Először viszi fiát öntözni Balogh István

Csíkfalva polgármestere, Balogh István számára azért különleges az idei húsvét, mert először tudja magával vinni locsolni a fiát, aki most már két éves és három hónapos, így élvezni tudja az ünnepet. A Balogh családnál amúgy húsvét vasárnapja és hétfője is a templomban kezdődik, amit közös családi étkezés követ.

Ebben az évben csak hétfőn locsolkodik a község polgármestere, de elárulta, hogy két-három évenként – legutóbb tavaly – fenyőágazni szoktak a faluban. Ez a régi szokás abból áll, hogy a falu férfiai összegyűlnek, a kultúrotthontól elindulnak, minden lányos házhoz fenyőágat tesznek, s két napon keresztül locsolkodnak. „Gyakorlatilag ilyenkor végiglocsoljuk a falut, tavaly 180-an is voltunk. Idén azonban nem szervezzük meg, egyrészt azért, mert csak két-háromévente csináljuk, hogy ne unja meg a falu, másrészt úgyis felújítjuk a kultúrotthont, s ugye ott szoktunk találkozni, meg ott záródik húsvéti bállal a mulatság” – mondja Balogh István, aki így csak hétfőn fog öntözni, s kisfiát vezeti be a népszokás szépségeibe. „A közeli rokonokat, szomszédokat fogjuk megöntözni” – szögezi le a csíkfalvi polgármester. Hozzáteszi, gyermekkora óta ugyanazzal a verssel „házal”, s attól függően, hogy hol mondja, piros tojást vagy sok puszit kér a vers végén.

Egy korsó vízzel készül

Makfalva polgármestere, Márton Zoltán szerint sajnos már falun is kihalóban van a húsvéti öntözés mint szokás. Ő legalábbis szomorúan állapítja meg, a fiatalok nem, vagy kevesen járnak öntözni, sok középkorú is megunta már. A Márton családban azonban még mindig ünnep az ünnep,  így húsvét hétfőjén, míg a két lány édesanyjával otthon várja a locsolókat, addig a  polgármester 18 éves fiával veszi nyakába a falut. „Évek óta ugyanazzal a korsóval indulok locsolni, víz van benne, azzal öntözöm a hölgyeket, szerintem úgyis elegük van a sok illatos kölniből. Van, ahol hagyják a vizezést, máshol eljátsszuk a színjátékot, hogy megijednek a víztől a lányok” – mondja Márton Zoltán, aki délelőtt fiával locsolkodik, majd délután külön útra térnek, hiszen „a polgármester már nem megy a lányokhoz”.

A polgármester és a magánember is ünnepel

Amikor felhívtuk Balog Elemért, Vámosgálfalva polgármesterét, rögtön az volt az első kérdése: kinek az ünnepléséről szeretnénk többet megtudni: a polgármesteréről vagy a magánemberéről? Mindkettőről – hangzott válaszunk. „A közösségemről természetesen nem feledkezem meg. Ünnep első napján a művelődési házban lepjük meg a falu lakosságát egy kulturális összeállítással, amelyben helyet kap majd egy bohózat, az óvodásaink és iskolásaink táncfellépése, és a kisebbik lányom népdalokat fog énekelni” – mesélte az elöljáró, aki a húsvét többi részét a családjával tölti. „Ünnep első- és másodnapján templomba megyünk, és a szűk rokonság hölgytagjait locsolom meg” – mondta a vámosgálfalvi polgármester, aki azt is elárulta, a kedvenc húsvéti házi süteménye a kalács.

Legalább félszáz hölgyet örvendeztet meg 

Persze, hogy jár locsolkodni a mi polgármesterünk – mondja büszkén a kerelőszentpáli községvezető titkárnője, amikor elmondjuk neki, hogy ezúttal nem a közügyek, hanem az ünnep kapcsán szeretnénk beszélni Simon Istvánnal. „A hagyományt őrizzük és továbbadjuk – mondja érdeklődésünkre a községvezető, aki eddig fiával járt locsolkodni, de a 13 éves legény idén már barátaival megy. „A család hölgytagjai mellett a szomszédokhoz, barátokhoz is betérek húsvét másodnapján. A reggeli kávénál választom ki az internetről a locsolóverset. Általában autóval járok, csak a szomszédoknál fogyasztok el esetleg egy pohár italt. Mondják is nekem, hogy azért nem vagyok a legjobb polgármester, mert nem tudok inni. Polgármester kollégáim szerint nem edzek ezen a téren eleget, s nem bírom az italt. Ez így is van, és nem bánom. Piros tojást nem szoktam gyűjteni, a család kislány tagjainak kis meglepetést, csokit szoktam vinni” – fejtette ki Simon István.

A feltámadást hirdetni a községben, a családban is

Örömöt és izgalmat él át minden húsvétkor Marosszentgyörgy polgármestere, Sófalvi Szabolcs, aki szívesen emlékezik a régi ünnepekre is. „Már kisgyerekként szüleimmel együtt minden évben elmentünk a feltámadási, gyertyás körmenetre és az éjjeli szentmisére. Izgalmas volt a sötétben, csak a gyertyák fényére hagyatkozni és énekelni. Most is különös élmény, amikor húsvét éjszakáján, a katolikus templomból indulva, a feltámadást hirdető hívekkel együtt énekelve megkerüljük Marosszentgyörgy főterét. Az ünnep mélységét az is fokozza, hogy feleségemmel és három kisgyerekemmel együtt az ünnep előestéjén gyertyafényben elolvassuk a Jézus feltámadásáról szóló szentírási részt, közösen énekelünk, és ekkor elindul a gyerekekből a kérdéssorozat az élet „nagy gondjairól”, a halálról, a feltámadásról, az örök életről” – mondja Sófalvi Szabolcs.

Húsvét hétfőjén természetesen a marosszentgyörgyi polgármester is locsolni indul, kiskorától kezdve ez a program.  „Kiskoromban a testvéremmel, osztálytársaimmal jártam, utána egyedül, most már két kisfiammal megyek. Miután polgármesternek választottak megnehezedett a dolgom, mert nagy volt az elvárás, hogy hova menjek locsolni, és hiába próbáltam eleget tenni, nem sikerült. Emiatt úgy döntöttem, hogy csak a közelebbi rokoni körbe járok. Mindig saját verset komponáltam, most is ezt teszem, a fiaimnak is írok kis versikéket, amelyekkel Jézus feltámadásának az örömét hirdetjük, de kis vicces dolgok is belekerülnek” – mondja a polgármester, aki annak is örül, hogy mindig húsvét környékén kerül sor a Szent György Napokra, ugyanis emiatt az ünnepi hangulat tovább tart a községben.