Nagy sikernek örvendett az első Római fesztivál, már a reggeli órákban kerékpárok, személygépkocsik és autóbuszok érkeztek a mikházi Csűrszínház bejáratához, hogy a tíz órakor kezdődő felvonuláson részt vehessenek.

A „rómaiak” és az érdeklődők meglátogatták a Maros megyei múzeum munkatársai, valamint magyarországi és németországi partnereik által végzett kutatások, feltárások, ásatások helyszínét, majd egymás után kezdődtek az érdekes és információdús események: kiállítás Rómaiak Mikházán címmel, ókori játszóház Asterixszel és Obelixszel, a római kézművességet, művészeteket és a hétköznapi életet bemutató műhelyek: mozaikkészítés, kerámiaművesség, kőmegmunkálás, szabóság, latin írásbeliség, színház, viselet és fodrászat.

Az érdeklődők részt vehettek egy „helybéli” politikai-közösségi vezető gyászszertartásán, a légiós katonák hadgyakorlatán és íjászaton is, a gladiátorokat valóban véres harcukban (az egyik hagyományőrző harcosnak a sisak felsértette az állát) buzdíthatták, közülük egyesekre mito (kegyelem) várt, másokra iuga (halál), és azt is láthatták, hogy mit tesznek a fúriák az eskü- és szabályszegő barbár harcossal. Közben a régészeti feltárásokat és a restaurátori laboratóriumot folyamatosan idegenvezetővel látogatták kicsik és nagyok, a Mit tettek értünk a rómaiak? című román és magyar nyelvű előadáson pedig kiderült, mi mindent köszönhetünk a rómaiaknak.

A délelőtti óráktól késő délutánig rotyogott a leves és sült a kenyér a Taberna culinában, a Taberna dulcinariában pedig mézespogácsa készült. Nagy sikert aratott a római húsleves tojással, de nagy volt az érdeklődés a bab- és a lencseleves, valamint a lencsefőzelék iránt is, és kicsinek-nagynak elnyerte az ízlését a cserépedényben sült, olajbogyóval, hagymával töltött kenyér túrókrémmel.

A gyerekek főként a mézespogácsáért rajongtak, és az is előfordult, hogy a nap vége felé, amikor már a kész ételek és az alapanyagok is fogytán voltak, egy anyuka két gyerekének kért „valami édességet” – a „szakácsfiúk” pedig mogyoróból, datolyából, fügéből és mézből kevertet készítettek. A receptek mind eredeti római leírás alapján készültek, Apicius fennmaradt és 1996-ban a budapesti Enciclopedia kiadó által magyar nyelven közzétett szakácskönyve (De re coqinaria) alapján. Megtudhattuk többek között, hogy kétezer évvel ezelőtti birodalomban drága volt a só, ezért a hallét vagy szardellapasztát használtak só helyett.

A rabszolgák közül – míly meglepő! – a legdrágábban a Júlia nevű hölgy kelt el több mint 150 lejért, ő „gazdájának” régészeti idegenvezetést ígért, és mosolyt és elégedettséget csalt az arcokra a bazsalikommal, mentával, fügével, datolyával és borssal félszáraz ménesi borból készült római fűszeres ital is. A rendezvény fáklyás felvonulással zárult.

A limes

Évek óta ásatások és kutatások során próbálják feltárni a római határvédelem (limes) Maros megyei szakaszát, a mikházi katonai tábor és település nagy eséllyel pályázhat az UNESCO világörökségi státusra a több országra kiterjedő Római Birodalom Határai világörökségi helyszín részeként. A mikházi leletekből megállapították, hogy ötszáz fős gyalogos csapat állomásozott a településen, a tábor mellett volt egy római fürdő, valamint egy civil település is, amely a katonai tábort szolgálta ki – derült ki Pánczél Szilamér főszervező régész ismertetőjéből.