Peti András alpolgármester érdeklődésünkre elmondta, már 2013-ban benyújtott egy határozattervezetet, amely arról szólt, hogy városszinten mérjék fel a műemlék épületeket, s amennyiben szükséges, egyenként javasoljanak megoldást felújításukra, karbantartásukra. „Fontos lenne egy ilyen leltár elkészítése, hiszen sok értékes, száz évnél régebbi épület van a városban, ami nem szerepel a műemléklajstromban. A határozatot elfogadták, de a városháza szakigazgatósága azóta sem tett semmit életbe ültetése érdekében” – mondta az alpolgármester. Megtudtuk, hogy a jelenleg készülő Általános Városrendezési Tervben is külön tanulmány kell szerepeljen a történelmi belváros épületeiről, külön fejezet a műemlék épületekről, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez még nincs teljesen kész, illetve hiányos.

Az elmúlt évben azért előrelépés is történt a műemlékvédelem terén hiszen, mint Peti András elmondta, a polgármesteri hivatalnak sikerült felújítani a régi szülészettel szembeni 16-ös napköziotthont, valamint a Dr. Bernády György Általános Iskola épületét, amely Vásárhely neves polgármestere idejében épült.

Az alpolgármester szerint, bár a helyi költségvetésben több melléképület felújítására pénzt különítettek el, mégsem történt előrelépés a Margaréta utcai Kós Károly-stílusú házak megmentése érdekében. De nem sikerült a megyei tanáccsal közös nevezőre jutni a főtéri Apollo-épülettel kapcsolatban sem, amelynek alagsora a városhoz tartozik. Az épület felújításra szorul, de ez csak úgy lehetséges, ha a két tulajdonos ebbe beleegyezik. Megoldás lehetne, ha a városnak felajánlanának egy hasonló értékű épületet, de egyelőre erre nem került sor. Peti András elmondta, a Bolyai téri volt megyeházát is szeretnék felújítani, amelyet a lakásgazdálkodási vállalat, a Locativ ügykezel, és képzőművészek alkotóműhelyeinek ad helyet.  

Soós: a főépítész nem érti a dolgát

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szerint Marosvásárhelyen gondot jelent, hogy a városi főépítész nem érti a dolgát, a polgármestert messze meghaladja a város múltja, épített öröksége, így nem érti, nem érzi ennek jelentőségét. Előnyt jelent, hogy a jelentős műemlékek nem a város, hanem a történelmi egyházak vagy a megyei tanács tulajdonába tartoznak. Ez egyedi eset Romániában. Az igazgató szerint az épített örökség megőrzését tekintve Marosvásárhely Nagyszebenhez képest rosszul áll, de Brassóhoz vagy Kolozsvárhoz viszonyítva már jobban. A szakember szerint az a baj, hogy „nincs a városnak a történelmi belvárosra vonatkozó elképzelése, nincs egy egységes arculat, s itt nem csak az épületek homlokzatairól beszélünk, hanem a burkolatokról, a terekről, járdákról is”. Soós úgy véli: vannak sikertörténetek, mint például a Köpeczy-ház vagy a Bolyai utcai egyházi ingatlanok, s korrigálni lehet az elmúlt tíz évben keletkezett „szégyenfoltokat”, a műanyag keretes ablakokat. „Kevés a lepusztult épület, ez előnyére válik a városnak, csak tudni kellene értékesíteni, megmutatni ezt az épített örökséget” – fogalmazott az igazgató.