Petícióval mozdítanák előre a jégcsarnok befejezését Marosvásárhelyen

Borbély László RMDSZ-es politikus számításai szerint Elisabeta Lipă immár a hetedik miniszter, akitől a marosvásárhelyi jégcsarnok befejezését kéri. Az előzőek egytől egyig azt ígérték, hogy előteremtik a hiányzó pénzt, de egy árva fillért nem juttattak a 2007-ben elkezdődött és nagyrészt elkészült építkezés befejezésére. Az új tárcavezetőt immár a sportbarátok és a sportolók szülei által kezdeményezett petícióval is megpróbálják elődeinél jobb belátásra bírni.

„Marosvásárhelyen két klub működik, amelyek aktívan és intenzíven használnák a jeget – a Maros Sportklub, amely gyorskorcsolyázók tanítását, felkészítését és edzését vállalta fel, valamint a HCM, amely jégkorongozó gyerekek tanítását és edzését végzi. Ezek a gyerekek, annak ellenére, hogy rendkívül kitartóak és tehetségesek, rettenetes körülmények között készülnek fel azokra a bajnokságokra, amelyeken részt vesznek. Hiszen az év három hónapjában van mindössze jegük, az év többi részében parkokban vagy tornatermekben edzenek. Az eltelt évek során több alkalommal látogatott el az éppen soron lévő ifjúsági és sportminiszter városunkba, a befejezetlen pálya megtekintésére. Minden esetben ígéretek hangzottak el a befejezés kapcsán, amelyekre ez ideig nem került sor” – olvasható többek között az egyik jégkorongozó kisfiú édesanyja, Csata Éva által megfogalmazott beadványban.

A fiatal szülő a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, hogy a petíció megfogalmazásával, aláírásával és a miniszter asszonynak való elpostázásával nem ér véget a nyilvános akciók sorozata. „Amint felmelegszik az idő, áprilisban folytatjuk. De akkor már tüntetésre gyűlünk össze a befejezetlen jégcsarnok elé. Akkor még több aláírással és egy esetleges látogatással ismét a minisztériumhoz fordulunk” – jelentette ki Csata Éva, hozzátéve, hogy ő nem szokott háborúkat veszíteni. Aki csatlakozni szeretne a petíciójához a petitieonline.com online felületen írhatja alá.

Majdnem kész

Építkezési szakemberek szerint a befedett csarnok mintegy hetven-hetvenöt százalékban készült el. Hátramaradt az öltözők befejezése, a világítás beszerelése,  ugyanakkor üzembe kell helyezni a hűtő- és szellőzőberendezéseket, új palánkot kell rendelni, ami kötelező a nemzetközi események megrendezéséhez. Mindemellett eredményjelző táblára lesz szükség, székek kellenek a lelátóra és egy modern jégcsináló gépet kell beszerezni. Felvetődött, hogy a régi Turbinaárkot pályázati pénzek révén fel kellene újítani, hisz alkalmas lenne arra, hogy biztosítsa a jégpálya működtetéséhez szükséges elektromos áramot. Ennek legnagyobb akadálya maga a turbinagép, mely évtizedek óta működésképtelen. Az illetékesek szerint akár fel is lehetne újítani, hiszen valamikor Marosvásárhely villanyhálózatát innen látták el. A város azonban nem rendelkezik sem a döntés jogával, sem a szükséges pénzösszeggel. Pedig az elmúlt években Dorin Florea polgármester többször is kérte a félkész létesítményt, azt ígérvén, hogy a helyi költségvetésből néhány hónap alatt a városháza befejezi.

A vásárhelyi műjégpálya befedésének kezdeményezője, Borbély László parlamenti képviselő személyesen is felvette a kapcsolatot az új miniszterrel, akit arra kért, tegyen valamit a létesítmény befejezése érdekében. „Annyi pofont kapott Marosvásárhely az utóbbi években, pénzt viszont egyáltalán. Pedig kormányfők és miniszterek látogatták meg az építkezést és ígértek ezt-azt” – mondta el Borbély, hozzátéve, hogy ő is aláírja a petíciót. A volt fejlesztési tárcavezető ma már nem tud úgy kimenni unokáival a Ligetbe, hogy valaki meg ne állítaná, és ne érdeklődne a minisztersége idejében elkezdett építkezés sorsáról.

Itt a pénz, nincs pénz

Bár 2009 óta a „szolgálatos” miniszterek rendre megígérték, hogy a szaktárca még abban az évben befejezi a létesítményt – mely lényegében egy kétezer férőhelyes multifunkcionális sportcsarnokként működhet –, egyikük sem tartotta be ígéretét. Mit több, Borbély László tudomása szerint létezik egy bizottsági jelentés, melyet a kormány ellenőrző testülete készített, miszerint több pénzt nem szabad a vásárhelyi csarnokra áldozni. A minisztérium honlapjáról származó információk szerint a munkálatok leállításáig, azaz 2009 decemberéig az építkezés már 7,5 millió euróba került. Ebből a kormány tartalékalapjából 2,5 millió euró származik, 4 milliót az akkor Borbély László által vezetett fejlesztési minisztérium tett le, és további egymillió euróval az Ifjúsági és Sportminisztérium járult hozzá.

A munkálatok leállásakor, minisztériumi forrásokból származó információk szerint 3 millió eurós költségvetés-kiegészítéssel lehet befejezni a beruházást. Így a vásárhelyi csarnok is szinte annyiba kerülne, mint a 12 millió euróból megvalósított brassói jégpálya. A Cenk alatti, 2010-ben átadott sportbázis az ország legkorszerűbb jégcsarnokának számít; mindezek ellenére egy ugyanolyan modern létesítményt azelőtt egy pár évvel Miskolcon 4 millió euróból építettek fel.

Sportolók vannak, már csak a jég hiányzik

Vasile Coroş, a Maros Sportklub igazgatója úgy véli, a csarnok hiánya jelentős anyagi terhet ró az éppen a sportminisztérium által finanszírozott klubra. Gyorskorcsolyázóik ugyanis augusztustól októberig Csíkszeredában vagy Csíkkarcfalván, utána pedig Németországban kénytelenek edzeni. „Elképzelheti, hogy ott nem olcsó az élet. Itt meg áll ez a félkész építmény, Csíkszeredában pedig képtelenek befejezni a 400 méteres szabadtéri pályát” – panaszolta el a napilapnak a gyorskorcsolya szakosításos edző-klubvezető.

Míg az imént felsorolt gondok miatt a minisztériumi klub egyelőre letett a jégkorong szakosztály megalakításáról, a csarnok megépítése 2009-ben néhány lelkes volt sportolóban csak feltámasztotta a hokicsapat újjáalakításának reményeit: Barabás István, Nagy Árpád és Pokorny László létrehoztak egy magánklubot, a Maros HC-t. Nem csak gyerekeket ismertettek meg a téli sportággal, számos régi jégkorongozót is rávettek, hogy húzzon újból korcsolyát, és álljon be az Erdélyi Független Amatőr Jégkorongliga által szervezett öregfiú-bajnokságába. Aztán az építkezés elhúzódása és a projekt kilátástalansága miatt a láng egyre gyengébben kezdett pislákolni, majd kialudni látszott. Nemrég azonban Nagy Árpádnak sikerült újragyújtania; ha nem is egy teljes csapatra valóval, de most is egy pár gyerekkel próbálja megszerettetni a jégkorongot. „Az idén télen is részt vettünk és helytálltunk egy-egy barátságos mérkőzésen vagy kupán. Igaz, legutóbb is mi csak a félcsapatot adtuk, a másik felét a szervező kézdivásárhelyiek tették ki. Ebben az összetételben két győzelem, két döntetlen és két vereség volt a Fashion Kupán elért mérlegünk, ami figyelemre méltó, hiszen Brassó, Csíkszereda. Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós és Csíkszentimre hasonló korú fiataljai ellen léptünk jégre” – számolt be az idény eredményeiről Nagy Árpád. A tréner szerint mindez azért is dicséretes, mert nem lehet összehasonlítani a vásárhelyi edzési körülményeket a csíkiakéval, a gyergyóiakéval vagy a brassóiakéval.

A múlt is kötelez(ne)
Bár az éghajlata, majd a fedett jégpálya hiánya miatt Marosvásárhely soha nem rivalizálhatott Csíkszeredával, néhányszor mégiscsak felvette a versenyt. Nyolcvan évvel ezelőtt a várost két csapat – a Mureşul és az MSE – képviselte az Országos Ligában. Előbbi 1938-ban, majd ’40-ben a tabella bronz­érmese lett. Egy évtized után, 1950-ben Maros­vásárhelyre került a baj­noki cím. A Brassóban rendezett döntőt a Maros­vásárhelyi Locomotiva RATA nyerte, miután 15-0-ra győzte le a segesvári CFR-t, 6-1-re a Ploiești-i Petrolult, az elődöntőben 3-3-as döntetlent ért el a Csíkszeredai IPEIL ellen, majd 5-1-re verte a helybéli Steagul Roșut. Rá egy évre a csapat Csíkszere­dá­ban duplázott, miután a döntőben csíki riválisával hozta össze a sors. Ezúttal a vásárhelyiek 4–2-re nyerték a tétmérkőzést. A múlt század közepén olyan sportegyéniségek kergették a korongot a csapatban, mint dr. Bíró József, Kulcsár Ernő, Togănel Teofil, Incze II. László (Paci), dr. Fenke I. Ferenc, Incze III. József (Tuka), Kocsis Béla, Fábián, Szabó, Bíró Sándor, Incze I. Gabi, Mártonfi, Ritz, Kerekes István, Magos Andor vagy Nagy (Pocó) Gábor. Többen közülük nem csak a román jégkorong válogatott tagjainak, de egyéb sportágak kiválóságainak is számítottak.