Bolyai Farkasról és fiáról, Jánosról nagyon sok pletyka terjedt, főleg Marosvásárhelyen. Az utóbbi húsz-harminc évben jelentek meg tudományos kutatások eredményei, hiteles írások arról, hogy hogyan éltek, milyenek voltak a mindennapjaik, hogyan vélekedtek Dózsa György parasztvezérről, vagy az 1848-as forradalomról, Kossuth Lajosról – hívta fel Oláh-Gál Róbert Bolyaiakról írt könyvének jelentőségére a figyelmet Kása Zoltán egyetemi tanár, a Scientia Kiadó igazgatója Marosvásárhelyen, a Teleki Téka freskós termében tartott bemutatón.

A matematikus, Bolyai-kutató Oláh-Gál ez alkalommal nem annyira a matematikai tudományokra helyezte a hangsúlyt, hanem az élettörténetekre, a két Bolyai mindennapjainak sajátosságaira, családjaik életmódjára, érdekességekre, amelyek nem ismertek a nagyközönség számára. A kötetből például megtudható az is, hogy Bolyai Farkas féltestvére, Bolyai Gergely, aki Bólyán gazdálkodott, a Székelyföldre, Fenyédre költözött, ott is halt meg a 19. század végén. A Bolyai-kastély, amely az 1950-es években még ép volt, mára teljesen romossá vált, hasonlít a felvidéki Madách-kastélyhoz.

Szabó János, az elfeledett arcképfestő

A Bolyai Farkas arcképfestője, Szabó János. Kismonográfia Szabó János (1790–1851) festőművészről című könyvet Apor Eszter művészettörténésszel közösen adta ki Oláh-Gál Róbert. A kötet ugyancsak Bolyaihoz kötődik – hangzott el a rendezvényen, hiszen a méltatlanul elfeledett festőművész Bolyai Farkastól tanult, majd továbbadva tudását, ő tanította Barabás Miklóst, a legnagyobb magyar arcképfestőt. A kötetet Oniga Erika mutatta be a két szerző jelenlétében.

Apor Károly, az első magyar fényképész

Báró Apor Károly annak ellenére, hogy anyja gróf- vagy bárókisasszonyt szánt neki, polgári származású lánnyal házasodott, élete érdekesen alakult – derül ki Oláh-Gál Róbert Báró altorjai Apor Károly (1815–1885) életének és munkásságának vázlatos bemutatása című könyvéből. A fiatalkorát, családjának történetét, marosvásárhelyi tartózkodását is leírja a szerző, aki kutatásai során olyan dokumentumokat tárt fel és tett közzé, amelyek hiánypótlók a történelemkutatók számára – mutatott rá Nemes Gyula történész. Az első magyar fényképészek között említik a nevét, de kiváló borász volt, illetve életműve a kézirat- és könyvgyűjtő szenvedélyében csúcsosodott ki – derül ki Oláh-Gál Róbert kötetéből.