A harangok nem tartoznak hozzá szorosan a liturgikus életünkhöz, a templom és a liturgia harang nélkül is templom és liturgia marad, de mindannyian érezzük, hogy harang nélkül mennyire más. És mennyire fel tudja emelni szívünket-lelkünket, és mennyi mindenre tud figyelmeztetni bennünket. Ezért ragaszkodunk a harangokhoz, ezért jó, hogy a többi harang mellé ezt is fel tudjuk tenni a toronyba – mondta el a püspök, mielőtt felszentelte, megszólaltatta és megáldotta a kegytárgyat. Tamás József a harangok szerepéről, küldetéséről, üzenetéről beszélt a híveknek: életünk egészét átjárja a harang. Jelzi üdvösségtörténelmünk nagy eseményét, amikor Gábor arkangyal eljött a Szűzanyához, tudtára adva, hogy Isten őt választotta ki Fia édesanyjául. Megszólal délben, emlékeztetve az 1456. évi nagy történelmi veszedelemre és győzelemre, míg este az 1571. évi lepantói törökellenes győzelmet juttatja eszünkbe. Továbbá imádságra hív bennünket, hogy munkánkat megszakítva Isten áldását kérjük, és hálát adjunk a tőle kapott ajándékokért.

Soha el ne némuljanak!

Személyében a harang négy dolgot idéz fel – vallotta be a főpásztor. Az elrepedt, elnémult  harangok a falvak elnéptelenedését jelzik. Őrizzen meg Isten attól, hogy itt a Székelyföldön, a Nyárádmentén is elnéptelenedjenek a falvak, elnémuljanak a harangok. Komolyan kell venni az isteni parancsot, hogy szaporodjatok, sokasodjatok – figyelmeztetett a püspök. Az elmúlt rendszer mindent megtett, hogy kitépje az emberek szívéből a hitet, nem engedett templomot építeni, vagy ha mégis, akkor nem épülhetett rajta torony, hogy az Isten létét hirdethesse. E rendszer hatását ma is érezni: ahol a harang hangja nem hívja az embereket, és nem tudja Istenre felhívni a figyelmet, ott a szívben meghal a hit, az ember életében meghal Isten, de maga az emberség is.

Nagy Zoltán költő szavai a harangokra is érvényesek: „egy hang voltam Isten kórusában, és kár lett volna, ha nem hangzott volna el”. Isten erőt, tehetséget, tudást adott az embernek, hogy azt a maga és embertásai számára értékesítse. János vitéz Tündérországban meghallja a furulya szavát, eszébe jut elhagyott nyája és embertársai, ezért otthagyja Tündérországot. Így kellene megszólaljon a harang, és figyelmeztessen bennünket a mi kötelességünkre és feladatunkra, mert az embernek ebben a földi életben nemcsak dolgozni, hanem imádkozni is kell, kapcsolatot kell ápolnia Istennel – zárta beszédét a püspök.

„Így marad élő egy közösség”

Tamás József szerint nagy ajándék az egyházközség számára, a hit és a jócselekedet igen szép jelképe ez a harang. Ugyanakkor további jócselekedetekre buzdította híveit a főpásztor, mert csak így marad élő egy közösség. Azt is elmondta: tizenhat éves püspöki szolgálata alatt ez a negyvennegyedik harang, amelyet megáld.

Mihály József atya, jobbágytelki plébános az Úristennek, az adományozóknak és az önkormányzatnak mondott köszönetet, amiért ez a harang megszülethetett, míg a közösség egy vers révén mondott köszönetet a püspöknek.

Simó Albert gondnok portálunknak elmondta: nagyon sokat jelent a harang a gyülekezetnek: elsősorban összegyűjti a híveket, de úgy tartják, hogy eloszlatja a „nagyidőt”, és tűzvészkor is megszólaltatják. A gondnok elképzelhetetlennek tartja, hogy egy ilyen vallási közösségnek, mint a jobbágytelki, ne legyen harangja. Egy másik falubeli, Bakó Antal úgy véli: a harang felszentelése nagy élmény, az egyházközség számára egy újjászületést is jelképez a kiöregedett harang újjáöntése.

Névtelen adományból készült

A tavaly nyáron elrepedt a kisharang, egy darab ki is törött belőle. Az új, 160 kg-os harangot Székelyudvarhelyen öntötték és 2850 euróba került. A hívek adománya nem bizonyult elégségesnek, ezért egy magyarországi névtelen adományozó kifizette a szükséges összeget – tudtuk meg a gondnoktól. A harang felirata: „Isten dicsőségére, Kisboldogasszony tiszteletére öntetett az Úrnak 2013-ik évében Diósd, magyarországi adományból KM. HCS jeligére a jobbágytelki faluközösség részére.”