Magyar óvodásokon spórolna a városháza

A marosvásárhelyi Egyesülés lakótelepi óvoda tulajdonképpen a remeteszegi kisdedóvóból nőtte ki magát és költözött 1988-ban a városba, két tömbházlakásba. A kezdetekkor hat csoport működött, két váltásban. A kétszobás lakáson osztoztak a román kisgyermekek, a magyar csoportok a harminc négyzetméteres garzonban kaptak helyet. A gyermekek száma lassan fogyott, a városrészben egyházi (adventista) óvoda is nyílt, így jelenleg két román és egy magyar csoportra való kicsi jár a hivatalosan 11-es óvodának nevezett intézetbe. Az intézménynek évek óta nincs egészségügyi engedélye, hiszen nincs udvara, így nem felel meg a törvényes előírásoknak. Mint portálunknak Gabriela Uifălean, a közegészségügyi igazgatóság sajtószóvivője elmondta, az óvodában mindent rendben találtak, egyedül az udvar hiánya miatt nem adhatták meg az engedélyt.

Megfelelő körülmények az egyház épületében

A magyar csoport a 2011–2012-es tanévben költözött a református egyház épületébe. A kicsiknek és szüleiknek külön bejáratot biztosítottak, kis játszóteret is felszereltek, s mindent megtettek annak érdekében, hogy a környékbeli gyermekek jól érezzék magukat, biztonságban legyenek.
Az óvónőtől megtudjuk, jelenleg a csoportba 14 gyerek jár, többnyire a környékről. „Itt tágas terem, udvar, játszótér áll rendelkezésünkre, mindez  szükséges az egészséges fejlődéshez. Nem értem, miért a gyermekeken akar spórolni a városháza. Jó lenne, ha a városatyák fontossági sorrendet állítanának fel, és megértenék, hogy a gyermekek fontosabbak, mint a tűzijátékok. Sajnálom szegény román kolléganőket, akik közül egyik egy kétszobás lakásban tanít, a másik pedig a garzonban. Jó lenne tudni, mi lesz a mi sorsunk, hiszen a bizonytalanság a legrosszabb” – mondta az óvó néni, aki 1982-től tanít az intézetben.

Garzonba zsúfolva

Kaputelefonon kell bebocsátást kérnünk a tömbházban működő román csoportokhoz. Először a garzonban érdeklődünk, de a szomszédos kétszobás panelbe küldenek. Itt is kellemes meleg, tisztaság fogad, a játszóterem épp üres, hiszen a kicsiket szüleik a másik szobában öltöztetik, dél van, lejárt az óvodai program. Az óvónő, aki három évvel ezelőttig az intézmény igazgatója is volt, elzárkózik attól, hogy nyilatkozzon, de megengedi, hogy szétnézzünk, meggyőződhessünk, hogy minden rendben van. Miközben nézelődünk, egy „szolgálatos kapus ovis” sorra nyomja a gombokat, és engedi be a gyerekek után érkező szülőket. Szerettük volna megtudni, mi az óvónő véleménye a magyar csoport visszaköltöztetéséről, illetve mekkora segítség ez nekik, hogy most legalább az egyik csoportnak két terem áll a rendelkezésére. Sajnos a pedagógus elzárkózott a választól.

Peti: kértem a szerződés meghosszabbítását

A legutóbbi tanácsülés után, amikor a szerződés meghosszabbítása utolsó pillanatban lekerült a napirendről, Peti András alpolgármester félig viccesen mondta, hogy másnap kézen fogja Dorin Florea polgármestert, és elviszi a garzonba, hogy a helyszínen megmutassa: egy aprócska tömbházlakás nem megfelelő hely egy óvodás csoport működéséhez. Később érdeklődésünkre elmondta, hogy október 8-án újra összeül a képviselő-testület, megpróbálja akkor napirendre tűzni az egyház és a városháza közötti szerződés meghosszabbításának kérdését. „Nyilvánvaló, hogy a magyar kisgyermekek az egyház épületében kiváló helyen vannak, udvaruk és játszóterük is van. Az egyház nagyon készségesen segített eddig mindenben, holott a városháza nem fizeti rendszeresen a bérleti díjat, és a költségeket sem. Egyedüli ok, amiért vissza akarják költöztetni a magyar gyermekeket a garzonba, az a spórlás. Remélem, sikerül elérnem, hogy október 8-án megszavazzuk a szerződés meghosszabbítását” – mondta bizakodóan Peti András. 

A határozattervezet értelmében az egyház és a városháza közötti egyezség alapján a polgármesteri hivatal havonta 650 lejt kell fizessen bérként, míg a téli hónapokban 900 lejt, egyébként 150 lejt közköltségként.