint azt, hogy visszaadja a saját erdélyi magyarjainak a tőlük önkényesen elvett szabadságjogaikat, egy ilyen kétes történelmi alak nem érdemel semmiféle elnéző megbocsátást.
A nemzet hóhéra szobrának nem egy templom előtt van a helye, még akkor sem, ha a nyugat mindig is nagyra értékelte magyar nemzet hóhéri ténykedéseit
Na és, hogy Markóék is huszonkét éven keresztül feladtak minket, úgy látszik, az ilyen és ehhez hasonló hozzáállásoknak minálunk történelmi múltba nyúló tradíciója van. Oda se neki, egyébként is, mindenkit nem képesek tönkretenni, örökre eltiporni(és ráadául ma már nem lehet karóba húzni a nekünk nem tetsző politikai ellenfeleket), hogy saját szűkkörű kis bandájukat mindenképpen továbbra is életben tudják tartani. De a politika is egy időn túl már olyan, mint a karóba húzás. És ennek is vannak különféle alkalmazati változatai. Mindenesetre köcsögműfaj gyakorlói sem mentesülhetnek a civilizált világunkra jellemző WC használati kötelezettségek alól. Ez egy olyan íratlan európai norma, amelyet udmr-s rúdugró bajnokaink is illendőnek látnak betartani! Bár a sz@r mindig feljön a víz tetejére, a k@ka minid is az marad, ami! És ebből az anyagból kéne pozitív visszacsatolással udmr-t csinálnunk!

Igen, Bocskai kezdeti tevékenysége ellentmondásos volt, ezt senki sem tagadja. De később megismerte az igazságot és a kegyetlen fővezérből népfelkelők, hajdűk, székelyek vezetője lett. fejedelemmé kiáltása nem erőszakos, "elrendelt" tett, hanem a nép óhajából született történelmi pillanat volt. Amelyet eyután újabb fényes pillanatok követtek (lásd a bécsi és zsitvatoroki békéket). Nem hiába tartják számon, mint egyik legnagyobb fejedelme Erdélyországnak, és nemhiába áll szobra Genfben Európa nagyjai között.
Vagy talán Ön ezekről nem hallott? Szerintem nagyon is jól tudja, csak ferdíteni szeretne a történelmen. Ez nem magyarhoz illő cselekedet. Ajánlom, nézzen szembe a tükörrel és a lelkiismeretével!!!!!

«1596. mikor farsangban a fejedelem elment volna» Prágába a császárhoz és helyetteséül nagybátyját, Bocskay Istvánt hagyta kormányzóul, «a székely urak minden székes helyekre hadat gyűjtének», hogy a székelyeket a jobbágyságra visszakényszerítsék. Előzetesen az országgyűlés végzését minden székben kihirdették, s a székek jegyzői által arra intették a népet, hogy előbbi földesuraiknak engedelmeskedjenek. A nép azonban, mivel a fejedelem még a kiosztott zászlókat, puskákat, dobokat sem vette el tőlük, nem akarta hinni, hogy a fejedelem akarná őket a régi szolgaságba visszahajtani. Azért gyűléseket tartván, a fejedelem levele előmutatását követelték, s a fejedelemnek letett katonai esküjükre hivatkozva elhatározták, hogy a nemeseknek nem szolgálnak, hanem egyedül a fejedelemnek, s inkább ezerszer meghalnak, mintsem előbbi uraikhoz visszatérjenek, kiknek kegyetlenségeit eddig sem tűrhették, s készebbek ellenök fegyvert fogni, mintsem kiszolgáltatni magukat újabb kínzásoknak. Így a fejedelem és ország rendeletének ellenszegültek, és Károli András marosszéki hadnagy tanácsára szokott gyűléshelyeiken és a városokban kihirdették, hogy senki se merje előbbi urát elismerni, mert az olyan halállal lakol, s aki velök ellenkezni merészel - tették hozzá elrettentésül, azt fejjel lefelé karóba húzzák. Elhatározták, és gyűléseiken megesküdtek arra is, hogy ha erőszakkal szolgaságra kényszeríttetnének, mindenki fegyvert fog a nemesség ellen. Itt-ott meg is kezdték az erőszakoskodást, az urak házai lerombolását és üldözését.

Ezt a földesurak tüstént hírül adták Bocskaynak, a fejedelem-helyettesnek, segítséget kérvén a fenyegető néplázadás ellen. Bocskay tartván attól, nehogy a fejedelem távollétében a külháborúnál is veszélyesebb belháború keletkezzék, a székelyek megfékezésére rendeletet adott ki és úgy intézkedett, hegy Marosszékre Toldy István és Bogáthy Boldizsár, Csíkba Apafi Miklós és Háromszékre Ravazdi György tanácsúr lovas és gyalog hadakkal kiszálljanak.

Meghagyta azonban a fejedelem nevében, hogy tapintatosan járjanak el: a lázongás értelmi szerzőit szigorúan büntessék, de a tudatlan népet inkább ijesztéssel, mint fegyverrel fékezzék meg.

Bocskay rendeletét megbízottai kegyetlenebb szigorral hajtották végre, mint ő óhajtotta, s azáltal az ő nevét is gyűlöltté tették a székelyek előtt.

Megérkezvén Toldy és Bogáthy Marosvásárhelyre, a piacon ágyúkat vonattak fel és kihirdették, hogy minden falus-bíró és elöljáró menjen be hozzájuk. Akik engedelmeskedtek, azok előtt kihirdették a rendeletet, hogy minden puskát, zászlót, dobot szedjenek be és a nép térjen vissza a földesurak szolgálatára. Voltak, akik engedelmeskedtek, s a parancsot teljesítették; de a nagy rész tovább is ellenkezett. Toldy és Bogáthy, hogy a lázadást elnyomják, és példát mutassanak, éjnek idején katonákat küldöttek a falvakra, s összefogatták a lajstromba írt főkolomposokat, és megkötözve Vásárhelyre vitették be. {3}

Állítólag «minden széken így cselekedtek. Akiket aztán megfoghattak, kötözve bevitték székes helyeikre és ott ölték meg szegény ártatlanokban nagysokat.» {4}

Marosvásárhelyre a falvakban éjjel összefogdostakat «úgy hozzák őket szegényeket, mint valami nagy gonosztevőket.» Aztán «másodnap sok nyársat faragtatának a város erdejéből és az akasztófához hordaták a nyársakat. A székelyeket is oda vivék és sokat nyársba vonának, sokakat felakasztának szegényekben.» Estére kelve, ismét kiküldték a katonákat más falvakba és folytatták a befogatást és kivégzést. Fővezérüket, Károli Andrást is, ki «hadnagy volt köztük», elfogták és válogatott kegyetlenséggel végezték ki: lófarkához kötve hurcolták meg a városon, aztán az akasztófához kivivén «fővel alá vonák szegényt, s lábbal fel az ég felé a nyársba.»