Mint ismeretes, Lucian Goga kormánymegbízott április 8-án, a Maros megyei rendőrség közlekedési osztályának jelzése nyomán átiratban közölte Makfalva Polgármesteri Hivatalával, hogy a Hármasfaluban felállított helységnévtáblák veszélyeztetik a forgalom biztonságát, mert azok „útjelző táblákkal összetéveszthetők”. Vass Imre alpolgármester április 15-én írott levelében ezt visszautasította, a következőkkel érvelve: a táblák nem szabvány szerinti útjelzők, turisztikai céllal magánterületre helyezték azokat, hogy az arra járók megismerjék a kommunizmusban eltörölt egykori helységneveket. Ugyanakkor visszautasította a megkülönböztetett bánásmódot, hiszen szerte az országban több olyan eligazító táblával lehet találkozni, amely valamilyen település vagy térség hagyományos nevét hirdeti.

Az alpolgármester levelére a prefektus április 20-án válaszolt. Ez tulajdonképpen felszólítás, hogy az illetékesek vegyék le a helységnévtáblákat. A törvénycikkelyekkel sűrűn tűzdelt dokumentum többek között arra is kitér, hogy a közutak mentén elhelyezett reklámtáblák, építmények, berendezések elhelyezésére – ha nem veszélyeztetik a forgalmat – építkezési engedély és az útügyi hatóságok beleegyezése szükséges. Érdeklődésünkre Vass Imre alpolgármester kifejtette: „Abban valóban igazuk van, hogy a táblákra nincsenek engedélyek, és a törvény azt mondja, hogy az út közepétől 22 méterre felállított építmények esetében ezekre szükség van. Nem hiszem azonban, hogy például az utak mentén található buszmegállókra az előbb említett hivatalos engedélyeket az önkormányzatok beszerezték volna. Ugyanúgy nem hiszem, hogy az út közepétől 22 méterre lévő tyúkpajtákra  építkezési engedélyeket és az útügyi hatóságok beleegyezését kérték volna a lakosok”.

A prefektusi levél ezenkívül továbbra is kifogásolja azt, hogy a helységnévtáblák útjelzőtáblákkal téveszthetők össze, olyanok, mintha egy település ki- és bejáratát jeleznék. Vass Imre április 27-ei válaszában is a törvényre hivatkozik, és azt állítja: az utak infrastrukturális problémái az útügyi hatóságok hatáskörébe tartozik, nem a megyei rendőrség közlekedési osztályára, és a prefektusi hivatalnak nemcsak hogy nem kötelező, de nem is áll jogában ezekre a bejelentésekre intézkedésekkel válaszolni. Az alpolgármester meghívta Lucian Gogát, hogy látogassa meg a települést, és győződjön meg arról, hogy  tiszteletben tartják a törvényt, levelét pedig azzal zárta, hogy a táblák levételére való felszólításnak semmilyen törvényes alapja nincs, mert egy magánterületen álló építményt csak hivatalos bírói határozattal lehet eltávolítani.

Bár múltkori beszélgetésünkkor Nagy Zsigmond alprefektus azt nyilatkozta, hogy ez a probléma nem a kétnyelvűség tárgykörébe tartozik, ennek némiképp ellentmond a felszólítás érvelésének utolsó része. Igaz ugyan, hogy hivatkoznak arra a kormányhatározatra, mely szerint azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, ott fel kell tüntetni a település nevét az illető kisebbség nyelvén is, de megemlítik a szóban forgó kormányhatározat azon mellékletét, amely a Makfalvához tartozó települések hivatalos fordításait tartalmazza: „1. Ghindari – Makfalva, 2. Abud – Szekelyabod, 3. Ceie – Cseje. 4. Chibed – Kibéd, Solocma – Szolokma, Trei Sate – Harmasfalu”.

Vass Imre érdeklődésünkre kifejtette: akadékoskodásnak tartja a prefektusi hivatal felszólítását, „egyelőre vállaljuk a pert is, de nem fogjuk levenni a táblát” – állt ki igaza mellett az elöljáró.