– Hogy esett a választása Csehov Sirály című darabjára?

– Minden színház-csináló embernek előbb-utóbb találkoznia kell a Sirállyal, főleg a kezdeti periódusban, akkor amikor meghatározzuk önmagunkat. Csehovnak ez az emblematikus műve pont arról szól, hogy az író, a művész kinek és minek ír, a felelősségvállalásról, az új formák kereséséről szól. Mi is éppen ebben a fázisban vagyunk most, meg akarjuk határozni önmagunkat. A többi előadásunkat így folytatjuk, tehát az önmeghatározás formáját keressük, a művész szerepét a társadalomban, a közösségben, valamint az örök csehovi szinten az emberi kapcsolatokra is reflektálunk, az egymáshoz való viszonyunkra, a szeretet és az odafigyelés szükségességére, ugyanakkor ennek a bizonyos, jellegzetesen csehovi lehetetlenségére, hogy annak ellenére, hogy szeretnénk egymásnak segíteni, ez nem mindig sikerül.

– Első alkalommal rendez Csehovot.

– Igen, ez az első találkozásom Csehovval és azzal a bizonyos álomvilággal, hiszen van egy jellegzetes mondata, hogy ne úgy ábrázoljuk az életet, ahogy lennie kellene, hanem ahogy álmainkban megjelenik. Tehát ez is érint minket, mi is egy fajta álmot követünk, ahogy mi szeretnénk színházat csinálni, reméljük, az fog megjelenni a színpadon. Tehát benne van az a fajta csehovi átértelmezés, hogy igenis az álmainkat próbáljuk megvalósítani.

– Török Violánál egyfajta kulcsszó az álom, főleg, ha a többi előadását is felidézzük.

– Éppen most fogalmazódik meg, és örültem neki, hogy eljutottam végre a Sirályhoz, hogy ez egy általános írói krédó, hogy az író egy álmot valósít meg, és megpróbál úgy reflektálni a világra, ahogy ő szeretné, hogy ez a világ kinézzen. Tehát valamilyen formában van egy jobbító szándék, egy olyan törekvés, hogy rámutassunk a körülöttünk levő világnak a durvaságára, közönyösségére, szenvedéseire, az emberi bajokra, pontosan ennek a kommunikációnak a lehetetlenségére. Az írónak az álma az, hogy ezt valahogy feloldja, segítsen megértetni jobban a körülöttünk levő világot, segítsen gondolkozni, megfejteni bizonyos titkokat. Ilyen szempontból az író a saját kínlódását mutatja be, hogy milyen nehéz megtalálni azt a formát, amelyben meg tudjuk szólítani a körülöttünk levő embereket.

– Mit jelentett Csehovot rendezni, mire kellett leginkább figyelni?

– Azt mondanám, bíztam abban, hogy ez a csehovi szellem fog segíteni abban, hogy megtaláljuk az őszinte formákat, ráhangolódjunk erre az őszinte kínlódásra, ami megfogalmazódik ebben a darabban. Ugyanis a főszereplő áldozata lesz végül a saját álmainak. Egy olyan tragikus helyzet alakul ki, amikor valaki annyira akar valamit csinálni, hogy ezért mindent feláldoz. Úgy éreztük, hogy ez a fajta komolysága és hozzáállása az élethez és a művészethez fog adni nekünk is elég erőt, hogy a lehető legtisztább formában megfogalmazzunk nagy dolgokat. Próbáltuk kerülni azokat a kicsit hamiskás, de lehet, hogy látványos elemeket, amelyek ennek esetleg ellentmondottak. Egy eléggé lecsupaszított előadást lát a közönség, amiben az emberi viszonyok élnek. Reméljük, hogy ebben a kis teremben a gondolatok közelebb kerülnek a nézőkhöz, őszintébben csengnek. Úgy érzem, hogy nagyon kortárs és nagyon mai dolgokról van szó, egyszerű dolgokról, amelyek mindnyájunkat foglalkoztatnak. Így adott erőt nekünk a csehovi műnek ez a komolysága, hogy végigcsináljuk ezt a folyamatot.

Anton Pavlovics Csehov: Sirály. A Spectrum színház produkciója. Rendezte: Török Viola. Szereplők: Csíki Hajnal, Kinda Szilárd, Kárp György, Badics Petra, Kovács Károly, Szélyes Ferenc, Sz.Szabó Zoltán, Szász Anna, Gál Ágnes, Nagy Beáta f.h., Moréh Zsolt. Sebestyén Hunor f.h.  A produkció  időtartama 2 óra 15 perc, egy szünettel.