A Deus Providebit Tanulmányi Házban zajlott beszélgetést, amelynek meghívottja Peti András alpolgármester és Kelemen Márton, Maros Megye Tanácsának alelnöke volt, a Demokratikus Marosvásárhelyért Egyesület szervezte. Bár úgy tűnt, a meghívottak is azon a véleményen vannak, meg kell menteni a Bürger-palotát, végig gazdasági és észérvekkel támasztották alá ennek megvalósíthatatlanságát.

Kovács István Dávid, az egyesület elnöke elmondta, az Aranykakas visszaszerzésének ügye ott tart, hogy a kulturális minisztériumtól azt a választ kapták, hogy a megyei tanács kellene kezdeményezze az épület kisajátítását. Innen kellene továbblépni, és konszenzusra jutni – mutatott rá a találkozó apropójára Kovács. A tanácskozáson kisszámú, de többek között a színház, képzőművészet, igazságszolgáltatás, műemlékvédelem területéről érkező értelmiségiek csoportja volt jelen.

Kelemen Márton szerint egy lehetséges megoldás, ha az ingatlan közhasznúvá nyilvánításához szükséges lépéseket megteszi a megye, viszont a kisajátítással járó költségeket valaki más, például a város vállalja át, hiszen a megyének – az amúgy is alárendeltségébe tartozó számos kulturális intézmény fenntartása mellett – nincs erre pénze. A műemlékek felújítására szánt források korlátozottak, és ezeket prioritizálni kell, vélte Kelemen.

Peti András szerint a logikus az lenne, ha a tulajdonosok felajánlanák az épületet eladásra, de a jelekből ítélve eszükben sincs, miközben nem használják, és fel sem újítják. A város először ingyen szerette volna megkapni az épületet, aztán fenyegették, megbüntették a tulajdonosokat, végül pedig kihelyezték azokat a molinókat, amelyeken azt írja, hogy az ingatlan nem a város, hanem a bukaresti Romarta S.A. tulajdona. De a Romarta S.A. hivatalosan megszűnt – hangzott el a közönség soraiból, mire kiderült, ennek jogutódja, a Romarta S.R.L. a jelenlegi tulajdonos. Ki játszotta át állami tulajdonból magántulajdonba az Aranykakast? – egy kulcsfontosságú kérdés a regényesen szövevényes tulajdonjogú ingatlan esetében, amelyre csütörtök este nem kap(hat)tunk választ, de nem biztos, hogy el kell vetni azt a jelenlévők által megfogalmazott gondolatot, miszerint az épület parlagon hagyása is Vásárhely magyar vonatkozású történelmének a szisztematikus eltüntetését szolgálja. Az is kiderült, hogy bár nem akarják hasznosítani, a tulajdonosok tisztában vannak a törvényekkel, és tudják azt is, hogy ha nem fektetnek be az épület állagmegóvásába, milyen eljárásokkal lehet az eltulajdonítását megakadályozni: 2011 óta folyamatosan hosszabbítják azt a felújítási tervet, mely a B kategóriás műemlék épület teljes külső-belső felújítását, közművesítését szolgálja – papíron.

Peti András rákérdezett, a jelenlévők mit gondolnak, mit kellene tenni: egy magántulajdonban lévő épület hosszas kisajátítási folyamatába belekezdeni, vagy pedig a város tulajdonába tartozó műemléképületek felújításával foglalkozni. Kelemen Márton is azon a véleményen volt, hogy a precedens nélküli eljárás – azaz a megye részéről történő közhasznúvá nyilvánítása kérése – hosszas és fájdalmas folyamat lesz, amelyben a siker nem garantált.

A hallgató azzal a benyomással távozhatott, hogy mindkét politikus inkább a civilek belépését szorgalmazza az ügybe. Azaz jó ötletnek tartják, ha civilek tárgyalnának a tulajdonosokkal és megegyeznének egy lehetséges hosszú távú bérlés feltételeiről.