Az óvodai karácsonyi ünnepségek betiltásáról beszéltek sokan az elmúlt hetekben, a napokban viszont a szaktárca pontosított: kiemelten fontosnak tartja a pedagógusok, a gyerekek és szülők, a helyi közösségek bevonását a tevékenységekbe, de nem tiltják be a hagyományos ünnepségeket sem, továbbra is szerepelhetnek tehát a gyerekek az óvodában.

Több összeesküvés-elmélet született arról, hogy miért nem lehet folytatni az évtizedes keresztény hagyományt. Olyan is volt, aki az arab világ térhódítását látta emögött. A félreértések tárgya az a szeptember 15-ei videokonferencia volt, amelyet a tanfelügyelőség illetékesei az óvodákért felelős tanfelügyelőkkel tartott, és amely után írásba foglalták, hogy idén nem lesznek karácsonyi ünnepségek tartva olyan értelemben, ahogy eddig voltak szervezve, ehelyett másfajta, szülők bevonásával történő tevékenységeket javasolnak, például közös kirándulásokat, sétákat.

Sütő Edith marosvásárhelyi óvónő kérdésünkre, miszerint fontosnak tartja-e az óvodai szereplést, így válaszolt: „Mi kiscsoportban nem szerepelünk, ugyanis szeptembertől karácsonyig nagyon rövid az idő, egyes gyerekek talán még mindig sírnak, hogy ott kell maradniuk az óvodában. Nem tehetjük ki őket annak, hogy idegen emberek előtt produkálják magukat” – tudtuk meg az óvónőtől.

A gyerekek farsangkor általában beöltöznek, de azt szintén nem várják el tőlük, hogy elmondják a bemutatkozó verseiket. Anyák napján anyukákkal közös játszás szokott lenni, ez nem megerőltető senki számára, év végén pedig szintén nincs értelme szerepeltetni őket, még túl kicsik, mondta Sütő Edit. Ehelyett karácsony előtt általában kreatív délutánt tartanak, amikor adventi koszorút vagy mézeskalácsot díszítenek, díszeket fabrikálnak.

„Évzáró helyett általában egy közös családos pikniket szervezünk. Nagyobb csoportokban, ha a szülők igénylik, akkor tartunk hagyományos szerepléseket is, de ezek nem zárják ki a közös, interaktív találkozásokat sem. Például a mi csoportunkban már évek óta az is szokás, hogy anyák napjára az ajándékot az apákkal közösen készítjük el, így az édesapák is aktívan részt vehetnek gyermekük életében. Az egyetlen alkalom, amikor úgymond kötelezően szerepelünk, az a nagycsoport végi évzáró, de ez valahogy logikus is, hiszen a gyerekek elmennek az óvodából, meg kell adni a módját a búcsúzásnak” – fejtette ki a pedagógus.

Bodoki Lili egy marosvásárhelyi óvodáskorú kisfiú édesanyja – aki maga is pedagógus – kérdésünkre kifejtette: „Bennünket nem zavar, a héten is kellett volna lennie egy őszi összeállításnak, ám az elmaradt időszűke miatt, de decemberben karácsonyi szerepünk lesz. Sok gyerek szereti, s örömmel áll ki a szülei elé. Viszont van rá példa, hogy elrettennek tőle. Abból a szempontból jó, hogy emlékeket kovácsolunk ezekből az alkalmakból, de én magam nem szerettem annak idején kiállni szerepelni, akármilyen jól tudtam a szerepem, a lámpaláz sokat rontott az előadásomon” – vallotta be az édesanya. Szerinte van más mód is az ünneplésre, amelyen szívesebben részt vesz, például a közös barkácsdélutánok. „Pedagógusként azonban sokszor attól tartva, hogy nem mutattunk meg eleget, áteshetünk a ló túloldalára. Nem megterhelni kell a gyerekeket, hanem elérni azt, hogy szívesen bekapcsolódjanak” – tette hozzá.

Székelyruhában, román lobogóval a kezükben

Az óvodai, iskolai betanult szereplések sokszor nemzeti kérdéseket is felvetnek a közösségben. Maros megyében például vannak tanintézetek, ahol az a szokás, hogy a román tagozat december elsejei ünnepségébe a magyarok is bekapcsolódnak. Így volt ez idén is az Erdőszengytgyörgyi Iskolaközpont ünnepségén, ahol a román népviseletbe öltözött kisdiákok mellett székelyruhás gyerekek is megjelentek a színpadon az ország nemzeti lobogóját szorongatva a kezükben. A tanintézet egyik tanárától megtudtuk, senki nem kényszeríti őket erre, de sok vegyes házasság lévén, sok magyar kisgyerek is bekapcsolódik a szereplésbe, sőt a szervezők magyar néptáncegyüttest is hívtak fellépőként. A magyar középiskolások szinte egyáltalán nem is vesznek részt ezeken, csak az I–IV. osztályos tanulók.