A lap annak nézett utána, hogy mi történik azokkal a tűzcsapokkal, amelyek a munkálatok útjában állnak. „Vízvezeték nélkül nem város a város” – hangoztatta gyakran Bernády György, és a városépítő polgármesternek köszönhetően már 1894-ben megjelentek az első tanulmányok, kutatások, melyek a város vízművesítésének szükségességét térképezték fel és fogalmazták meg. A korabeli tűzcsapok a vásárhelyi identitástudat fontos elemeit hordozzák magukon. A szecessziós stílusú utcabútoroknak is nevezhető öntöttvas darabok mindenikén megtalálható Marosvásárhely díszes keretbe foglalt címere, a másik oldalon felirat hirdeti a megrendelőt: „Maros-Vásárhely Szabad Kir. Város Vízműve”.

Törzsök Sándor, az Aquaserv Vízszolgáltató Vállalat projektmenedzsere a lap érdeklődésére kifejtette: patthelyzet van. A katasztrófavédelmi felügyelőség ugyanis igényli, hogy távolítsák el a régi, nem funkcionáló tűzcsapokat, mert tűz esetén zavarhatja őket, nem tudják, hogy melyikük működő- és melyik működésképtelen. „Szerintem igen, le fogják szerelni a szóban forgó két tűzcsapot” – vélekedett Törzsök. Hozzátette, nem tudja felvállalni annak követését, hogy a tűzcsapok bekerülnek-e a vízszolgáltató raktárába. Elméletileg be kell kerüljenek, de szerinte az lenne a legjobb megoldás, ha a múzeum gondoskodna róluk.

A Sapientia egyetem marosvásárhelyi karán 2008-ban Gagyi József professzor vezetésével egy diákokból álló csapat leltározta fel, tanulmányozta a 20. század eleji tűzcsapokat. A kutatás során 32, még helyén lévő tűzcsapot találtak a városban. 2013-ban a Vásárhely.ro nevű portál hívta fel a figyelmet a tűzcsapok eltünedezésére. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az a tény, hogy a 2008 után öt évvel már csak 20 tűzcsap létezett. Mára pedig biztos, hogy legfeljebb 18 van, ugyanis tavaly ősszel a Törvényszék utca felújítása során újabb kettő tűnt el.

Orbán János művészettörténész a napilap érdeklődésére kifejtette: 2013-ban nem járt sikerrel azon kezdeményezésük, melynek célja az volt, hogy a tűzcsapok műemléklistára kerüljenek fel, az ipari emlékké nyilvánítási folyamat során is számos nehézségbe ütköztek.

A szakember szerint nem a védetté nyilvánítás óvná meg tűzcsapokat, hanem a helyi vezetők odafigyelése. Különben a két évvel ezelőtt szervezett akció során Claudiu Maior alpolgármester szóban megígérte Orbán Jánoséknak, hogy nem szedik ki a még helyükön lévőket, és nem fog bántódásuk esni a tűzcsapoknak. Az alpolgármestert sajnos nem sikerült telefonon utolérnünk.