Mondj nemet a koldulásra

Nagyon nehéz nemet mondanom a koldulásra, egyébként is udmr-s előjáróink elvárják tőlünk, hogy kolduljunk, ha mást nem, percenként kegyeikért esedezzünk, megalázkodjunk előttük, rimánkodjunk, jajveszékeljünk, hogy mi közönséges lapterjesztők előttük világgá kiáltsuk saját világfájdalmunkat, hogy továbbra is meg akarunk maradni Marosvásárhelyen! Mert úgy érezzük, szükség van ránk. Micsoda csalóka egy érzés ez a kényszerképzetünk, hiszen mások is vannak a világon, ők lehet, jobban teszik majd a dolguk. Meg azért is szeretnénk megmaradni, mert mi tudjuk, mire van szüksége az itteni magyarságnak, melyik lap vigasztalja őket és melyik beszél haragosan ellenük, őszintén át tudjuk érezni életüknek a nehezebb pillanataikat és örömeiket egyaránt, habár ebből az utóbbiból, kevesebb jutott a mihaszna örök elégedetlenkedőjének. De nincs mese, menni kell, huszonkét év után nincs többé helyünk saját városunkban, nincs könyörület, a minimális emberi együttérzés legutolsó szikrája is végleg kihunyt ingyenélő tanácsos martalócainkból. Játékszerek vagyunk, végletekig kimerült, többszörösen megregulázott Jancsi bohócok lettünk uraságaik számára, kiket le sem kell többé köpnek, hogy nehogy véletlenül talmi fényességben is túlragyogjuk őket, az ingyenélőit. Még jó hogy nem középkorban élünk, mert akkor legkevesebb mindnyájunkat karóba húznak a köznépek lelkes éljenzése közepette. Mert az a kevés, aki még olvas, lapot vesz kezébe, aki fel tudja fogni, mit jelent lapterjesztői munkásságunk, azoknak hatalma nincsen, ki vannak semmizve mindenünnen.
Éljenek a hülyék! Soká éljenek, de ne csak állami szociális ingyen juttatások révén tartassanak el, mint volt az ez idáig! Szabad utat kérünk! Tessék helyet csinálni az idiótáknak! Mindegyiknek, hogy tudják, hogy érezzék, hogy lássák, miként vonaglik a senki emberszerű kis hernyója, mikor kedvtelésből belénk törlik koszos lábukat! Háromszoros hurrá az analfabétizmusra! Világ analfabétái, miért pont a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalba gyűltetek össze ily szép számban? Apropó, semmihez sem értő hivatalban vegetáló nullitások, mondjátok meg, titeket, ugyan mikor licitálnak már végre? Mikor már örökre teljesen tönkretettétek a várost?
Már csak a tolvajoknak van nálunk becsületük. Annak a lapterjesztőnek jár ki a legtöbb tisztelet, aki többszörösen, több cégen keresztül legkevesebb ezermilliárdoktól fosztotta meg az ország büdzséjét, más országét is dettó, ők előttük kell csúszni-mászni, kedvükbe járni, helyet csinálni számukra, minket pedig elutalni a pokolba. Másutt kidobják őket, bódéstól., mindenestül, de sebaj, a mi tanácsosaink gondosodnak arról elhozassák a tolvajfajtáját ide hozzánk bódécafrangostól együtt!
És te huncut sajtó, miért nem állsz mellénk legalább az előttünk lévő megteendő utolsó utunkkor? Tudod, hogy működik ez a dolog a sajtóval és a sajtóterjesztőkkel, mint szokott lenni az egy rossz házasságban, de a sírhoz vivő utolsó utunk alatt, valahogy mégis megszépülünk. Azért az sem rossz, hogy túlélitek a terjesztőiteket. Mindenestre az induló start már meg is volt, ma temették el 46 éves korában a legfiatalabbat közülünk, is huszonkét évnyi meghurcoltatás, a folyamatosan átélt stressz, a ránk települt állandó bizonytalanság, amikor is soha egyetlen percre nem volt biztos a helyzetünk - hiszen mindennap várhattuk, hogy mikor sújt le ránk a hivatali damoklészi kard az ott potyára regnáló üresfejű pöcsök jóvoltából-, meghozta a végső angyalgyártó jóvátételi eredményét. Ezek szerint ez kell nektek: mind dögöljünk meg, mert akkor holtbiztos rend lesz biztos. Ahogy Janó bá mondaná ilyenkor: - Megvertung!... Kidobtung... Kikergetung...