A Saul fia vetítésének jogát csak egy alkalomra kapták meg a szervezők – számolt be érdeklődésünkre Kósa András László, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet vezetője, akitől azt is megtudtuk, hogy mint mindig, ez alkalommal is igyekeztek úgy összeállítani a programot, hogy abban a közelmúltban forgatott filmek szerepeljenek, illetve tematikailag is érdekesek legyenek a marosvásárhelyi közönség számára, a román nézőket is érdekeljék.

Sokan voltak kíváncsiak a Hajdu Szabolcs filmjeire is, amelyek közül a Bibliotheque Pascalt részben Marosvásárhelyen forgatták, ismert színészekkel és helyi statisztákkal. Így nem csak a helyszíneket ismerhették fel a nézők, de ismerőseiket vagy éppen önmagukat is. A stáb évekkel ezelőtt a főtéren, az orosz piacon és a Maros-parton álló, tornyos, egykor szebb napokat is megélt, lepusztult házban és annak udvarán forgatott. A vetítést követően Hajdú Szabolcs rendező, Török-Illyés Orsolya főszereplő Gáspárik Attila és a nézők kérdéseire válaszolva osztotta meg a filmkészítés történetét, illetve azt, ahogy a filmben látott történet alakult, csiszolódott az utolsó pillanatig. A rendező és marosvásárhelyi színésznő felesége a helyszínek kiválasztásáról is beszélt, azokról az akadályokról, amelyeket kisebb-nagyobb sikerrel legyőztek, mindarról, ami egy-egy ilyen produkció mögött van.

Hajdu Szabolcs Sepsiszentgyörgyön hallott egyszer egy történetet arról, hogy valaki erdélyiként hogyan ment ki Magyarországra, és miként boldogult egy budapesti bárban. Erre alapozta a forgatókönyvet, amelyet éveken át írt, változtatott, hozzáfűzött. A filmben megjelenő Bibliotheque Pascal nevű bordélyházhoz vannak hasonlóak a világ nagyvárosaiban, ahol prostituáltak „dolgoznak” saját választásuk alapján vagy kényszerítve – válaszolta a rendező egy nézői kérdésre. A filmben szereplő édesanya és kislánya történetével éppen filmezés közben találkoztak Marosvásárhelyen, ahogy az álomszerű meséléssel is egy magyarországi börtönben, ahol utcalányok szőtték színes, elkápráztató, hihetetlenül csengő, meg nem történt történeteiket. Szemfényfesztők, csalók, leánykereskedők, emberrablók, gyereküket elhagyók mindenhol léteznek, ahogyan hiszékenyek és álmodozók is. A filmben szereplő gyámügyi hivatalnok jelenete is valódi és hiteles eset, ahogy a legvégén a bútornagyáruházas „kirándulás” szintén.

Elégedetten szólt a február 25–28. között hatodik alkalommal megszervezett magyar filmnapok látogatottságáról Kósa András László, aki elmondta, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet egyik célja a magyar kultúra terjesztése, a román közösségekben történő népszerűsítése, megismertetése. A társszervező K\'arte Egyesület is hasonlóképpen gondolkodik, a kultúrák megismertetését, az egymás mellett élő, sok esetben párhuzamosan létező közösségek egymáshoz közelítését tartja az egyik feladatának. A filmek kiválasztásánál is az volt a szempont, hogy mindenkihez szóljanak, a marosvásárhelyiek érdeklődésére számot tarthassanak, időszerű kérdésekről szóljanak. A mozitermek az átlagos hétköznapokon szinte üresek, ám ez alatt a négy nap alatt zsúfolásig megteltek, ami annak is a jele Kósa szerint, hogy az emberek igénylik ezt a fajta mozizást, közösségben ülni, egymásra tekinteni, érezni, látni, hogy mások is, ismerősök vagy ismeretlenek érdeklődnek ugyanaz iránt.